Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-06 / 10. szám
10. szám. 1909 március 6, „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 3 oldal. Harcz a hitetlenség ellen. ii. S liigyjc el Ön nekem, hogy millió és millió elköltözött lélek fog akarni majd azzal védekezni az Örök biró előtt, hogy nem ismertem az égi törvényeket, kik válaszul majd ezt fogják nyerni: Ott uilt előttetek a törvénykönyv, kezeteket kellett volna csupán érette kinyújtanotok, — miért nem tanulmányoztátok. — Én azt hiszem, hogy Öu túlozza e dolgokat. Önben talán jobban ki van fejlődve a kegyes érzület, mint az emberek óriási nagy részében s ez az oka, hogy a tulvilágidolgoknak sokkal nagyobb fontosságot tulajdonit, mint a minő tényleg annak van. En magam részéröl minden ilyen dolog iránt teljesen érzéketlen vagyok, sőt kétségbe vonom azt is, hogy lenne lelki élet, avagy túlvilág. Ép úgy érthetetlennek tűnik fel előtten az az Ön képzeletében élő Örök biró is. Meghalunk és oda vagyunk ! Nincs mennyország, nincs pokol 1 Az az igazi pokol, mikor az embernek nincs pénze. — Volt idő, mikor magam is igy gondolkoztam, természetesen akkor, midőn — az Ön szavaival élve— nem volt bennem kegyes érzület. Hála legyen a Megváltónak, az az idő is elmúlt. S hogy van bennem kegyes érzület, azt egyedül annak köszön, hetem, hogy megismertem a bibliát. Ebben, mint tükörben, megismertem önmagamat; s mikor megismertem, láttam és éreztem, hogy mily szegény és nyomorult az az ember, kinek hite nincsen. Megismertem, hogy mily édes érzés az Istennel, mint mindeneknek teremtöjével, a leghatalmasabb lénynyel, fiúi összeköttetésben élni és meggyőződtem, hogy nem a kifejlett értelem teszi az embert emberré, hanem az a tudat, hogy Istennek gyermeke. Az eszesség emberi tulajdonság, de a bölcsesség isteni adomány. Már pedig a bölcsesség kezdete az Isten félelme. — Őszintén szóllva, engem meglep az Ön — hogyan is fejezem ki magamat— vallásossága. Müveit embernél ezt egészen érthetetlennek tartom. Hiszen az ily gondolkodásból az ember már rég kinőtt. Volt ennek értelme az ó-korban, vagy a középkorban, midőn az embereket nagyobb és fontosabb eszmék nem foglalkoztatták, mint holmi thenlogjai kérdések De most, mikor a tudomány oly óriási mérvű haladást tett, mikor a legrejtettebb természeti erők felett is az emberi elme már-már diadalmaskodott, akkor valóban érthetetlen egy soha nem látott, természet feletti lény gyámkodását keresni. Meggyőződésem szerint ilyen nincs, de ha volna is, az emberiség jelenlegi értelmi fejlettségi fokán, még azzal is szembe kellene helyezkedni. Az Istenbe vetett hit meggyőződésem szerint nem egyéb, mint embeii gyámoltalanság érzete, ezert keres maga számára egy földöntúli támaszt. De a gyámoltalanság már megszűnt, az emberiség tud a saját erejével és lábán járni, miért akkor még ma is bizonyos természet feletti lényekben hinni. — így beszél a gőgös — nem akarom mondani oktalan — ember ! Ön előtt tehát az Isten fogalom nem egyéb, mint egy mankó, melyre a hajdan gyámoltalan ember támaszkodott. S most, mikor saját lábára kapott, e mankót egyszerűen el lehet és el kell dobni. Kérdem Öntől, azzal hogy férűuvá lett és saját erejére támaszkodliatik az élet nehéz barczában, tagadásba veszi-e Ön, hogy volt, avagy van anyja, kit gyermekkorában egyedüli fenntartójának és támaszának tekintett? Ugy-e bár nem? Sőt, hogy Ön férfiúvá kifejlődhetett, nem épen az atyai és anyai gon- viselésnek tulajdonithatja-e ? így van ez az Isten fogalomnál is. Az értelmi tekintetben fejletlen embernél ahhoz a magasabb Lényhez való ragaszkodó érzete közvetlenebb, ép úgy mint a kis gyermeknél a szülei szeretet megnyilvánulása, de a mint a szülök iránti igaz szeretetnek a felnőtt korúak szivében is meg kell lenni, menny ivei inkább az égi Atya iránt, kivel szemben mindig érezhetjük tökéletlen voltunkat. — Nos és a biblia az, melyből Ön összes hitbeli meggyőződését szerezte ? . — Igen. Hogy valaki uj teremtmény lett a