Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-05 / 49. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 49. szám, 1908 deczember S. Adventi gondolatok* (9/X1 advent szót a latin adventusból csináltuk, mely megérke. Rí zést jelent; az egyházi használatban az Ur Jézus megér- ' kezesét értjük alatta. Az advmti napokban tehát a karácsonyi örömünnepre készítjük magúnkat. Itt fel kell tennünk azt a kérdést, hogy valóban készitjük-e magunkat az Ur Jézus megérkezésére? Mert csupán azzal, hogy az úgynevezett adventi vasárnapokban elmegyünk a templomba s ott egyet szundítunk, m% semmit, sőt a semminél is kevesebbet tettünk. Feleljünk meg, mert arra a fontos kérdésre, hogy miképpen készüljünk az Ur Jézus születésének megünneplésére s ezzel az Ö befogadására. Fontos ez a kérdés, mert az Ur Jézusnak a mi szivünkben kell megszületnie, minket egészen átalakítania és megváltania, hogy igazán boldogok legyünk itt e földön, mind pedig földi életünk határán túl. Az igaz — s ez elég szomorú, hogy ezekkel a kérdésekkel ma nem igen törődnek az emberek ; de az is igaz, hogy ennek a nembánomságnak keserű vég( lesz előbb utóbb mindazokra, a k k lelkűk üdvösségét elhanyagolták. Alkalmas az idő különösen most, mikor a közelgő karácsony miatt az egyházak is adventi készületre hívnak fel. Legelőször is azt a kérdést tisztázzuk, miért van szükségünk arra, hogy készítsük magunkat, hogy Jézus a mi szivünkben szü- ' lessek meg ? Gyarló emberek vagyunk, igy mondjuk, a mikor vétkeztünk — s ezzel megnyugtatjuk magunkat. Emberek vagyunk, Isten lelkének birtokosai, kik Isten lelke által vezéreltetve, jobbak lehetnénk, — ezt mondja szent könyvünk. S be kell látnunk, hogy szent könyvünknek igaza van; mert nem is nagy eröfeszitéssel megtérhetnénk és jobbak is lehetnénk. És ugyan mit nyerünk, kérdezheti valaki, ha megtérünk és jobbak leszünk ? Hát bizony az emberektől nem sokat, sőt ha nyerünk is valamit, az nem szokott jó lenni. Úgy van az már, hogy a jó embert gyávának és élhetetlennek minősítik az emberek s mert tudják, hogy a jó ember még a rosszért sem fizet rosszal, bátran elnyomják s gyakran, mint a közmondás mondja, »a hátán is vájnak fát.« De a ki megtér és magát megjobbitja, az nem azért tért és javult meg, hogy tessék az embereknek, hanem azért, hogy engedelmeskedjék egy felsőbb akaratnak, az Isten akaratának s ezzel munkálja lelke nyugalmát, életének békességét és boldogságát. Mert nagyobb értékű az ilyen ember előtt, hogy tessék az Istennek, mint az embereknek; mert előbb való az ilyen ember előtt lelkének nyugalma, mint az életnek minden egyéb öröme; mert az ilyen ember előtt az ö igazi boldogsága itt a földön s idvessége az örökéletben a legdrágább. Bátran mondhatjuk, hogy annak, a ki a bűnnek útjáról igazán megtért és magát megjobbitotta, szivében az Ur Jézus megszületett. Igen, mert a megtért és megjavult ember szivének minden indulatát s ezzel életének minden cselekedetét az Ur Jézus törvénye vezérli. Akarunk-e mi az Istennek telszö életet élni ; akarjuk-e meghálálni szivünk nyugalmát, az élet boldogságát s az örök üdvösséget ? Ha igen, akkor térjünk meg, jobbítsuk meg utainkat és minden cselekedeteinket, mert csak igy születik meg szivünkben az Ur Jézus. A megtérésre és megjobbulásra pedig mindnyájunknak szükségünk van, mert tökéletes tiszta egy sincs közöttünk, mindnyájan sokszor megestünk s szivünk tisztaságát bűnnel mocskoltuk be. Közöttünk még a legjobb sem mondhatja, hogy a tökéletességet már elérte volna, nincs szüksége a megtérésre és nem lehetne még jobb. Még az is, a ki egyszer megtért az ő böneiböl s magát megjobbitotta, gyarlóságból gyakran elesik ; tehát annak is szüksége van a folytonos készületre. Isten segedelme, mert úgy szerette a vilígot, hogy az ö egyszülött fiát adá, hogy a ki hiszen benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen, megsegíti a megtérésre igyekvőt, azt pedig, a ki igazán megtért, szent lelkének erejével támogatja, hogy attól, a kihez megtért, az Ur Jézustól öt sem mélység, sem magasság el ne . zakassza sohasem, hogy e világban el ne vesszen, hanem boldogságot s egykor örök idvességet találjon. Ezeket jól meggondoljuk s ha valamicskét törődünk a mi magunk javával, most, az adventi napokban készítsük magunkat, hogy a karácsony igazi örömet hozzon nekünk, hogy boldog legyen ünneplésünk, mert megszületett az Ur Jézus, idvességünk fejedelme, a mi szivünkben és megváltott minket a földi élet boldogságára, az örök élet idvességének bírására. Hankó M. Gyula. A zeleméri fegyverkovács* Irta Rákosi Viktor. A minapában a kegyelmes úrhoz levelet intéztem, ezt a levelemet le nem pecsételtem, de még csak le se ragasztottam, hogy ne csak a feőur, hanem minden ember elolvashassa. Megirta’m benne, hogy a haiduföldbn régi várromok nem emlékeztetik a mai ivadékot az ijjsök tetteire. - De a hajdúk a nélkül se felejtik el a múltakat. Hát ez igy is van. Hires, nevezetes düledékeik nincsenek, de holmi kisebb romok akadnak, melyek itt-ott jelzik, hol folyt egykor zajosabb élet, mely ma már megszűnt, A nánási vicinális prüszkölve vágtat el a zeleméri csonka to- rony mellett. A toronyhoz templomromok csatlakoznak. Egykor a hivök éneke szállt innen ég felé, ma vad növevények kuszáit raja futja be s madarak fészkelnek a népesedésekben. S mikor tavaszszál látóm a romok közt az iszalag üde zöldjét s hallom a madtrak épekét, igy szólok magamban : Ezek is az Istent dicsérik a mao.uk módja szerint. h Hej, de sokszor elhaladtam e festői romok aiatt. Kora tavasszal mikor friss zöld volt a messze határ, késő ősszel, mikor száraz kórót kergetett a szélvész a pusztaságon, de télviz idején is nem egyszer baktattunk el erre a hóviharban, mely mintha nem is havat hanem nagy felhödarabokat dobált volna reánk. S a kocsikban összeülve, hallgattuk az öreg hajdúk beszédét a vasuttalan régi időkről, mikor öt lóval törték itt az utat hazafelé. Itt hallottam a zeleméri kovács történetét is. Debrecenből kanyargóit egy széles ut föl Szabolcsmegye felé. Ezen ut mellett, közel a zeleméri templomhoz volt egy korcsma s a korcsmához tartozott a kovácsmühely. Úgy a korcsma, mint a kovácsmühely Fekete Péter uram tulajdona volt. Fekete Péter uram pedig kiváltságos szabadhajdu vala, a ki kettős mesterségéből gondtalanul megélt. Elvégzett ö rendesen mindent, a mihez egy kovácsmesterem- bernek értenie kellett. Ellenben, mint most mondanak, volt egy specialitása, mely neki bizonyos hírnevet szerzett : a fegyverková- <;>olás. Debrecenben már akkor nevezetes mesteremberek voltak, kik messze földön tartott vásárokon feltűnést keltettek készítményeikkel. De Fekete Péter uram ezek mellett is megállta a helyét. Elannyira, hogy mikor egyszer a debreceni tanács valami félelmes basának örömet akart szerezni, mely célból egy pár kölyökpuskát, helyesebben pisztolyt készíttettek neki, kijöttek Fekete Péter uramhoz Zelemérre tanácsot kérni. Fekete Péter uram tanácsai az-
