Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
31. szám 1909. julius 31 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, aug. 1. ,,E világon nyomoruságiok lészen; de bízzatok, én meggyőztem a világot“ (Jáncs ev. XVI. rész, 33. vers.) A nyomorúságot ez életben senki sem kerülhtti el, legyen bár jó; sót gyakorta éppen a jónak kell többet szenvedni, hogy- sem mint a gonosznak. Az élet nyomorúságait Isten bocsátja rt ánk és bölcs céljai vannak azzal, melyeket nem tud az ember, de amelyeket, mint Isten akaratát zúgolódás nélkül kell minden gyermekének fogadnia. A nyomorúságok megpróbálják a mi bitünket es lia erős a mi bitünk, nem lehetnek a nyomorúságok sem a mi kárunkra. Hogy pedig hitünkben megerősödjünk, tekintsünk a Jézusra, ki igaz vala s akinek annyit kellett érettünk szenvednie — és szivünk példát tőle, hogy ne viseljük magunkat, hogy ne a nyomorúságok győzzenek le, hanem hitünk ereje által mi győzzük meg a világot. Hétfő, aug. 2. „Jól vagyon jó és liiv szolgám; kevesen vol- 1 ál hív, sokra bírlak ezután“ (Máté ev. XXV. rész, 23. vers,) Ha az élet szenvedéseiben hitünk ereje által győzedelmeskedve, keressük életünk boldogságát : hívek vagyunk Istenhez, a mi Atyánkhoz, ki meg is áld az ő kegyelmével. Megáld a mi életünkben, mert dolgainkban megsegít és előre visz; megáld a mi hálálunk után, mert, amint megígérte, az örök élet idvessé- gével koronázza meg életünket. Olyanok vagyunk, mint a szolgák; Istennek szolgái vagyunk mindnyájan. Szolgáljunk hát engedelmességgel és szeretettel, híven és kitartással, hogy a mi Urunk, Istenünk adja meg a mi szolgálatunk jutalmát, e földön életünk boldogságát, az egekben lelkünk idvességét. Kedd , aug. 3. „Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és az én szolgálatomat, melyet vetiem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról“ (Ap. csel. XX. rész, 21. vers). Minden egyébbel törődnek itt az emberek, csak azzal nem, amivel első sorban törődniük kellene, az ő lelkűk javával; minden drágább az emberek előtt, mintáz, a mi a legdrágább volna, lelkűk tisztasága. Csudáikozhatunk-e hát hogy boldogtalanok és el’gedetlein k \agyunk? Azon kellene csodálkoznunk, ha olyan élet mellett, amilyent élnek az emberek, boldogok és elégedettek volnának. Iliié, L'ál apostol megmutatta, hogy neki az ő élete sem drága, csak örömmel elvégezhesse futását és a szolgálatot, melyet vett a Jézustól, betölthesse. Miért nem követjük őt, ki, mint mi, szintén gyönge ember vala, de akit megerősített az Isten kegyelme és a Jézushoz való ragaszkodása? Mi is elvégezhetnék örömmel a mi életünk futását és bizonyságot tehetnénk az Isten kegyelmének evangéliumáról. Szerda, aug. 4. „Az ember szivének lélekben s nem a betű szerint való körühnetéltetés az igaz körülmetélkedés“ (Pál levele a Róma-iakhoz, II. rész, 29. vers). A zsid >k, kikhez szólott a Jézus, azt hitték, hogy a pogá- nyok csak úgy üdvözülhetnek, ha előbb a zsidó hitre térnek s úgy fogadják el a Jézus evangéliumát. A zsidó hitre való térés feltétele az úgynevezett körülmetélkedés volt. Pál apostol szakított ezzel a zsidó felfogással s azt hirdette, hogy Krisztus követője mindenki lehet, tehát a pogány is a nélkül, hogy körülmetéltetnék, mert a Jézus követése az ember szivének lélekben való körülmetéltétést kívánja. Azt jelenti ez, hogy lelkűnkről le kell metélni a bűnt s meg kell tisztulnunk szivünkben, ha igaz keresztyének akarunk lenni. Megértettük-e ezeket és tudjuk-e, hogy nekünk is igy kell cselekednünk ? Csütörtök, aug. 5. Ha megvalljuk a mi bűneinket, hiv és igaz az Isten, hogy megbocsássa nekünk a mi bűneinket, és megtisztítson minket minden hamiságtól.“ (János I. levele I. rész, 9. vers.) Egyedül az Isten kegyelme adhat bocsánatot a bűnökért: ez a keresztyén vallás elengedhetetlen tanítása, Ha megvallod Isten előtt a te bűneidet és buzgó imásádgban kéred, az Ő kegyelmét, igaz és bizonyos az, hogy megbocsát te néked és megtisztít minden te hamisságodtól. Vannak emberek — s még keresztyéneknek is nevezik magokat, a kik azt kívánják, hogy a bűnös ember nekik vallja meg bűneit és tőlök kérje a bünbocsánatot. Vannak emberek, kik engedelmeskednek az ő szintén bűnös embertársaik ilyen követeléseinek és azt hiszik, hogy keresztyéni módon cselekedtek. Ne tévelyegjünk ! Egyedül az Istten bocsáthatja meg bűneinket. S hogy megbocsássa, O hozzá imádkozunk, kérvén az O kegyelmét. Péntek, aug. 6. „Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint, azt cselekedjed. “ (Prédikátor IX. rész, 10. vers.) Ennél könnyebb parancsolat nincsen, igy szól a balga ember, hiszen egyebet sem teszünk, mint mindig a mi kívánságaink szerint cselekedünk. Csakhogy a kinek van esze, nem kívánja a maga kárát, szántszándékkal nem akarja magát boldogtalanná tenni. Ha tehát van valakinek esze, először, meggondolja, hogy kívánsága veszedelmes-e reá nézve, vagy hasznos — és csak akkor cselekszik kívánsága szerint, ha látja, hogy ez egyszersmind az Isten, kívánsága is, mely által az ő boldogságát akarja. Úgy kell cselekednünk mindenkor, hogy cselekedeteink az Isten akaratával egyezzenek, vagyis, soha sem szabad olyant tennünk a mi ellenkezik Isten parancsolatával; ha Isten akarata ellen tettünk, a magunk élete boldogsága ellen cselekedtünk, mert. Isten akarata az, hogy boldogok legyünk. Szombat, aug. 7. „Ha hétszer elesik is ez igaz, ugyan fel- kél.‘‘ (Példabeszédek XXIV. rész, 16. vers.) Akármilyen erősek is legyünk, sokszor elesünk a bűn miatt. De ha elestünk fel, hogy Istentől kérjük a bocsánatot és Szent Lelkének erejét, mely megerősítsen: Isten a megtérő bűnösnek kegyelmez és a ki Öt hívja segítségül, annak erőt ad a bűn ellen való harezra. Ki az pedig, a kinek ne volna szüksége Isten bűnbocsátó kegyelmére? Ki az, a ki Isten ereje nélkül erős lehetne? Azért mindnyájan Hozzá könyörögjünk és Szent Lelkét kérjük, hogy a bűn ellen harcolva diadalmaskodjunk. Meg fogjuk látni, hogy Isten kegyelme és ereje megerősít, futunk és nem fáradunk, járunk és nem lankadunk meg soha. Youngstown, O. Haiikó M. Gyula. ref. lelkész.