Erisztusban, annak első bizonyságai közé tartozik a biblia szeretető. A kik tisztelik az Istent és szeretik az Ur Jézus Krisztust, azoknak kimondhatatlan szépség sugaraik annak minden lapjáról, mit ők sohasem fedeztek fid előbb. S nem is nagyon csodálandó ez, ha meggondoljuk, hogy ugyanaz a Szent Lélek, ki a bibliát ihlette, foglalta el szivüket, megnyitván szemeiket, hogy megismerjék, mik a Lélekéi. És én megvagyok győződve, hogy a mai nyilvános vallásosság silány és törpe minőségének az az oka, hogy az inkább nyilvános, mint magános s inkább a vallásról való beszé- léssel tápláltatik s nem a tiszta és hamisatlan bibliai igazságok hatalmas erejével. Azok az erőshitü férfiak, kiknek halhatatlan példái az évek sűrű homályán át levilágítanak hozzánk, tántorit- hatlan kegyességüket és erős hitüket Isten szent Igéje naponkénti olvasásából és az a feletti elmélkedésből nyerték. Az a kegyesség, mely a nyilvános templomi istenitiszteletekből, érzelmes énekekből, egyházi beszédekből táplálkozik, szegény' s beteges kegyesség; mig az a kegyesség, mely' minden tájdálékát a bibliából nyeri, az valódi és örökké tartó. Egy példa talán jobban megfogja világítani álláspontomat. Egy szegény özvegy' egyetlen fia, — kiért ö annyit imádkozott — a veszélyes tenge- részi pályára lépett. Sok óv előtt eltávozott az anyai házból, a nélkül, hogy hirt hallatott volna maga felől, úgy hogy anyja őt mar-már holtnak tartotta. Egy napon kopogás hallatszik az ajtón s egy levelet nyújtanak be. Az özvegy egy pillanatra fölismeri, hogy' az az ö rég elveszettnek hitt fiának kezeirása. Micsoda öröm sugárzik arczán, midőn felkiált: „Fiam még él!“ Micsoda kíváncsisággal olvassa annak minden szavát! — Gondolja el Ön, ha ez anyja, mikor felismerte fia Írását, a levelet gondtalanul egy szekrénybe dobja elolvasatlanul mutatta volna-é any'ai szeretetének a legesekély'ebb jelét? Vagy tegyük fel, hogy napok múlva csupa hideg kötelesség érzetből elővette és elolvasta volna a levelet, vájjon nem biztosan megállapitható-é az, hogy' az ő szivében az anyai szeretetnek még egy szikrája sincs ? Látja kérem, a biblia szintén levél a szeretet Atyjától, kitől a nem törődő ember oly' sokáig távol volt. Szivének irántunk való szeretetteljes érzelméről szól az, mely'ben hiv bennünket vissza az ő kegyelmének élvezéséhez. Ha az embernek e levél elolvasására nincs kedve, az csak azt igazolja, hogy a levél küldője iránt a szeretet teljesen meghűlt; vagy ha valaki el is olvassa a levelet, de azt száraznak, unalmasnak találja, az szintén csak azt mutatja, hogy nincs meg az a kapocs az atyja és gyermeke között, melynek meg lennie kellene s ennek oka sohasem az Aty ában, hanem az emberben keresendő. Látja Ön, igy gondolkodik a bibliáról az, ki azt minden vagyonnak forrásául tekinti. Próbálja meg Ön is és merítsen abból az üdítő lelki italból, melyből ha valaki iszik, soha meg nem szomjuhozik. Fegy'ver az, melylyel az élet nehéz harczában a legkönnyebben győzhet az ember, a nélkül, hogy azzal sebeket okozna embertársainak. — Áthidalhatatlan ür választja el felfogásunkat. De arra kérem Önt, kölcsönözze nekem e bibliák egyikét, csupa kíváncsiságból megkísérlem azt olvasni, ha lesz türelmem hozzá. Igazán kiváncsivá tett ennek tartalma iránt. Csak arra kérem, hogy jelölje meg, mit olvassak belőle. S ha nem leszek terhére, pár hét múlva is úját eljövök s ezekről a dolgokról beszélgethetünk; mert, — bár ismétlem, hogy éu semmit nem hiszek, a mit nem látok, — még is, mint vitatkozási tárgyat eleg érdekesnek tartom. — A kívánt Uj testamentum itt van s vigye haza magával Ön s kezdje elolvasását az első lapon s olvasson el belőle mindennap egv fejezetet s ha ismét eljön, az elolvasottakról szívesen eltársalgok Önnel, csupán azt az egyet kötöm ki, hogy hitbeli dolgokról lévén szó, akár képes Ön azokat elhinni, akár nem: tiszteletben fogja tartani. — E felől már jó eleve megnyugtathatom. A viszontlátásig. Simon M. Károly. (Folytatása köv.)
