Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-06 / 10. szám

4. oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’

10. szám. 1909 március 6.

K!

Amerikai Magyar Ref. Lapja

MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL

Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

HANKÓ M. GYULA,

youngstowni ref. lelkész.

TÁRS-SZERKESZTŐ :

HARSÁNYI R. ISTVÁN,

bridgeporti ref. lelkész.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

Mahoning Aye., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0.

Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések,

hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők.

Czim: Rév. Julius M. Hankó

P. O. Box 420, Youngstown, O.

*■ ^

c4z egyházi birtok kérdése.

A ..Pittsburgh Híradó“ február 25-iki számában az egyházi birtokok kérdését tárgyalja a szerkesztő s oda jut fejtegetése, hogy az amerikai magyar reformátusok közötti harcznak oka csak a birtokjog. Azt mondja a czikk tudós szerzője, hogy 1905- től kezdve, mióta ő itt van Amerikában, az egyházak birtokjogi kérdése soha sem tetetett szóvá az egyházi tanácskozásokon, vagy lelkészi értekezleteken és soha senki sem említette, hogy azért, mert a magyar reformátusok a Reformed Church U. S. segélyét elfogadták, annak örök zálogjogot adtak volna egyházi birtokaikról. Most pedig — igy szól tovább — az a Ref. Church jelszava, hogy a magyar gyülekezet elmehet, de birtokát nem viheti magával, mert ez az övé marad, melytől a segélyt elfogadták a magyarok.

Bocsánatot kérek, hogy bele szólok a dologba, mert ez a kérdés nem egészen igy áll. Tudhatja s bizonyára tudja is a „Pittsburgi Híradó“, hogy ha a magyar reformátusok a Ref. Church segélyét elfogadták, lelkészeiket ál'ala felavattatták vagy beiktattad ák, az egyházat pedig magokkal együtt a Ref. Church kebelébe felvétették: akkor a Ref. Ciiurch szerves alkotó részeivé lettek, a kikre nézve tehát a bíróság előtt is ennek az egyháznak törvényei kötelezők. Ha a Ref. Church nem követelte, hogy törvényeinek mindenben s még a nyelvben és liturgiában is alá vessék magokat a magy árok, azt igen bölcsen tette s azzal a magyar egyházakat meg is nyerte magának.

A Ref. Church segélyével és fenhatósága alatt szervezett s annak valamelyik egyházmegyéjébe felvett magyar egyházak tehát mindenestől a Ref. Church testéhez tartoztak és tartoznak, de e miatt maradhatnak magyar reformátusok s ragaszkodhatnak őseik egy házi szokásaihoz, mert a Ref. Church nem üz politikát, hanem keresztyén missiót folytat. Ha most valamelyik egyházban a Ref. Church-től való elszakadási mozgalom megindult, vagy ezt az elszakadást, a mindenkor könnyen kapható indifferens többség már ki is mondotta: az egyházi birtoknak a kisebbség, tehát a Ref. Church kötelékében megmaradni kívánók részére való megtartása a Ref. Church-nek kötelessége és törvényesen védett joga. Ha az egész egyház elszakadni kíván, ez ellen a Ref. Church se tehet és tesz semmit; mert nem a maga részére kivánja a birtokot, mikor a kisebbség hü marad hozzá, hanem e kisebbség részére, a mikor pedig nincs kisebbség, nincs is joga követelni csak egy centet is.

Nem helyes beszéd tehát azt mondani, hogy a Ref. Church álláspontja ez: A gyülekezet elmehet, de a birtoka az enyém marad.

Ebben a czikkben szerző' azt is mondja, hogy „az amerikai magyarság nagy czéljai csak az Amerikai Magyar (értsd: csatlakozott) Egyházban valósíthatók meg“. Csodálatos, hogy a szerző csak öt évi, az ezen elveket hirdetők ellen folytatott har- cza után jut erre a meggyőződésre, miután eddig az épen ellenkezőt állította. Eddig, ha állított, bizonyított is s bizonyítékainak meg volt a súlya, mert igazak voltak azok. Most is állít, de most már bizonyíték nélkül. Azt, hogy az egyházi birtokjog kérdésében elfoglalt helytelen álláspontja bizonyíték volna, nem hiszem. De nézzünk szembe ezzel is.

Vájjon attól függ-e az amerikai magyarság nagy czéljainak megvalósítása, hogy az egyház s az egyházi birtok hova tartozik? Az dönti-e el e kérdést, hogy ki a felettes hatóság, az amerikai Ref. Church-e, vagy a hazai ref. egyház? Bizonyára nem! Hanem eldöntik e kérdést első sorban a lelkészek. Miért ne szolgálhatná a Ref. Church kebelében élő ref. egyház lelkésze az amerikai magyarság nagy czéljait? Önök, csatlakozott urak, mig a Ref. Church kebelében éltek, vájjon nem ezeket szolgálták-e? Vagy nem ezeket szolgáljuk-e mi, a Ref. Church, vagy a Presbyterian Church fenhatósága alatt? bem ezért állittattunk-e helyünkre? Mert van-e nagyobb czélja az amerikai magyarságnak, mint jó keresztyéneknek lenni? Ha van, akkor Önöknek kell, hogy igazuk legyen.

Eddig a hazafiságra apelláltak, most a vagyon kérdését teszik meg a csatlakozási mozgalom okává. Ha ez is elesik, ugyan mikor mondják meg, hogy az egész komédia csak a papok privát érdeke?

A czikkben a presbyteriánusok is emlittetnek. Azt mondja a czikkiró, hogy annak volna értelme, ha a presby teriánusok a youngstown-i magyar ref. templomot nem engednék át az esetleges csatlakozáskor, mert azt a templomot nagyobb részben ők építették. Először is megnyugtatom a csatlakozottakat, hogy a youngotowni magyar ref. egyház nem akar csatlakozni; de azt is bátran kijelenthetem, hogy ha a telket ts ötezer dollárt adott b. e. Wells ur által kikötött tiz év letelik r akkor az egyház, melynek ma is nevén áll a birtok, egyhangúlag kimondaná a csatlakozást, nincs az egész Egyesült Államokbeli Presbyterián Egyháznak akkora hatalma, a mely a mi egyházunk egyhangú akaratának ellene állhatna. Ismét megnyugtathatom a jó reménységben levőket, hogy a mi egyházunkban meg kisebbsége sem lesz a csatlakozásnak.

A belső, lelki megerősödésre kellene az amerikai magyar ref. egyházaknak igyekezniük, nem arra, hogy a „szeretett hazát“ még szegényebbé tegyék az ő péuzének a birtokjog biztosítására való elfogadásával. Annak a pénznek itt semmi különös haszna sincs; kara pedig bőséges úgy otthon, honnan szegény egyházak szájából veszik el a pénzt, mint itt, hol csak a papnak van a csatlakozásból haszna s annak is az egyház hátrányára.

A legideálisabb állapot mindenesetre az volna, ha sehova se kellene csatlakoznunk, hanem a mi magunk lábán tudnánk meg- állani s tudnók megmutatni, hogy mit ér az a sokat emlegetett liazafiság és liithüseg. De eljön-e ez az idő valaha? Bizony bajosan; elég szomorú.

YouDgstown, O. Hankó M. Gyula.