Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-27 / 9. szám
2. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 8. szám 1909, február 20. C i zA földrengés. Pál apostol Athénében. (Apostolok cselekedetei XVII. 16—34.) Az, a ki, mikor Saul volt, bősz haraggal üldözte a keresztyéneket, danmskusi útjában megtérvén, buzgósággal hirdeti mindenfelé az Ur Jézus üdvösséges evangéliumát. Nem elégszik meg azzal, hogy csak a zsidóknak hirdettessék az evangélium, mert az a meggyőződése, hogy az Ur Jézus minden népeknek üdvözítője; azért fáradságos utakat tesz a görögök és rómaiak között, hogy azokat is megnyerné az üdvösségnek. Tanít Eplie- zusban, Korinthusban, Athénében és Rómában s mindenütt nagy eredményeket ér el. A szűkkeblű apostolokkal, kivált Péterrel nagy vitája is volt e kérdésekben. Az apostolok, leginkább pedig Péter, azt hitték, hogy Jézus csak a zsidók messiása, a pogányok tehát ki vannak zárva az evangélium áldásaiból, ha csak előbb nem lesznek zsidókká. Pál apostol pedig azt tanitá, hogy az Ur Jézus evangéliuma minden népeknek, zsidóknak és pogányoknak egyaránt üdvössége s azért kivált az elhanyagolt pogányok, a görögök és rómaiak megtérítésében fáradozott. Sok gáncs, még több szenvedés érte őt ezért, de ő nem törődött semmivel, csak a Krisztus evangéliuma terjedjen és hódítson. Most Athénében, a görögök fővárosában, az ókori miveltség főhelyén prédikál. „Ti egy ismeretlen. Istent tiszteltek, én pedig az egy igaz , Isten ismeretét hirdetem nektek, a ki teremtette az egész min- ' deuséget és az egész emberi nemzetséget is egy vérből. O általa élünk, mozgunk és vagyunk, O a mi szerető Atyánk a Jézus által: Őt szeressük hát teljes szivünkből.“ így prédikált Pál apostol a bölcs görögöknek, kiket gon- dolkodóbá is ejtettek szavai, mert ezt mondák neki: „Ezután ismét akarnak e felől tetőled érteni.“ Mi igen bölcsek vagyunk, azaz mi azt hisszük, hogy bölcsességünknek nincs szüksége Istenre. És a mi nagy bölcsességünkben sokszor megszégyenülünk, hogy végre belássuk, hogy minden bölcsesség kezdete az Urnák félelme. Imé nézzük meg a bölcs görögöket, kik megismervén erőtelenségüket, meghajolnak Istenj előtt: kövessük őket és tiszteljük, szeressük a mi jó Atyánkat s azt, a kit elküldött üdvösségünkért, az Ur Jézus Krisztust. Youngstown, O. Hankó M. Gyula, ref. lelkész. Különféle. A dohány és a nők. A dohány-monopólium Meszelésének dicsősége Francziaországé. Ott honosította meg először nem kisebb ember, mint maga I. Napoleon. Érdekes, hogy az ötletet egy asszonynak fényűzése adta meg császárnak. Égy udvari bálon feltűnt néki egy szép asszony, de nem a szépségével, hanem vagyont érő gyemántos ékszereivel. A császár érdeklődött a férj foglalkozása iránt, mert fölötte kiváncsi volt rá, micsoda jövedelemből telik olyan rengeteg értékű ékszerekre. Megtudta, hogy a férj dohánygyáros. Ekkor támadt Napóleonnak az a gondolata, hogy az állam számára foglalja le azt a czikket, a mely oly dúsan kamatozik magános vállalkozók javára. 1811-ben kelt dekrétumával kimondta a dohányra nézve a monopóliumot. Azóta nemcsak Fraucziaországbau, de egy csomó más államnak is biztos és gazdag jövedelmi forrása ez a monopólium. Érthető is, A fraDczia dohány jövedéknek két frankjába és tizenhárom cen- timjába kerül a dohánygyártmány kilogrammja, mindenféle kiadás beszámításával; ugyanennek a gyártmánynak kilogrammját átlag tiz frankjával árusítja, vagyis négyszázötven százaléknyi tiszta haszonnal ad túl rajta. Érdekes, hogy a dohányzó nők száma világszerte növekedőben van s hogy éppen a királyi családok nőtagjai járnak benne elől. Különös szenvedelmes dohányos Marguerita, az özvegy olasz királyné; azután az özvegy cár né; Amália, Portugália özvegy királynéja s Mária Krisztina királyasszony, XIII. Alfonz spanyol király édesanyja. Irta: Platz Bonifác dr. Még mindig inog a föld Kalábriának és Szicíliának egymással szemben néző partjain. A pusztulás borzalma talán még mindig nem érte el tetőpontját. Az elmúlt napok katasztrófájának nagyságát még most sem lehet fölbecsülni teljesen és a szörnyen sújtott vidék nem tudja, mit hoz rá a holnap. A jövendőtől való rettegés annál megokultabb, mert a mostani katasztrófa nem az első, mely ama szerencsétlen vidékeket sújtja. 