Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-20 / 8. szám

8. szám. 1909 február 20.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

cA nö az egyházban.

Felolvastatott 1909. január 21-én a bridgeporti ref. egyház „szere- tetvendégség ‘ ‘-en.

(Vége.)

Megnyitották előtte vendégszerető házuk ajtaját, hozzá vitték ártatlan gyermekeiket, az anyai szív legdrágább kincseit, lábait olajjal megkenek s a bünbánit forró könnyeivel á falták. Éhségét csillapítja a szorgalmas Mária, szomjúságát a samaria nő, a dicsőség ragyogó napján virágokat hintenek útjára, a Golgotha kínjához zokogva kisérik. A nők akkor is kitartottak Jézus mellett, mikor a tanítványok ijedten szétrebbentek. Ok voltak utolsók a kereszt alatt, ők voltak elsők a sírnál Husvét reggelén.

Az apostolok cselekedeteiről írott könyv, mely nem egyébb mint az ezer bajjal küzdő keresztyén egyház őstörténelme, gyönyörű példáit mutatja a Krisztusért munkálkodó; keres'.tyén nőknek. Pünköst ünnepén együtt várják a tanítványokkal együtt a Szent Lélek kitöltetését (Csel. 1: 14). Jerusalemben János anyja, Mária adott helyet az első gyülekezetnek (Csel. 12 : 12) .Toppéban a nemeslelküségéről ismeretes Tabitha (Csel. 9 :36). Európában egy istenfélő nő, Lidia nyitott utat a keresztyénségnek. Nők készítették el agape vagy szeretet vendégséghez szükséges dolgokat. Majd a későbbi időkben is fényes példáit látjuk e buzgóságnak, mert hiszen Francziaországba Clothilde herczegnő vitte be a keresztyén vallást, Angolországba Bertha herczegnő, a csehek közzé Ludmilla, az oroszok közzé Olga herczegnő s Magyarországon is bizonyára sokat tett a keresztyénségért a szelíd lelkületű Gizella királynő.

A múltnak e ragyogó történetéből immár fényesei állelőttünk a nagy igazság, hogy a női nemnek valóban nagy szerepe van a keresztyén egyházhan. A picziny gyermeknek, ki töredezett szavakat tud még mondani csupán, a nő, az édes anya első papja; ő mondja véghetetlen szelídséggel, a hogy csak egy édes anya tud beszélni gyermekeivel: imádkozzál édes gyermekein! És ez csupán természetes, a női szív az ő csodálatos finom ösztönével érzi azt, hogy leghatalmasabb védelmezőjét és tanácsait az egyházban leli fel.

De másrészről az egyházban is speciális munkatere van a nőnek. Az igehirdetés kizárólag a férfi joga és köt iessé; , erre cz'loz Pál apostol azon kissé éles kifejezése: „Mulier taceat in ecclesia“ — Az asszony hallgason a gyülekezetben. (Csel 14 :34.) A hallgatás úgy látszik a régi korban is nehéz feladat volt a nők szám ára. így állíthatta aztán egy sötétlelkü agglegény, hogy a nők a mennyországba egyáltalán be nem juthatnak, mert megvan Írva János jelenésekről írott könyve 8-ik részének 1-ső versében: .,Lön nagy csendesség mennyben úgymint félóráig1 • már pedig — folytatja a sötétlelkü ismeretlen — az nem lehet, hogy egy nő félóráig hallgatni tudjan.

így olvasták rá a szentencziát egy jámbor baptista atyánkfiára, ki folytonosan a reformátusokat kritizálta, hogy azok nem tartják meg mindenben a szentirást.

Református vendége egy darabig csak hallgatta türelmesen a kötekedést, de végre is türelmét elveszítvén megszólalt:

B..........testvér egy szóm vagyon veled! Te meglátod más

szemében a szálkát s magadéban a gerendát feleded. Te sem tartod meg az Írást tökéletesen. Bejöttem a te házadba, lábaimnak vizet nem adál, engemet meg nem csókoltál, olajjal az én fejemet meg nem kented . .. Erre az argumentálásra aztán baptista atyánkfia házánál csakugyan lön csend mintegy félóráig.

