Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-06 / 10. szám

2. oldal 10. szám 1909, március 6. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ zA földrengés. Mártha és Mária. (Lukács ev. X. rész 38—42 versei.) Az Ur Jézus Bethániában Lázár testvéreinek, Márthának és Máriának vendége. Mártha, hogy a fáradt vendéget ellássa, szor- galmatoskodik; Mária pedig leül a Jézus lábához és örömmel hallgatja a Mester tanítását. Mártha boszankodva szól, hogy Mária nem segíti őt a szolgálatban, mire Jézus szelíd szemre­hányással meginti: „Mártha, Mártha ! igen szorgalmas vagy s nagyon igyekezel ; pedig csak egy a szükséges dolog. Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle. Némelyek azt mondják, hogy a legszükségesebb a testi egész­ség. S igaz, a testi egészség a legszüksésebbek egyike. Ha nem egészséges a te tested, birhatsz szépséggel, hatalommal és gaz­dagsággal, nem ér a te életed előtted sokat. Az egészség gazdag­ság. De ha van egészséged, az hamar elvétethetik tőled, mert a betegség alól te sem vagvkivéve. Hova lett akkor a szükséges dolog, méh' nélkül te boldog nem lehetsz? Mások azt mondják, hogy a gazdagság a legfőbb jó, tehát ama szükséges dolog, mely boldoggá tehet. De hát a gazdagság­nak nincsen-e lába, hogy elszaladjon tőled ; nem mindennapi ta­pasztalat-e az, hogy a földi javak mulandók és veszendők? Ha a gazdagság volt mindened, hol találsz örömet, miben lesz boldog­ságot, a mikor gazdagságod tőled elvétetett ? Nyomorultabb vagy akkor az utszéli koldusnál és boldogtalanabb mindeneknél. Olyan embert is ismerek, a ki ezt mondja: Étel, ital s álom : boldogít e három; olyan embert, a kinek csak a dúsan megrakott asztalok, a részegitő italok s ezek után a bódult álom adnak csak örömet az életben; olyan embert, a ki, mert „rövid az élet, örök a sir“, minden órájának leszakasztja virágát, hogy rövid életét jól töltse igy. De vájjon mi ad ennek örömet, ha az asztalról elfog}7 az étel, ha kiürül a kancsó s ha végre még aludni sem tudamér- téktelenségben beteggé tett test; mi ad örömet annak, a ki az élvezetek poharát fenékig ürített0 ? Van olj'an is, a ki a hatalomnak örül. De semmi sem mulandóbb, mint a hatalom. Ma még ezereknek parancsolsz s a szolgák serege hizelkedve vesz körül; holnap talán más nap előtt sütkéreznek hízelgő szolgáid s téged már elfeledtek. Panaszkod­hatsz: kinevetnek, ha te is nem állasz az uj csillag szolgái közé. Ugyan mi ad majd neked örömet, ha most már neked is szolgál­nod kell ? Láttam már olyan embert, a ki, elvesztvén egészségét, a be­tegség terhe alatt megtörve, fegyvert fogott megutált élete ellen; láttam olyant is, a ki elvesztvén gazdagságát, a bűn útjára lépett, hogy a reá nézve egv szükséges dolgot, a vagyont visszaszerezze; láttam öreg ifjakat, a kik a mértéktelen és erkölcstelen élet nyil­vánvaló büntetését viselték magukon, a kik, csak hogy áldozhas­sanak szenvedélyeiknek, az ember-vértől sem irtóztak; láttam bukott nagyságot is, ki elvesztvén a reá nézve egy szükséges dolgot, világ — és ember — gyűlölővé lett s boldogtalanná egész életére, hogy7 többé fel nem emelkedhe'ik. De láttam olyan embert is, a ki, bár se gazdag, se hatalmas nem volt s az is alig volt, a mivel életét tengethette, beteg testét gyógyíthatta volna: boldog volt; mert hite volt az az egy szük­séges dolog, a mi őt boldogságában megtartotta. Úgy van, egyedül a hit az egy szükséges dolog, a mely el nem vétethetik az embertől. A földi élet minden javát és örömét elvehetik tőlünk; de hitünket soha. Az a hit, mely az Istenbe, mint szerető Atyába veti minden reménységét; az a hit, a mely tud panasz nélkül tűrni szegénységet, éhséget és betegséget; az a hit, a mely a földi élet nyomorúságaival szemben a szív tiszta­ságát, a lélek nyugalmát állítja; az a hit, a melv a múló világ, a test halála ellen az örök életet prédikálja: az a hit az egy szük­séges dolog, a mely el nem vétethetik tőlünk. Hit által éljünk, hogy ha meghalunk is éljünk! Youngstown, O. Hankó M. Gyula. II. Hasonló tüneményt figyeltek meg a Raguza mellett lévő' dalmácziai Meleda nevű szigeten, a hol is 1822 márczius hónap­jától kezdve a földalatti dörgések több éven át tartották. Ilyen dörgések különben Laibaknál, de a magyar Alföldön is hallat­szottak. E dörgések okát a beszakadó sziklatömegek zuliogá- sának visszaverődésében keresi Humboldt. A földrengés vagy alulról fölfelé függőleges irányban mű­ködő lökésekből áll. vagy az eredési középpontból hullámosán terjed, hullámosán fölemelvén és lesiilyesztvén az érintett föld­területet. A függőleges lökésekből álló földrengések alatt a föld színén lévő tárgyak a magasba löketnek föl. Legszembe- szökőbben volt ez látható ama földrengés alkalmával, mely a Csimborasszó alatt fekvő Riobamba várost pusztította el 1797- ben. A szerencsétlen lakosoknak holttesteit az alulról jövő lökés egy több száz láb magas dombra vetette föl. Ép igy lökte magasra föl az 1783. évi kalábriai földrengés az utcza kövezetét s a járókelőket. A hullámzó földrengést nemcsak érezni, hanem, miként Humboldt Írja, néha szabad szemmel látni is lehet. Ilyen­kor minden hajlik, követvén a föld hullámának irányát. A fák koronái egymásba akadnak, a falak megrepednek; de sőt magán a földnek felületén is tátongó hasadékok képződnek. Néha úgy7 tetszik, mintha a földrengés hulláma a forgószél módjára mű­ködnék; szinte megfordítja az érintett tárgyakat. Az imént em­lített kalábriai földrengés alkalmával a Szent Brunó-zárda előtt álló két obeliszk egészen megfordult, Katániában 1818-ban febr. 20-án több szentnek szobra szintén megfordult. Valparézóbnn 1822-ben több háznak homlokzata más irányba került s három pálma úgy összefonódott, mintha fűzfavesszők lettek volna. Ez az egymást keresztező földrengési hullámok eredménye. A földrengésnek hatása a fölszinre mindig ennek szerkezeti milyenségétől függ. Szilárd, tömött, nem réteges és nagy mély­ségekre lenyúló kőzettömegek, például nagy7 gránitliegylánczok felületén a földrengések hatásai nem mutatkoznak nagy erővel. Ellenben laza kőzeteken, minők az agyag, márgás lősz, alluviális talaj, a rengéeek pusztító ereje rendkívül nagy. Lisszabonnak nyugoti része szilárd mészkősziklán épült föl; ez a rész az 1755. évi földrengéskor mit sem szenvedett; a város egyéb részein, melyeknél az also talaj harmadkori kék márgás anyag, a házak mint romba dőltek. Épp igy Messzinában az 1783. évi földren­géskor a városnak gránit alapon fölépült része sokkal kevesebbet szenvedett, mint az, mely a tengerpart közelében alluviális réte­geken épült föl. A földrengés e különböző hatásának könnyű okát adni. A szilárd összefüggő kőzettömegnek minden része egészen egyenlően érzi az alulról jövő lökés ereje a legfelső részek mozgása nem nagyobb, mint a legalsóké, melyekkel szorosan összefüggnek. Ha most már ezeken »kőze­teken velük szorosan össze nem függő laza rétegek feküsznek, akkor alulról jövő lökés ez utóbbiakat a szilárd rétegtől mint­egy elszakítja és fölfelé löki. Ha például egy deszkadarabot tai tuuk kézben s azt alulról kalapácsai ütjük, az egész deszka egyenletesen fog a levegőbe emelkedni. De ha a deszkára homo­kot szórunk, ezt az alulról jövő ütés a deszkáról felszökteti a levegőbe. Ugyanez történik földrengéskor. A f ddrengés hullámainak időbeli terjedése a megfigyelések szerint igen gyors. A lisszaboni rengésnek hullámai óránkint 4 és fél geográfiai mértföldet, vagyis 32—31 kilométert tettek inog. Az 184(>. évi Itheinland-i rengés óránként 3 és háromnegyed földrajzi mértföldet, tehát 26—28 kilométert haladt. A föld­rengés térbeli kiterjedése igen különoöző. Mig a könnyű löké­seket csak nagyon korlátolt területen érzik, az erős lökések óriás területeken, nem ritkán több világrészén érezhetők. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents