Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-03 / 14. szám
14. szám. 19Í19 április ?>. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5. oldal. íi Miért gyűlölik a magyart Amerikában. Irta: Nagy István, a duquesnei Ref. Egylet elnöke. latain mentein keresztül. Magyarországi születésű egyén vagyok, de Amerikában, amerikai iskolában tanítottak meg engem arra, mit tesz az: a hazát szeretni. Engem is gyűlöltek tanulótársaim. Gyűlöletüknek az oka az volt, bogy magyarnak születtem, de az a gyűlölet csak addig tartott, mig fel nem ismertem azon kötelességeket, melyek rám várnak, mint ez uj haza becsületes polgárára. Éreztem, hogy magyar vagyok és hazámat, nemzetemet, vallásomat soha meg nem tagadtam, de beláttam csakhamar azt is, hogy ha boldogulni akarok, ha hazám idevetődott gyermekeinek csekély képességem erejével hasznára, segítségére akarok lenni, akkor első kötelességem megtanulni angolul, bele találni magamat az amerikai életviszonyokba, megszerezni az angol előkelőség jóindulatát a magyarok számára. Boldogult édes jó anyámnak javamat célzó jótanácsa folyton a füleimben cseng: — Gyermekem, soha se felejtsd, hogy magyarnak születtél, de ne feledd azt sem, hogy egy idegen országban vagyunk, melv- nek kenyerét esszük, szeretetét élvezzük és azért becsüld meg ez országot és igyekezz itt a magyar névnek tiszteletet szerezni. Jó részben áldott emlékű édes jó anyámnak ezen szavai buzdítottak engemet arra, hogy szivemet mindig az a titkos ambíció töltötte be, vajba olyan sorsba helyezne az isteni gondviselés, a mely sorsban honfitársaimnák minél t<»bb jót tehetnék, nékik minél inkább segítségükre lehetnék. De talán nagyon is eltértem a kitűzött eszme fejtegetésétől^ hogy nevezetesen, miért gyűlölnek bennünket, magyarokat Amerikában. Kiváncsi voltam egy alkalommal egy derék angol foremant megkérdezni, hogy vajon mit felel ő, ha kivágom előtte ezt a kérdést. O erre nekem azt felelte: Csodálkozom rajta, hogy te, ki olvasod az angol lapokat, nem tudsz magadnak megfelelni arra a kérdésre, hogy miért gyűlöljük mi a magyarokat és általában a foreig- nereket, a külföldieket? — Nézz csak szélvel a magyar kolóniákon, nézd meg a magyarok, tótok, polyákok, olaszok életmódját, kisérd figyelemmel a lapok törvénykezési rovatait, a bicskázások, verekedések stb. leírását és akkor meg fogod érteni, hogy miért gyűlölünk mi titeket. Részben igazat kellett adnom az őszinte foremannak, de mégis nem voltam megelégedve a kapott magyarázattal, úgy véltem, hogy minden nemzet fiai között vannak, kik viselkedéseikben nem egyszer áthágják a törvény korlátáit és egyes esetekért egy egész nemzetet pellengére állítani és elitélni nem igazságos eljárás. Egy másik tekintélyes amerikai a feltett kérdésemre azzal felelt, hogy ők azért gyűlölik a magyarokat, mivel azok alacsony munkabérekért készek dolgozni és ez által leszállítják a munka értékét ebben az országban. Gyűlölünk benneteket, mondá ez az ember, azért, mert itten keresitek a pénzt és még sem simultok az az ország intézményeihez, társadalmi életéhez, hanem minden centet hazaküldtök, még tisztességes ruházatra, sőt étkezésre is sajnáltok elkölteni annyit, a mennyit kiadnotok kellene; igen, gyűlölünk benneteket, mert képesek vagytok egész életeteket itt eltölteni anélkül, hogy polgáraivá válnátok ezen országnak, melynek áldásait élveztétek. Mi nem kérjük tőletek, hogy tagadjátok meg azt az országot, melyben születtetek, de azt igenis megkívánjuk, hogy a mig itt vagytok, sziveteken viseljétek ennek az országnak javát, tiszteletben tartsátok ezen állam törvényeit, alkalmazkodjatok ez uj világ szokásaihoz, rendjéhez és ne izgassatok ócska és üres jelszavakkal, mik csak az ajkakon vannak, a szabad Amerika ellen. Tudjátok meg ti magyarok, hogy mi mindent elkövetünk egyleti, szövetségi, klub-gyüléseinken, parlamentben és a sajtóban, hogy olyan törvények hozattassanak, melyek titeket kényszerítenek arra, hogy viselkedéseitekben, gondolkodástokban közelebb simuljatok az amerikai nagy nemzethez, vagy pedig menjetek visz- sza, ahonnan jötettek. (Vége következik.) Ezt a kérdést már igen sokan intézték hozzám és aggódó lélekkel magam is feltettem nem egyszer magamnak a ksrdést, keresve a feleletet arra a kérdésre, hogy ugyan miért is gyűlölnek bennünket, magyarokat Amerikában? A figyelmes szemlélő előtt lehetetlen hogy fel ne tűnjön az a szomorú jelenség, hogy mennyire gyűlölik a bevándorlottak bizonyos osztályát, és azok között épen a szegény magyart az amerikaiknak müveit és kevésbé müveit osztálya. A müveit amerikai nem mutatja ki olyan formában és olyan leplezetlenül ellenszenvét a magyarok iránt, mint azt kimutatják p. u. az ájrisok, vagy a ben- szülöttek. De az elta- gadhatatlan, hogy lenéznek, megvetnek, gyűlölnek bennünket, és ezen érzésüknek kifejezést is adnak sokszor sértő, vért lázitó formában. Állításom igazolásául hivatkozhat: ám azon megszámlálhatatlan esetekre, midőn munkástársak és munkaadók ezen gyűlöletüket éreztetik a a pártfogó nélkül levő szegény magyar munkás emberrel, de bizonyíthatom ezt az amerikai iskolába járó magyar gyermekek sorsának leírásával is. Ohazok a szegény magyar gyermekek kénytelenek a legjobban érezni azt, hogy mennyi méltatlan bántalmazást, sértő gúnyt kell nekik elszenvedniük csupán azért, mert véletlenül magyaroknak születtek! Még csudálkozni sem lehet a felett, legkevésbé lehet pedig rossz néven venni attól a szegény, védtelen magyar származású iskolás-gyermektől, hogy ha megtagadja magyar származását, magyar nyelvét inkább, mintsem hogy állandó czélpontja legyen iskolás társai durva, Ízetlen, sőt kegyetlen tréfáinak A felvetett kérdésre a legtalálóbb feleletet abban adhatjuk meg, hogy azért gyűlölnek bennünket első sorban, mert nem akarunk bele illeszkedni az amerikai környezetbe, életmódba, életviszonyokba, egyszóval azt hisszük, hogy itt is saját hazánkban vagyunk és az amerikai szokásokhoz illeszkedni szükségtelennek véljük. Nem akarom én elitélni azt az érzést, mely velünk született és a melyet szivünkből csak a halál lehelete képes kioltani, de igenis hiszem és vallom, hogy okos embernek alkalmazkodni kell az öt körülvevő viszonyokhoz és életkörülményekhez, mert más különben nem boldogulhat. Nemcsak hogy nem boldogulhat pedig, hanem egyenesen kihívja maga ellen az ellenszenvet, mely könnyen gyülölséggé is fokozódhat. Miért kedvezőbb a többi nemzetiségnek a helyzete Amerikában, miért vannak azok társadalmilag, intézményeikkel és az angolság által való megbecsülte- tésben előbbre, mint mi vagyunk ? Azért, mert azok nemzeti érzelmeik fentartása mellett is bírnak alkalmazkodó képességgel és számot tudnak vetni a helyzettel. Ne gondoljátok, kedves magyar testvéreim, hogy csak az ujjamból szoptam, a miket ezen cikkemben elibétek adok. Bár aránylag fiatal ember vagyok, az élet iskolájának gazdag tapasztaNagy István