Gyönyörű munkát fejthet ki a nő a keresztyén egyházban, mint diakonissa, kinek fökötelessége a betegeket látogatni, azokat ápolni, vigasztalni, s általában a jótékonyság cselekedeteinek gyakorlása.

A négy első században diakonissa csak GO éven felüli özvegynő

3 oldal.

vagy hajadon lehetett, de a chalcedoni zsinat ezt 40-re szállította le, a Protestáns Episcopalis egyház pedig 25-re. A diakonissa intézmény a magyarországi református egyházban meg van honosítva s a budapesti Lorántffy Zsuzsánna egyesület felügyelete alatt áll a diakonissa képző intézet, melynek jelenleg mintegy 7—8 növendéke van.

Az amerikai egyházi életben a nők munkaköre még tágabb, mint odahaza. A vasárnapi iskola vezetése és igy egy nagy csoport gyermeknek és ifjúnak vezetése és vallásos oktatása csaknem kizárólag az ő kezükbe van letéve. Szebb és áldásosabb munkára egy nő sohasem vállalkozhatik, mintha a kicsinyek között terjeszti Krisztus evangéliumát.

Cs xknem minden angol egyház kebelében ott találjuk a női misszió társaságot; hatalmas intézmények ezek, melyek évenkint millió és millió dollár összeget áldoznak a kül- és belmissziói ezé- lokra. A szorgalmas méhecskékhez hasonlítom e buzgólelkü nőket, kik fáradhatatlan igyekezettel járnak, kelnek, collektálnak az emberek közt, sokszor az eső arezukba csap, sokszor megvérzi szivüket a durva visszautasítás, de ők ezzel nem törődnek, gyűjtik a mézet a tiszta lelkek virágkelyhéből. így épülnek fel a nők segítségével a templomok, iskolák, oltárai a hitnek reménységnek szeretetnek, igy kapjuk azokban az Ur Jézusnak méznél édesebb tudományát.

Ilyenek legyenek a mi leányaink és asszonyaink is, ékesen faragott kővek az egyház épületében. Lebegjen előttük örök példa gyanánt Mártha és Mária, kik a női gondoskodás, figyelem és szeretet ezer jelével vették körül az Ur Jézust, akkor a midőn zúgott körülötte a gyűlölet vészes tengere. E két áldott szivü nő nevének dicsősége 1000 év után is fényesen ragyog, jóságos lelkűk pedig bizonyára elvette az örök életet.

Harsányi István,

ref. lelkész.

Különféle.

— Se pénz, se posztó. Nagyon gyakran használja ä magyar ember ezt a szólásformát. Azt akarja vele kifejezni, hogy valamiben kárvallott lett, csalatkozott. Igen jellemző, nagyon kifejező ez a szállóige, de ma már alig akad valaki, a ki meg tudná mondani, hogy honnan ered. Nem lesz tehát érdektelen, ha röviden elmondjuk az eredetéc ennek a szólásformának, mely a XVII-ik században keletkezett s magyarázatát az szolgáltatja, hogy abban az időben a fogadott katonák zsoldjukat pénzben és posztóban kapták. Ez kitűnik Bocskay István fejedelemnek levelezéséből, a ki több helyen igy ir a fővezérnek: „Csakhogy szeretettel intjük kegyelmedet, hogy az adandó pénzt és posztót úgy igyekezzék osztani, hogy mindenkinek jusson egyaránt. Ez késedelmet csak egy óráig is ne szenvedjen, mert halogatása minden órában káros az országnak s ha most itt volna a pénz és posztó, a kívánt, úgy minden órában szabaditanók az országot a hadak ínségétől.“ Ha tehát valamikép megtörtént, hogy abban a háborús időben a legénység, mely a hadakozást csakis pénzért folytatta s életmódnak tekintette, pénz és posztó nélkül maradt, — a mi elég gyakran megtörtént — akkor mondották aztán a hoppon maradtak, hogy se pénz, se posztó. Igtr vitték aztán át a századok folyamán ezt a szólásmódot más esetekre és kárvallásokra is.