Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 15. szám
15. szám. 1909 április 10. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 7. oldal. Nincsen itt az Ur, hanem feltámadott! Irta: Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref, lelkész. A legörvendetesebb üzenet, mely csak valaha hangoztatott e föld térségein, az volt, a mellyel Istennek angyalai a feltölt koporsó mellett hiriil adták a bánkódó kegyes asszonyoknak, az elcsüggedt ta- / nitványoknak, a megriadt őröknek, az igazságtalanul Ítélő biráknak, az elvakult népnek s az egész ámuló virágnak az Ur Jézus Krisztus dicsőséges felmámadásának örvendetes birét. Nincsen itt az Ur, hanem feltámadott! —jelenték Istennek követei, a fényes ábrázatu és ruházatú égi angyalok, a legnagyobb csodaesemény kétségtelen megtörténtét A bethlehemi széles mezőkön karácsony éjjelén Krisztus születését hirdető angyali karének, minden kedvessége és örvendetessége mellett is, már csak a- zért sem lehetett oly közvetlen hatású az emberi szivekre, mivel az még a reménységnek csak távoli megvalósulását sejtette az emberekkel. De a husvét bizonyossá tette a Krisztus hiveit ö- rök időkre a felől, hogy az,akiben hiszünk, csakugyan nem más, mint az Örökkévaló Istennek szent Fia. , Karácsonkor még csak a jászol-bölcső és benne egy önmagával tehetetlen kisded képe állott a reménység megvalósulása elé epedő szemekkel tekintő próféták és kegyes lelkek szemei előtt, de husvétkor már megbizonyosodott, hogy ő ama Messiás, ki megjelenvén egyszer, nem szükséges, hogy most már mást várjunk. Ha eddigelé a kétely és ingadozás árnyékai hozzáférkőzhettek is a gyöngébb lelkekhez, ha magok a ta- nitványok is aggódó lélekkel néztek a sötét bizonytalanságba, mely Uruk és szeretett mesterük halálával kétségbeejtőn rájuk borulni látszott; a remény hamvadó fénye teljes erővel vetett lángot sziveikben husvét reggelén, midőn immár bizonyosságá vált előttük, hogy Uruk feltámadott ! Az üres koporsó látása megtelhette szivüket örömmel, az angyalok híradása fényt hintett a reménytelenség sötét éjszakájába és uj hitet, uj reményt, élő bátorságot öntött a csüggedő lel kék be. Nem annyira a Krisztus születése, nem is a Krisztus megfeszittetése, hanem a Krisztus Jézus föltámadása, tehát az örök fénytszóró szövétnek, mely az emberiség életét halhatatlanná teszi. A karácsony váltságot hirdet, a nagypéntek az e- légtétel lefizetésének biztonságáról győz meg bennünket, a husvét pedig feltámadást és életet prédikál nekünk! Az ember lelke pedig élet, halhatatlanság után vágyik legfőképpen! Ha az nincs, akkor nem szükséges sem váltság, sem elégtétel, mert azoknak boldogító áldásait nem volna módunk soha élvezni. Ha nincs feltámadás, ha nincs élet a siron túl, akkor nincs értelme annak, hogy miért halt meg légyen az Ur Jézus Krisztus az emberek váltságáért. — Akkor nincs különbség jó és rossz élet sorsa és megitél- tetése között, akkor nem érdemes az életet nemesen és embertársaink boldogitását is szem előtt tartva, leélni: akkor szálljunk le sírunkba remény nélkül, mint az elhervad- virág, mely soha többé újra ki nem hajt. De hála Istennek, hogy ily sötét reménytelenség nem foglalhatja el szivünket a Krisztus Jézus feltámadása óta ! A feltámadás bizonyossága pecsétje az élő örök Isten szent és megmásíthatatlan Ígéretén kívül ott van szemeink előtt a Krisztus Jézus üres koporsójában és az angyalok híradásában. Sőt ott van a Jézus biztatásában is ... Ne féljetek, én élek és ti is éltek én velem ! A feltámadás bite a keresztyén életnek és anya- szentegyháznak mozdithatlan sarkköve. Ezen nyugszik a kér. anyaszentegyház egész épülete. Vedd ki e követ és az isteni intézmény összeomlik minden bizonyossággal. Rabold el a feltámadás, az örök élet hitét és reményét az emberi szivekből, és az ember megszűnt a teremtés koronája, halhatatlansággal felruházott lény lenni. Ezért mondja a nagy apostol Pál is: Ha Krisztus fel nem támadott a halálból, akkor hiábavaló a mi hitünk, hiábavaló a mi reménységünk, sőt hiábavaló a mi prédi hálásunk is. A remény forrása, a vigasztalás kegyelme, a gyógyulás orvossága, a nemes élet emeltyűje: a halhatatlanság hite. Remény egy boldogabb életben, hit egy igazságos, de kegyelmes és bűnt megbocsátó Istenben, menyei Atyában: csak azóta van e világon, mióta Krisztus élt, balt és feltámadott! A feltámadás hite örökéletüvé vált azóta e megátkozott és küzdelemteljes földön. A feltámadás kedves szép ünnepe ismét elérkezett hozzánk. Husvétot ünnepelünk. Kegyelettel zarándokolunk el lelkűnkben ama sirhoz, melybe Idvezitőnk megroncsolt, összetört holttestét elhelyezték vala azok, kikőtet igazságtalanul halálra ítélték, megfeszítették és koporsóba zárták. De ime, ott látjuk a feltört sírnál, az üres koporsónál a feltámadás angyalait állani, kik halhatatlanságot és ö- rök életet hirdetnek az emberiségnek az Ur Jézus Krisztus feltámadásának tényére hivatkozva. Nincs okunk tehát kétségbeesni önön sorsunk és az emberiség sorsa felett. Az igazságtalanság, a bűn, a gonoszság diadala és sikere csak részleges, csak pillanatnyi lehet. A halhatatlanság kitör a koporsóból és eget kér. Husvét van ismét . . . Teljesedjék azért be szivünk a húsvéti szent nap gazdag tanulságaival. Teljesedjék be fénynyel, melegséggel és vigasztalódással. Adjunk örök hálát Istennek a halhatatlanságért, melyre teremtett bennünket s a bizonyosságért, melyet a Krisztus feltámadásában saját feltámadásunk reménye felől elénk állított.
