Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-17 / 29. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” A keresztyén egyház története. Irta: • F a r k a s József. I. Áz elsőpünköst ünnepétől Nagy Konstantin császárig (30—324. Krisztus szül. után.) 4. A keresztyén g y ü lekezetek állapota. XI. így a keresztyén művészetnek kezdetleges elemeit már össze lehet gyűjteni ezen sírfeliratokról. De magát az Üdvözítőt még nem merészelték lerajzolni, vagy lefesteni, valamint azt is tiltja még az elvirai zsinat (3ü5), hogy templomokban képeket használjanak. De már a nevét Krisztusnak megtaláljuk a katakombákban, többnyire csak egy pár betűvel leírva és pedig akképen, hogy a betűk kereszt alakot mutassanak, pár helyen a kereszt hosszabb szárának jobb és bal oldalán láthatni az a és o (alfa és omega) hetüket, czélzással a biblia azon mondására, hogy Krisztus az Alfa és Omega, vagyis a kezdet és a vég; valamint feltalálható a kereszt különféle alakban és különféle jelképekkel fel- ékesitve. Az első keresztyének fő törekvesök az volt, hogy Isten előtt világosságban járjanak; ha nem érezték is magukat a törvényektől és külsőségektől annyira szabadoknak, mint Pál apostol, de azért nem feledek, hogy Isten lélek és őt K lekben és igazságban kell tisztelni. A felsőség irányában lelkiismeretes engedelmességgel viselkedtek, hacsak az az Isten törvényével ellenkezőt nem kívánt tőlük, mert ezen esetben szilárdul megmaradtak hitük s meggyőződésük mellett; készebbek voltak méltatlanul szenvedni, mint Krisztushoz méltatlanok lenni. Az akkori világ bűnös örömeitől és szokásaitól távol tartották magukat, de azért a polgári és állami élet által reájuk rótt kötelességeket, még a hadi szolgálatot is teljesítették. E földet ideiglenes vándorlás helyéül tekintették, valódi hazájokul az eget; mint Krisztus igazi vitézei nem világi birtok és kényelem után törekedtek, hanem hogy küzdjenek a sötétség birodalma ellen s terjeezszék Isten országát. Egymást testvérek gyanánt tekintették és bár a vagyonközösség behozatalát — az első jeruzsálemi gyülekezet kivételével — meg se kisérlették, de azért vagyonukból készséggel ny újtottak segélyt a szükséget szenvedő liitrokonolmak. Közös volt örömük, bánatuk; a gyengét támogatták, az elesettet felemelték; az eltévelyedettet helyes útra vezérelték, az üldözöttet védelmükbe fogadták; a foglyokat meglátogalták, bátorították és segélyezték; a vértanuk holttestét tisztességesen eltemették s azoknak még csontmaradványait is tiszteletben részesítették. A család tagjai között rend, béke, kölcsönös bizalom és szolgálat- készség uralkodott; a napi beszélgetés fő tárgyát a vallásos dolgok képezték, együttesen imádkoztak s áhitatoskodtak. A közöttük uralkodott mértékletesséuröl, szeplőtlen életmódról, munkásságról, áldozatkészségről s más házi erényekről még ellenségeik is nagy csodálkozással szólották. De őrködtek is szigorúan, hogy a gyülekezeten szégyenfolt ne essék; az egyházfegyelmet lelkiismeretesen gyakorolták- Ha valamelyik egyháztag valamely erkölcsi botlást követett el, azt egy bizonyos időre az úrvacsorában való részesüllietéstől eltiltották; botrányosabb bűn elkövetése esetén pedig az egyházi közösségből kirekesztettek. Ha azonban a bűnös megtérési szándékának komolya jeleit adta, a gyülekezet határozata folytán bizonyos bűnbánati időszakaszok elteltével visszofogadtatott az egyház hívei közé. Cziprián idejében a bűnbánónak egy évig gyászruhában a templom ajtai előtt kellett ácsorogni, a be- s kimenő egyháztagokat a visszafogadásért siránkozva kérni, a bus, bor s világias mulatságok élvezetéről lemondani; ily szigorú próbaév után engedélyt nyertek arra, hogy a szentirásból vett hely7 felolvasásán és a prédikáczión jelen lehettek; a harmadik 29. szám. 1909 julius 17. évben már jelen lehettek a térdenállva