Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-15 / 7. szám

IX. Évfolyam BRIDGEPORT, CONN. 1908. Február 15. 7. szám. AMERIKAI-MAGYAR IT IL Szerkesztőség és Kiadőhivatal Rev. STEV. P. HARSANYI, 227 Pine st. Bridgeport, Conn. Ide küldendő minden levél, kézirat b előfizetési vagy hirdetési dij. Előfizetési ár egy évre : Az egyesült Államokban 2 dollár. Magyarországra 3 dollár (15 kor.) Telefon szám 712—3. mHGYI8-R|nER!GH|i ítFOBPIED SENTINEL. Editorials rooms, publication office 227 Pine str. Bridgeport, Conn. (Telephone 712—3.) Editors : Rev. STEV. P, HARSANYI and Rev. JULIUS M. HANKO. Published weekly on Saturday. Subscription rates : One year..........$2.00 Published under the direction of the Board of Publication and S. S. Work of the Presbyterian Church U. S. A. and of +he S. S. Board of Half year...........$1 00 the Reformed Church, in the U. S. A Foreign Countries : Megjelenik hetenkint egyszer: Szombaton. One year $3.00 Half year SI. 50 Entered as a Second Class Matter Oct. 9th 1907 at the Post office at Bridgeport, Conn. Under the act of Congress of March 3. 1897. Farsangi gondolatok. Minden emher szivében él egy elrejtett vágy egy titkos óhajtás az eszményi jóság, igazság és szentség után, de gondosan elrejti az érzelmeket, mert azoknak megvalósitására magát elég erős­nek nem hiszi, sok esetben pedig fél az emberek gunykacajától és elöitéletétöl. Mig a világ utain járó vállat vonva könnyelműen kineveti azt, ki bűneit és vétkeit szemére hányja, a vallásos em­ber szivében, leltében megsértődik, ha érzelmei tisztaságában, valódiságában bárki is kételkedik. E könnyelműség és túlérzékenység miatt aztán áthidalhatatlan űr keletkezik a hitetlen ember és hivő között. Egyik a másikat valósággal lenézi és megveti. Képmutatók és rajongók 1 zúgja az él­vek után rohanó tömeg. Sátán követői! Kárho­zat gyermekei! — kiáltják szent borzalommal a templomba járók. Mind a kettő gyors és elhamarkodott ítélet. A világnak mi ránk és nekünk a világra szükségünk vau. Maga az Üdvözítő sem azért kö- nyörgött utolsó imájában, hogy Isten kiszakítsa gyermekeit a világból, hanem hogy megőrizze azokat a kisértések között. A zárdái, kolostori élet, a papok nötlenségi fogadalma még legtisz­tább vonatkozásaiban is gyávaságra vall. Nem a keresztyéni harc és küzdelem az, hanem az el­lenség elöl való megfutamodás. Hol maradt ak­kor Pál apostol intése: Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét! De ha a Krisztus zászlaja alatt, az evangyé- lium fegyverével küzdő egyház nem is szakíthatja ki magát e világból, viszont minden erejével tö­rekednie kell azon, hogy a krisztusi elveket a mindennap életbe bevigye s az evangyélium ter­jesztése által megszüntesse a társadalmi élet ki­növéseit. Vájjon hol nyílna szebb és áldásosabb tér az egyházias szellem érvényesítésére, mint éppen a mulatságok, szórakozások terén, melyek, fájdalom a mi népünknél sok helyen a hitetlenségig eldur­vultak. Vájjon ha minden keresztyén egyház latba vetné erejét, nem lehetne-e végét szakítani azoknak a dorbélozásoknak, melyek rendszerint revolverezésekkel, bicskázásokkal és fejbeverések­(A beaverfallsi magyar ref. templom.) kel, végződnek ? Meglehet és meg is kell cselekedni. Legyen a mi szórakozásunk méltó a keresztyén férfihoz és nőhöz. Krisztus szelleme lebegjen a mi társas életünk örömei felett is. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy kereszteljünk vagy eskes­sünk nyilvános bálokon, mint ezt a református vallás kimondhatatlan szégyenére megcselekedte egy bizonyos csatlakozott lelkész, legalább igy volt hirdetve az újságokban. Az ilyen valósággal sárba tiprása a vallás legszentebb dolgainak. Ne a vallás színvonalát sülyesszük alább, de a társadalom szórakozásait emeljük fel és neme­sítsük meg. A tiszta örömöket, ártatlan szórako­zásokat ne tiltsuk híveinktől, hiszen mindennek meg van a maga ideje. Ideje vagyon a sirásnak, ideje a nevetésnek, de viszont emeljük fel tilta­kozó szavunkat a szeszes italok ellen minden al­kalommal, Ha ezt az egy sötét foltot sikerül vég­leg kiküszöbölni a magyar nép mulatságaiból, úgy a mostani dorbélozások helyét szivet és lel­ket nemesítő szórakozások foglalják el, melyek valóban bearanyozzák az élet sivárságát. Harsányi István. Oh szeretet... óh szeretet be jó vagy tej! A merre jársz a világon, Tündér lépttel, angyal szárnyon, Baj eloszlik, köny felszárad, Mosolygóvá lesz a bánat... — Óh szeretet, be jó vagy te ! Óh szeretet, be szép vagy te ! Ha te egyet mosolyogsz ránk: A menyország száll le hozzánk, Gyülölségböl szerelem nö, Pusztaságon rózsa erdő... — Óh szeretet, be szép vagy te I Óh szeretet, be nagy vagy te ! Népmilliók háborgását, Világrészek civódását, Megoldhatlan dolgok felett: Megoldja egy tekinteted... óh szeretet, be nagy vagy te I ßzabolcska Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents