Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 15. szám
8. öldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 1!>, szám 1909.április 10. A dohányzásról. Irta: Kosutány Tamás. A dohány kétségtelenül a legáltalánosabb élvezeti szerek egjbke. Élvezetének hódol az emberiség kétharmada, midőn a dohány füstjét, a burnót szagát, a rágni való dohány izét és bó- ditö hatásának élvezetét nap-nap után megszerzi magának. Az ember természeténél fogva megelégszik, ha jó levegőt szívhat, ha üde forrásvízből szomját olthatja, ha jó ételekkel táplálkozhatik, s végül, ha kellemes nyugvóhelyet talál. A modern embernek q^onban küzködni kell a létért, harcolnia kell az élet viszontagságai ellen s igy kénytelen nélkülözni az egyszerű természetes élvezeteket, mi természetesb ennélfo’gva, minthogy szabad idejében iparkodik a megszerezhető élvezeteket fokozni. És valóban bámulatos a kutató ember szeme, mely a legkülönbözőbb anyagokban fölfedezte azokat, a melyekkel élvezetét szaporíthatja. Említsük a teát, a^-k4&át, az ópiumot, a hasist, a szeszes italokat? Ezek egyikének-másikának élvezete már valóságos életszükségletté változott, hiszen az éhező ember csekély keresményét megosztja az étel, egy korfv szeszes ital és a dohány között. A dohányt csak a i6-ik század vége felé kezdtük ismerni, de azóta annyira elterjedt és élvezete annyira általános lett, hogy ma már alig tudtunk egy lakomát elképzelni Attila, Árpád, Nagy Lajos, vagy Mátyás király idejéből, mely nem illatos szivar-, vagy pipafüstben végződöttfa Úth Í " Minthogy a dohányban egy ölő méreg: a nikotin található, *le»4ekJtósé*''t«rtozik £ melyből egyetlen egy ?csepp elég, hogy egy kutyát néhány perc alatt elpusztítson: ön/ ként vetődik fel a kérdés, nem helyezhetjük-e a dohányt a többi élvezeti szerül szolgáló mérgekkel, az ópiummal, a hasissal és az arzénikummal egy sorba, annál is inkább, mert a dohányzás ■?lső kísérletei nem szoktak kellemes emlékeink közé tartozni. Ámde a dohány történetéből kiviláglik, hogy bár a dohány mérget tartalmaz, mégsem sorozható az előbbi közismert mérgek közé. Tekintsünk vissza a dohány élvezetének a regék és mondák korába visszanyúló kezdetére. Egy perzsarege a következőképpen magyarázza a dohány élvezetének kezdetét: Egy fiatal ember, a ki olyan erényes volt, mint csak akkor voltak az emberek’és a milyennek most kellene lenni, Mekkába zarándokolt, otthonhagyva fiatal feleségét. Visz- szatérve, feleségét holtan találta; hónapokon járt-kelt vígasztal- hatatlanul, mig egy jámbor remetére bukkant, kinek megesett a szive rajta s azt mondta neki: „menj feleséged sírjához, találsz rajta egy növényt, száritsd meg, élvezd füstjét, ez lesz nőd, a- pád, anyád, testvéred, vigasztalód és tanácsadód. A jámbor fiatal ember ugv tett, miként a tanács hangzott! -s-pShtéját-sotem követték és követjük, ma is. ^ Egy arab rege szerinte Mohamedet vipera marta meg, a pró-yX féta kiszívta ajkaival a sebet és a vipera mérgét kiköpte s azon a helyen növény: a dohány fejlődött, melyben egyesülve van a kígyó mérge a próféta szelid és bölcs vérével. A történet szerint Kolumbus és társai látták először Amerikában a dohányfüstölést az indusoknál, kik abból a célból dohányoztak, hogy a moszkitókat távol tartsák maguktól: a dohányzás tehát tulajdonképpen eredetileg védekezés volt a moszkitfl- csipés ellen. Herodotos szerint azonban a szkiták, Pomponius Méla szerint pedig a trákok már ezer évvel Amerika tölfedezése előtt csöveken beszivták egy növénynek a füstjét, sőt állítólag a kelták még burnótoztak is. -1,,,.. ül . A dohány magva Amerikából keriil—kezzánk és pedig 15^8- ban II. Fülöp király orvosa: Don Francesco Fernandez Portugáliába. Onnan aztán Nicot János francia követ küldőt belőle Ferencz francia királynak, a Medici