Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-10 / 28. szám

28. szám .1909. július 10. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, julius 11. „Higyj az Ur Jézus Krisztusba és üd- vözülsz mind te, mind pedig házad népe1, (Cselekedetek könyve, XVI. rész, 31. vers.) Ezeket a szavakat Pál apostol monda egykoron a tömlöcz- tartónak és az meghall, gatá és azonnal meg­keresztel kedett az ő háza népével egybe. Hozzánk is szól Pál apostol; de mi nem igen hallgatunk rá és nem keresztelkedünk Szent Lélekkel. Abh an bizakodnak sokan mi közöttünk, hogy ők már megkeresztelked- tek, tehát keresztyé­nek; de elfeledkeznek arról, hogy mint igazi keresztyénekhez illik, bűneiket elhagyják és jó cselekedetekkel ékeskedjenek. Pedig hiába való a keresztség, sőt még a hit is, bár legyen erős, hiába való, ha életünkkel nem mutatjuk meg, hogy megkereszteltetünk és élő hitünk van. Üdvösségünk, földi és síron túl való életünk boldogsága van itt kérdésben: úgy éljünk és jócselekedeteinkkel úgy fényesked- jünk, hogy Isten áldása legyen velünk! Hétfő, julius 12. „Magad menthetetlen vagy, óh te ember, valaki mást kárhoztatsz, mert ugyanazzal, amelylyel mást kárhoz­tatsz, magadat kárhoztatod: mert ugyanazokat mi veled te, ki egye­beket kárhoztatsz“ (Pál levele a Rómaiakhoz, II. rész, 1. vers.) Az ember hamar meglátja a szálkát más szemében, de a ge­rendát a magáéban nem: azt jelentik e szavak, hogy mást köny- nyen megítélünk az ő bűnei miatt, magunkat pedig, kik ugyan­azon bűnben vagyunk, mentegetjük. Ezt jelentik Pál apostol szavai is, ennek igazságát tapasztaljuk ma az embereken s mi ma­gunkon is Ha valaki szívtelen és szeretien, azt kárhoztatjuk, ho­lott nii is olyanok, talán még bünösebbek vagyunk. Hanem arra vigyázunk, hogy mások minket meg ne Ítéljenek: képmutatással takargatj uk b iinein két. Orvos, gyógyítsd meg magadat! Lásd meg te, ki szeretsz má­sokat kárhoztatni, a te lelkedet és életednek cselekedeteit s ha mást kárhoztatni akarsz, először magadat tisztítsd meg attól, mit másban kárhoztatásra méltónak találtál. Kedd, julius 13. „Az Istennek lelke vagyon én rajtam, azért kent meg engem az Ur, elküldött engem, hogy a szegényeknek evangéliumot hirdessek“ (Ésaiás LXI. rész, 1. vers.) Sokszor és sokképen szólott az Ur az O népéhez, földön lakó gvermekeihez: elküldötte ama kiválasztottakat, kiknek adta az () lelkét, hogy evangéliumot, azaz örömhírt hirdessenek, hirdessék az Ő Isteni kegyelmét és bocsánatát a megtérő bűnösöknek és meg­mutassák azt az utat, amely Hozzá vezet és. a boldogsághoz. Az emberek azonban hálátlanok voltak Istenhez, az ü prófé­táit nem hallgatták meg, gyakran üldözték, sőt meg is ölték. Ül­dözték és megölték Azt is, ki az idők teljességében küldött, az O egyszülött Fiát, akiben pedig bűn nem találtatott. Vájjon mikor ébred fel a bűnös ember, mikor látja be, hogy Isten az ő javát akarja, azért küldi kiválasztottjait, azért hirdetted az evangéliumot?! Szerda, julius 14. „Térj meg azért a te gonoszságodból és kérjed az Istent, talán megbocsáttatik néked a te szivednek gondo­lata“ (Cselekedetek Vili. rész, 22. vers.) Térj meg a bűnnek útjáról, amelyen járva, magadat teszed szerencsétlenné és boldogtalanná; kérjed az Istent, hogy bocsásson meg neked és méltasson kegyelmére. Jusson eszedbe, hogy az Isten nem boszuálló, hanem kegyelmes és irgalmas a megtérő bű­nösökhöz; jusson eszedbe, hogy az (5 kegyelme és irgalma nélkül a te életed semmit sem ér. Ha azért mértéktelen élettel, erkölcstelenséggel, hitetlenséggel és gonosz cselekedetekkel vétkeztél magad ellen és az (”) akarata ellen: állj meg a bűnnek utján és térj meg arról smegtérvén, eredj a jó utón és többé ne vétkezzél. Isten meghallgat könyörgésedben és erőt ad neked, hogy megállhass a jóban és megnyerhesd a hí­veknek jutalmát, az élet boldogságát és az örök idvességet. Csütörtök, julius 15. ,, Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok a bűnnek e veszedelmes időkben és mindeneket elvégezvén, megállhassatok“ ''Pál levele az Ephérus-beliekhez, VI. rész, 13. vers.) Azután így folytatja az apostol: Álljatok annakokért, a ti de­rekatokat beövezvén igaz mondással és felöltözvén az igazságnak mellvasába; a ti lábaitokat a békesség evangéliumának készületé­vel megsaruzván; annak felette a hitnek paizsát felvevén, hogy a gonosznak minden tüzes nyilait megolthassátok; az idvességnek si­sakját is felvegyétek és a lelki fegyvert, mely az Istennek beszéde; minden kéréssel és könyörgéssel könyörögvén a Szent Lélek által és minden dologban vigyázván nagy állhatatossággal és könyör­géssel. íme az Istennek fegyverei, melyek a bűn ellen való harezban diadalra vezetnek: Igaz mondás, igazság, békesség, hit, Istennek beszéde és állhatatos könyörgés. A ki igy megerősíti ma<>át az legyőzi a bűnt és örömet szerez életének. Péntek, julius Ifi „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodja­tok a jóhoz“ (Pál levele a Rómaiakhoz, XII. rész, 9. vers.) Két ut áll előttünk, a kettő közül akármelyiket választhatjuk. Az egyik a gonosznak, a bűnnek útja, a másik a jónak, az Isten­nek útja. A gonosznak útja eleinte rózsákkal van rakva és i«en tetszetős a balga embernek; a jónak útja pedig tövisekkel van rakva. Azért az emberek nagyobb része, mely nem gondol a hol­nappal, a jövendővel, rendesen a gonosznak útjára lep, mert azt hiszi, hogy az mind végig rózsás; kevesen gondolják meg, hogy a bűnnek útja kárhozatra visz, csak az Isten utján van öröm és i< 1. vesség, mely örökké tartó. Ha valaki a bűn utján más jó előre haladt s kezdi látni, hogy az öröm rózsái lassan mind elmaradnak és az ut mind nagvobb- nagyobb veszedelmeket hoz reá: akkor tér eszéhez sakkor látja be, hogy rossz utón jár. Ha van még ereje, hogy megtérjen és a jó útra lépjen, boldog lesz; de ha a bűn úgy megkötözte, hogy nem tud a gonosznak útjáról visszalépni, előbb-utóbb megtalálja a mit keresett, a bűn büntetését, a kárhozatot. A jónak utján járjunk egész életünkben! Szombat, julius 17. „Hagyá pedig ott Dávid az Ur szövetsé­gének ládájánál Asáfot és az ő atyafiait, hogy a láda előtt szünte­len minden napon szolgálnának“ (1. krónikák könyve, XVI. rész 37. vers.) Isten választott férfiakat, kik az O akaratát hirdetnék, hogv valakik azt megcselekszik, el ne vesszenek, hanem örök életét nyerjenek. Sajnos, az Urnák szolgái sem mindenkor kifogástalanok. Az igaz, hogy Isten akaratát hirdetik mindnyájan, de sokan ő közü­lük az ő cselekedeteikkel mást mutatnak, mint amit hirdetnek szájjal. Ezek Ítéletre méltók és el is veszik jutalmokat előbb- utóbb mind az emberektől, mind az Istentől. Vannak Istennek szolgái között némelyek, akik életüket való­ban Istennek szentelik, akik nemcsak hirdetik az O akaratát, ha­nem cselekszik is azt. Ezek gyakran nevetség és gúny tárgyai, de azért elveszik jutalmukat előbb-utóbb az emberektől is, Isten­től is. Vigyázzunk és csak azokra hallgassunk, akik életük cseleke­deteivel is megmutatják, hogy ők valóban Istennek szolgái! Youngstown, O. Mankó M. Gyula. ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents