Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 15. szám
15. szám. 1909 április 10. 5- oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Nagypénteken. Az Életnek Ura meghalt a keresztfán . . . A bűn g\'őzedelmeskedni látszott, — ha csak egy rövid idő- is — az igazság, az ártatlanság felett . . . Ez ennek a sötét napnak szomorú története! Mint Idvezitönk, mi is elmondhatjuk e nap gyászos esemé* nyére visszagondolva: „Szomorú a mi lelkünk mindhalálig!“ Szomorú, ha gondolunk arra, hogy a kihez a tanitványi hála szeretet kötelekével érezzük magunkat kapcsolva, a mi isteni mesterünknek áldozatul kellett esnie az emberi bűn és gonoszságnak; szomorú, ha gondolunk arra, hogy a bűnökért való elégtételül Isten Szent fiának kellett feláldoznia magátA nagypéntek az érző keresztyén szivekre nézve a gyásznak szomorú ünnepnapja, melyen az égre, a földre, a természetre és a szivekre a bánat sötét felhője ereszkedik. Isten az Ő Egyszülöttjét engedte halálra menni érettünk, az ég angyalai a Dicsőség Királyának ártatlan szenvedését és halálát könnyezik, az anyaszentegyház lelki fejét és kormányzóját siratja, mi emberek pedig azt látjuk a gyalázatos keresztre fetására, ha csak az ösvényt jelölte volna meg előttünk, mely a menyek országának ajtajáig juttathat el vala bennünket: akkor nem imádhatnánk Őt mint Megváltónkat, bűn, halál, kárhozat hatalmából való megszabaditónkat! De ebben ragyog előttünk az isteni szeretet a maga fényességében, abból árad felénk a szeretet a maga közvetlenségében, hogy' ö érettünk halt meg a keresztfán! Nem angyalokat, hanem a bűnös emberi nemzetet megváltani jött alá e földre. Igen, mert mint felőle megmondatott: Ő az Istennek amaz ártatlan báránya, ki elvette e világ bűneit. Ó volt az, ki elegeit tett érettünk mindenben Isten igazságainak, ki lefizette a mi bűneink zsoldját, eltörölte a mi vétkeink megérdemlett büntetését, békességet teremtett az Ég és a föld között, ugv, hogy most már bizva és reménykedve zörgethetünk a kegyelem ajtaján, tudva, hogy van közbejárónk, ki érettünk magát közbe vetette Isten előtt. A nagypéntek szomorú ünnep. Szomorú ünnep az Isten szent Fiának halála miatt, szomorú ünnep a mi bűneink miatt. De egyszersmind felemelő ünnep is. Megnyugvást keltő, vigaszt árasztó, drága ünnep. Méltán tartjuk mi reformátusok ez KRISZTUS PILATUS ELŐTT. szittetni, a ki önönmagánál is jobban szeretett minket! „Szeretett minket, — mondja az apostol — és adta magát érettünk áldozatul és ajándékul az Isten előtt.“ íme, milyen nagy az isteni szeretet! Mily találón határozza meg Isten lényegét a gyöngéd lelkületű János apostol, midőn igy szól: az Isten szeretet! Mily kétségtelen bizonyosság van előttünk az isteni szeretet véghetetlenségéről abban, hogy Urunk életét adta mi érettünk! Ez a szeretetnek, az emberi gondolkodás mértékével és a szív érzésével telfogható legerősebb pecsété. Ha Urunk csak élt volna érettünk e földön, ha csak tanított volna bennünket utolérhetlen bölcs tanításaival, ha csak példát adott volna nekünk a tiszta, szent és Istennek tetsző élet folytaünnepet a kér. anyaszentegyház legnagyobb ünnepének. Gyűljünk azért e napon kegveletes szent érzésekkel, lelki gyászba öltözve, a mi templomainkba. Áldjuk Istenünket a csodálatos váltságért, melyet számunkra készített, Idvezitőnket a nagy szeretetért, melylvel bennünket szeretett. Utáljuk meg a bűnöket, melyekért Isten Szent Fiának kellett meghalnia! Haljunk meg Idvezitőnkkel a testnek, hogj' feltámadásának dicső ünnepén örvendhessünk az uj ember megeleve- nedésének. Bizzunk, gyarlóságaink közepette is,az ő halálának mindenesetre elégséges erejében s nézzünk szüntelen arra a keresztre, a mely azt hirdeti nekünk, hogy: „Isten a szeretet.“ Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref. lelkész.