mondott imádkozásnál is, negyedikben az úrvacsora kiosztásakor is, mig végre — többnyire hu Svét hetében — a püspök kézrátétele, kézadás és a gyülekezet tagjainak testvércsókja által a büntetés alól teljesen feloldoztattak. Ily szigorú eljárással biztosították magukat a keresztyének a pogányok gyanúsító vádjai ellenében és nyugodt lélekkel hivatkozhattak arra, hogy az ő bitók nem holt hit, nem élet nélküli tudomány, hanem Istennek ereje, melynek gyümölcsei az ő erkölcsi életükben nyilvánvalóvá lesznek. Voltak persze túlzó pártok is, p. o. a montauisták Kisázsiában, a novácziá- nusok Rómában (253 körül), kik az egyszer eltántorodott bűnöst soha többé nem fogadták vissza a gyülekezetbe. Oly szépen és oly igazán rajzolja Jusztinus a keresztyének valláserkölcsi életét, midőn a keresztyénség konok ellenségei előtt ily nyilatkozatot tesz: „Mi keresztyének, kik egykor a világ örömeinek éltünk, most erkölcsi tisztaságra törekszünk; mi, kik előbb a világi nyereséget mindennél többre becsültük, most a mi kevés vagyonunk van is, készséggel megosztjuk a szüköl- ködőkkel; mi, akik hajdan egymást gyűlöltük, gyilkoltuk; mi, a kik az idegen népek közül valókat nyelvük s szokások különbözése miatt házunkba befogadni vonakodtunk, Krisztus megjelenése óta nem habozunk velük együtt élni; mi imádkozunk ellenségeinkért is, és a minket méltatlanul gyűlölőket igyekezünk Krisztus tanaiuak fenséges voltáról meggyőzni, hogy igy ők is részeseivé lehessenek azon édes reménységnek, hogy a mindenhat > Istentől kegyelmet nyerendenek.“ Origenes pedig igy tünteti fel a keresztyénséget: „A rosz- szak is közöttünk tisztább erkölcsüek, mint a legjobb pogányok; mint a csillagok az éj sötétén, úgy csillognak a mi gyülekezeteink az általános romlottság éjszakáján keresztül. Hol van egyebütt oly tudomány, mely aunyi szenvedélyt megszelídített, annyi vad szivet megnemesitett volna?“ Ide igtatunk végül a legrégebbi keresztyén imádságból egy töredéket: „Engedd, hogy mi minden reményünket egyedül benned helyezzük, ki szivünk szemeit felnyitottad, hogy téged megismerjünk, téged a legmagasabbat a magasak között, a szentet, ki a szentek között lakozik, ki a kevélyuk makacsságát megtöri, a pogányok gondolatait megsemmisíti, az alacsonyokat felmagasztalja, s a nagyokat megalázza, ki gazdaggá és szegénnyé tesz, öl és elevenít, téged, ki a veszélyben forgóknak segítséget, a csüggedöknek szabadulást nyújtasz, ki megsokasitod a népieket a földön s azok közül kiválasztod azokat, kik téged a Jézus Krisztus a te fiad által bzeretuek. Kérünk Uram, légy mi segítőnk és védelmezőnk ! Adj szabadulást e szenvedőknek, könyörülj a nyomorultakon, légy támasza az elesetteknek, jelenj meg a siránkozóknalc, gyógyítsd meg a gonoszokat, vezéreld helyes útra, kik a te néped közül eltévedtek. Adj eledelt az éhezőknek, szabadulást a foglyoknak, vigaszt a kicsi liitüeknek. Hadd ismerjék meg a pogányok, hogy te vagy egyedül Isten, hogy Jézus Krisztus a te fiad és mi a te néped és nyájad juhai vagyunk. Te teremtetted a földet, te, ki hü vagy nemzetségről nemzetségre, igazságos Ítéletedben, csodálatra méltó az erőben és hatalomban s bölcs minden te rendelésedben. Tisztíts meg minket a te igazságodban és vezéreld a mi lépéseinket, hogy tiszta szívvel járjunk és azt cselekedjük, a mi jó és előtted kedves. Adj békét és egyetértést a föld összes lakóinak, miként adtál apáinknak, kik hozzád bitben és igazságban könyörögtek, adj egészséget és békét, egyetértést és rendszeretetet az uralkodóknak és a fel- söbbségeknek, bogy a népek kormányzását közmegelégedésre teljesítsék. Néked, ki egyedül hatalmas vagy, ezeket és még nagyobbakat velünk cselekedni, néked adunk bálát a mi főpapunk és közbenjárónk a Jézus Krisztus által, aki által legyen te néked dicséret és dicsőség most és mindörökké. Amen. (Folyt. köv.)
