Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-27 / 9. szám

6. oldal.

9. szám. 1909 február 27.

„Amerikai Magyar Eeformátusok Lapja”------------------------------~ ===^

Amerikai Magyar Ref. Lapja

MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL

sfQsy—s

Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

HANKÓ M. GYULA,

youngstowni ref. lelkész.

TÁRS-SZERKESZTŐ :

HARSÁN VI P. ISTVÁN,

bridgeporti ref. lelkész.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0.

Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius M. Hankó

P. O. Box 420, Youngstown, O.

EDITORS:

Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEH. P. HARSANYI.

PUBLICATION OFFICE:

Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O.

Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.)

Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50.

a ... .........................iti

Csatlakozás.

Azóta, hogy Dégenfeld József gróf Amerikába jött, hogy az addig békében működő ref. egyházak között a békét a csatlakozással feldúlja, a hazai egyház pénzéből uraskodó papok nem ismernek határt és az erőszaktól Bem riadnak vissza. Bizony ideje volna már, hogy megszűnne az ádáztusa s hogy békesség és szeretet uralkodna ismét az egyházakban; bizony ideje volna, hogy ezek a nagyhangú urak felhagynának már csatlakozási háhort- jukkal, melyből, ha jól megnézik, csak kár származik az egyházakra.

Csudálkozom, hogy akad még most is gyülekezet, melynek . tagjai hagyják magukat bábuk módjára ez önző papok által vezettetni, és nem átalják szegény hazánktól az adóba kipréselt filléreket elfogadni papjaik számára.

Két éve múlt, hogy ottliou jártam szép, de szegény hazánkban; kis községünkben (Mogyorós, Ung vru.) a regi, rozoga templom helyett akkor kezdettek el újat épiteui. Volt szerencsém látni a konvent közömbösségét a hazai szegény kis egyházakkal szembeu. íme e község tiszta református s még sem segíti a konvent, hogy saját lelkésze legyen; ime nekem Amerikában kellett pénzt gyüjtenem a templomra, mert a kunventnek arra, hogy otthon egy szegény egyházat megsegítsen, nincs pénze. Ide pedig telik még vigécre, azaz utazó missionáriusra is.

És azok az öblöstorku és jó étvágyú lelkészek, kik most ámítják itt a mi népünket és izgatnak az amerikai egyházak ellen, nem régen sziutén elitélték a konventet, mikor a zsinathoz küldött emlékiratukban a következőket irkák :

„Hiszük, hogy a magyar kálvinismusra nézve nem kívánatos az, hogy az angolul beszélő, hatalmas kálvinismussal összeütközésbe jöjjön, sőt miután az Amerikába való kivándorlás még csak a közeljövőben fog hatalmas mérveket ölteni, épen a szegény kivándorlók érdekében nagy fontosságú dolog, hogy az amerikai hatalmas protestáns, közelebbről a Reformed Church in the U. S. és a Presbyterian Church in the U. S. A. nevű egyházakkal, a melyek bennünket eddig segélyeztek, ezután is a lehető legszebb egyetértésben és összeköttetésben maradjunk.

Lehet, hogy mi felettünk, kik egy ilyen összeköttetésbe, a mely a szegény magyar református egyházak segélyezése helyett az aránytalanul jobb helyzetben levő amerikai magyar ref. egyházak lelkészit támogatja, nem akarunk bele menni, már Ítélt a közvélemény, a mely előtt sokszor nem az igazság a fő, de a protestáns lelkiszabadságot gyaláznók meg akkor, ha nyíltan őszintén ki nem mondanók, hogy az a pénzösszeg, a melyet a jelen bekapcsolási rendszer mellett az amerikai gyülekezetekre fordítanak: csak kidobott pénz, minden haszon nélkül való befektetés.

Tudjuk, hogy a legfőbb érv ellenünk az, hogy elfogadván a segélyt, tagjaivá válunk a segélyzö egyháznak. Ez egészen természetes, de azért úgy szeretjük hinni, hogy tagjai vagyunk a magyar református egyhásnak is. Érette küzdünk, érette fáradunk csendben ugyan, de még is látható eredménynyel.

Az amerikai református magyarság a lefolyt közel másfél évtized alatt nagy léptekkel haladt előre. Bámulatra méltóan kifejlődött. Igaz, hogy idegen segítséggel, de a komoly szemlélőnek még is el kell ismernie azt, hogy az amerikai református magyarság nem élettetlen test, a melyet a végpusztulástól kellene megóvni, hanem olyan egyházi életet él, a melyből kinek- kinek csak tanulni lehet.

És azok a már csaknem kitagadatt, hűtlenséggel vádolt fiák, a kik a protestáns elvből kifolyólag semmi mást, csak igazságot kérnek, tettek és tesznek annyit a magyarságért, mint azok, a kik ma a hazafisság fényében tündökleuek.

Ne feledjük el, hogy az Egyesült Államokban vagyunk, hol amerikai biró Ítél amerikai törvények szerint.

E törvények szerint pedig valamely egyházközség, ha egyik denominatiótól a másikhoz akar átmenni, az egyházi vagyont csak úgy viheti magával, ha az egyházközségi közgyűlésnek minden tagja az átmenetei mellett van s ha csak egy tag marad is meg a régi denominatió keblében: úgy az egyházi vagyon el nem vihető. “

Szóról-szóra ezeket az igazságokat vallották és írták meg a zsinatnak is azok a lelkészek, kik közül ma nehányan a csatlakozásnak főkolomposai, a kik most a régi meggyőződésükhöz, az igazsághoz hiv lelkészeket s egyházakat haza-árulóknak és hitelhagyottaknak mondják. De már tűrhete tlen és a lelkeket botránkoztató, a mit ezek a lármás urak teszuek. Azt a tamá- csot adom ezen lelkészuek, hogy hagyjanak fel átkos munkájok- kal s a helyeit, hogy reánk és papjainkra álkot szórnának, térjenek meg a béke és szeretet útjára. Ha pedig továbbra is hős- ködni akarnak, hősködjenek a kocsmában, de á nem csatlakozot- taknak hagyjanak békét, mert ha nem, igen megkeserülik.

Hagyjanak békét a mi egyházunknak és a lelkészünknek is, kit mi csak becsülni tudunk, hogy nem megy Önök közé s csupán a maga érdekéért nem teszi koczlcára a mi egyházunk jövőjét. Mi ismerjük Önöket, ismerjük lelkészünket s tudunk választani. Azt is jól tudjuk, akárhogy gyalázkodjanak, hogy a jobb részt választottuk. Azért hiába fenyegetőznek, hogy ide jönnek s tönkre teszik egyházunkat cs lelkészünket; mi tudjuk, hogy Önök ide be nem merik tenni lábukat. Ámha tetszik, próbálják meg; de előre magjósolom, hogy sehol se jártak még úgy, mint itt járnak.

Ez szóm és mondásom.

Youngstown, O. Kiss Ferencz.