Katalin férjének, kinek révén a dohány élvezete divattá vált s oly rohamosan hódította meg a világot, hogy Leonhard Dosius nürnbergi orvos 1604. áp" rilis 4-én kelt levelében azt Írja, hogy a NDrnbergbe érkező perzsa követség a városban saját szükségletére elég dohányt talált, miből következik, hogy Nürnbergben a dohám^zás ez időtájt már általános lehetett. Az azonban, hogy a perzsák hazájukban miként jutottak dohányhoz és miképpen szokták meg élvezetét, feljegyzések hiánj^biftáiíiap'í tható meg. Mindenesetre érdekes volna tudni, hogy a 300 év előtti közlekedési viszonyok nehézkessége mellett, milyen utón került a dohány Perzsiába? A dohány élvezete rendkívül gyorsan terjedhetett el. A magyar följegyzések szerint Bornemissza Pál erdélyi püspök 1568- ban, tehát a dohánymagvak Európába hozatala után 10 eszten- tendővel már dohányozott- Egy török követről is följegyzik, hogy .már 1576-ban dohányzás közben fogadta vendégeit. A dohányzás mind általánosabbá válván, Erdélyben törvényes intézkedéseket tartottak szükségesnek meggátlására.; igv az erdélyi törvények 1683-ban, 1689-ben, sőt minthogy ugv látszik ez sem használt, 1697-ben különös szigorral tiltották a dohányzást, VIII. Orbán pápa 1624-ben a burnótozásra és a dohányzásra égyházi átkot mondott, mit csak 100 esztendő mrylva vontak vissza. (ji dbVo j A burnótozás a 17- század első negyedében, Xm. Lajos u- / ralkodása alatt lett divatos Franciaországban, ugyannyira, hog3r f burnótoztak a szalonban, az utcán, a templomban; drága, izlé- : ses és elmés szerkezetű burnótos szelencékből udvariasan kinál- . gatták egymást a hölgyek és az urak. Ennek következése, hogy • még a múlt század elején is divat volt burnótos szelenczéket a- jándekozni s az uralkodók szívesen tüntették hi hiveiket arc- . képükkel díszített, értékes burnótos szelencékkel. Az uralkodók egyébként nagyon kiilömbözőképpen viselkedtek a dohányzással szemben. I. Jakab angol király „Misocapnos“ címmel a dohányzás ellen könyvet irt; Frigyes Vilmos porosz király ellenben a ,,Tabakscollegium“-ban hívta össze kedvelt embereit, a hol még azoknak is, a kik nem voltak dohá- njmsok, pipát kellett venni szájokba. Oroszországon, bizonyára a cár rendeletére, az orrát vágták le annak, a kit dohányozáson értek. A törökök, kiket velünk együtt nagypipáju nemzetnek tartott a világ, barbár módon büntették a dohányzást, a mennyiben a dohányzónak orrán széthasított pipaszárat húztak keresztül. Végül a kormányok látva, hogy a tilalom nem használ, fordítottak a dolgon, nagy adót vetettek a dohányzásra, sőt több országban a monopóliumot hozták be, mi az államnak tetemes jövedelmet hajt. ' 7 , / • /■>/* , /,' / ■ V\azártWV^,a- donány-mQnopólium 1851. óta van érvényb'én, mióta az összes dohányt méltányos áron az állam váltja be. Az utolsó évtizedben bazáakbau. mintegy 76 ezer kát. holdon terít ráésztettek évente mintegy 550 ezer métermázsa dohányt s igy a ' dohánytermesztés tekintetében Magyarország mindjárt az amerikai Egyesült Államok után következik. Magyarországon egy emberre évenként i’iokg dohányfogyasztás esik; legtöbb dohányt fogyaszt Belgium, fejenként és évenként 2"69 kg-ot; aránytalanul keveset fogyaszt Oroszország, hol egy emberre csak o-5 kg. dohány jut. Az osztrák-magyar monarchiában dohánygyárrmánvokat előállitani csak a kormánynak van joga. Ezidőszerint hazáaMtan 21 dohánygyár van, hol I97 tisztviselő, továbbá 233 altiszt vezetésével 1322 férfi és 17.961 női munkás dolgozik. Nem egészen hiteles adatok szerint a dohányjövedék évi összes kiadása kerek összegben mintegy 60 millió koronára rúg; évi tiszta jövedelme 72 millió korona, vagyona pedig 1904-ben 105 millió korona volt, miből látható, hogy a dohány-egyedáruság mint állami bevételi forrás nagy jelentőségű. (Folytatása köv.)