1693-ban Szicília keleti partjainak fővárosát, Katániát és négy venkilencz községet pár perez alatt romba döntött a földrengés. A följegyzések szerint százezer ember pusztult akkor el. 1783-ban Kalá- briában két perez alatt temette el Oppido városát s a szomszéd községeket a földrengés s a romok között negyvenezer ember lelte halálát. E számok a valóságban bizonyára sokkal nagyobbak voltak; hisz akkor még sem népszámlálás, sem fejlett mentési munkálatok nem nyújtottak támaszpontot az élveszett emberélet számbavételére. Gondolatnak is rettenetes, ha lábunk alatt megmozdul a föld, a melyet mozdulatlannak, szilárdnak képzelünk. Pedig nincsen nap, de talán óra sincsen, a melyben a földnek merev kérge a mélységben rejlő erők hatalmának valahol ne engedne. Mi okozza a földrengést, minden egyes esetben biztosan megmondani nem tudjuk. A földnek háromféle ingását különböztetjük meg. A tektonikus rengés azon föltevésből indul ki, hogy földünk a folyton előrehaladó kihűlés állapotában lévén, össze- huzódik s ez által a rétegek egymásra torlódnak, rendeződnek, a mi aztán földrengésben nyilvánul meg. A beomlásból eredő rengés ama föltevésből indul ki, hogy földünk belsejében a szénsavas viz oldó ereje óriási üregeket, barlangokat mart ki, melyek a rájuk nehezendő kőzetek súlya alatt beszakadnak és rengéseket okoznak. A földrengésnek ez a két neme csak hipotézis, Chak föltevés. A harmadik neme a földrengéseknek, a vulkánikus rengések, tüzhegyekben bírják okaikat s rendszerint a tüzliegyek kitöréseinek kísérői vagy legalább is vulkánikus középpontokból indulnak ki. Ilyen a mostani szicíliai és kalábriai földrengés, mely az Etna, a Vézuv s a Stromboli szomszédságában eredt. A legtöbb földrengés vulkánikus eredetű. A föld ^belsejében lévő izzó gázok feszitő ereje fölfelé és kifelé tör, alulról eredő lökésekben jelentkezik, a mi a föld színét megremegteti. A vulkánikus eredetet sok esetben kétségtelenné teszik a földrengés alatt a földből előtörő forró gőz, forró viz, mérges gázok, iszap, füst, de sőt néha lángnyelvek is föllobognak a földnek ujonan keletkezett repedéseiben. A. Missziszipi völgyben 1812-ben, Ujmad- ridnál forró gőz, 1818-ban Katániánál forró viz, 178'3-ban Mesz- szinánál mérges gázok, iszap és lángok törtek ki a földből Láng és füst jelenkezett a sziklarepedésekben Lisszabonnál is 1755-ben. Sajátságos, hogy az állatokat nemcsak a földrengéskor száll- ja meg a rémület, hanem előre is megérzik a földrengéseket. Hangyák, tücskök, kígyók, gyikok, patkányok és vakondokok elöbujnak lyukaikból s nyugtalanul szaladgálnak ide-oda. A halak a patakhoz úsznak, főleg a sertésok nyugtalankodnak, a kutyák vouitanak. 1812-ben a karakaszi földrengéskor az Ori- nokónak buta krokodilusai bőgve hagyták el a vizet s az őserdőkbe menekültek. 1783-ban a nagy kalabriai földrengés alkalmával Mess/.ina utczáin a kutyák oly fülsiketítő vonításban törtek ki, hogy a hatóság agyonverette okét. Emberben, állatban a rémületet sok esetben növelik a földalatti dörgések. így 1784- ben a mexikói felföldön, Guanaxuato város alatt egy hónapnál tovább tartottak a borzasztó dörgések. Úgy tetszett, mintha benn a földben terhes zivatarfelhők érkeznének s húzódnának tova, melyekből hosszú, de néha heves, hirtelen és éles dörgések is hallatszottak. (Folytatása következik.)
