Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-08 / 6. szám
IX. Évfolyam BRIDGEPORT, CONN. 1908. Február 8. 6. számAMERIKAI-MAGYAR HlRGYHR-flUlERSCfl!! REFORdlED SENTINEL. Editors : Rev. STEV. P. HARSÁNYT and Rev. JULIUS M. HANKO. Published under the direction of the Board of Publication and S. S. Work of the Presbyterian Church U. S. A. and of *he S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. A Megjelenik lietenkint egyszer: Szombaton. Entered as a Second Class Matter Oot. 9th 1907 at the Post office at Bridgeport, Conn. Under the act of Congress of March 3. J897. Editorials rooms, publication office 227 Pine str. Bridgeport, Conn. (Telephone 712—3.) Published weekly on Saturday. Subscription rates : One year............$2.00 Half year ........$1 00 Foreign Countries : One year $3.00 Half year $1.50 Szerkesztőség és Kiadóhivatal Rev. STEV. P. HARSANYI, 227 Pine st. Bridgeport, Conn. Ide küldendő minden levél, kézirat s előfizetési vagy hirdetési dij. Előfizetési ár egy évre : Az egyesült Államokban 2 dollár. Magyarországra 3 dollár (lő kor.) Telefon szám 712—3. A lábmosás. Az Üdvözítő, mielőtt árván hagyta volna tanítványait, maga köré gyűjtötte őket mégegyszer és megmutatta nékik az utat, a mely a mennyei boldogság szent országa felé vezet. A világtörténelem, mintegy megragadó képet, úgy tünteti fel a hires görög bölcsnek Sokratesnek bucsuzását. Miután meglátogatták barátai, bizalmasan beszélgetett velük, tanácsot adott nekik, aztán a legnagyobb lelkinyugalommal vette magához a méregpoharat. Az Üdvözítő Jézust is halálra ítélte a világ. De eltávozása sokkal fenségesebb volt, mint Sokratesé. A hires görög bölcs is tanította tanítványait. de az Üdvözítő megnyitotta előttük a mennyeknek országát is. Mielőtt eltávozott volna, megmosta a tanítványoknak lábait. Külső cselekedet, — mégis egyik legfenségesebb kép a Jézus életéből, mert az Üdvezitö lábmosása nem egyéb, mint a legalázatosabb szeretet és igy nagyon is mely tartalma jelentősége van a mi életünkre nézve. Jézus megmossa a tanítványoknak lábait. Miért ? Hiszen az ilyen szolgálatot csak a legutolsó rabszolga teljesítette ? Óh az Üdvezitö nem arra a gépileges cselekedetre gondolt... hanem lelke előtt lebegett az Ö tanítványainak magasztos működése és azt akarta, hogy azok csakugyan nem földi, hanem mennyei értelemben valósítsák meg az emberek között a szeretetnek parancsolatait ! Ö nála volt a hatalom és az erő — de azt nem önző célokra használta fel, hanem az emberiség boldogitására. Istennek gyermeke volt... még az angyalok is félve és remegve tekintettek reá, és ime nekünk testvérünkké lett sőt tovább ment és egy alkalommal a tanítványok lábait mosta meg. Mily magasan állott felettünk és mégis mily alacsony szolgálatot végezett, csak hogy meg mutassa mindannyiónknak, hogy milyen alázatos az igazi szeretet. Vájjon meg van-e a mi szivünkben is ez az alázatos szeremet ? Tudunk és akarunk-e segíteni embertársainkon ? Tekintsünk csak az Üdvezitö Jézusra. Mily igazán tudott Ö szeretni. Isteni hatalmánál fogva egy pillanat alatt tönkretehette volna Judást, az árulót, ám Ö még ezt is keblére öleli s legfeljebb csak azt érezteti vele, hogy ismeri szivének gonosz érzel, meit. Igenlő szeretni tudta még a legnagyobb ellenségét is. Azt akarta hát a lábmosással képileg tanítványainak megmagyarázni, hogy milyen alázatosnak kell az igazi szeretetnek lenni. A ki közöttünk az első, az legyen az utolsó. Tanuljuk meg, hogy mi is igazán alázatosak legyünk munkálkodásainkban és a mi szivünket is a testvérszeretet hevítse. Lebegjen előttünk szüntelen a mi eszményképünk, a ki hü volt mind a keresztnek haláláig. Ne hagyjuk mi sem elhidegülni a mi sziveinket, hanem öleljük magunkhoz azokat, a kik nyomorognak és szenvednek. > HarsányiLászló.
