Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-28 / 48. szám
48. szám. 1908 november 28. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat* Vasárn ap, november 29. »Az én testemet megsanyargatom és rabság alá adom.« (1. Korinth, IX. 27.) Az embert testének kívánságai sokszor bűnbe sodorják, mert a test nemcsak azt kívánja, a mi jó és üdvös, hanem azt is, a mi rósz és kárhoz&tos, — és gyakran engedünk a gonosz kívánságoknak. Egy ilyen gonosz sivársága a testnek a szeszt s italokkal való nértéktelen élés. A ki ■nnek a kívánságnak mged, rabja lesz az falnak s iszik magáink testében és lelkében betegséget és kár- lozatot. A mai igék azt uondják, hogy sanyargassuk meg a testet és adjuk rabság ilá. E szavak nem az inkinzást, a böjtölést jánlják, hanem azt, logy az italok mértéktelen élvezésétől tartózkodjunk. Az szolgálná javunkat és üdvünket, ba szeszes italokat egyáltalán nem innánk, csak legtovább mint orvosságot, mikor az orvos rendeli. Hétfő, november 30. Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. (Máté, 5:48). Az emberi'tudománynsk, bölcieségnck állandó törekvése volt az évezredeken keresztül, hogy eljuthasson a tökéletességre. De minden földi magán hordja a múlandóság pecsétjét s így tökéletes nem lehet. Maga a va'ódi tökéletesség csupán a mennyben van, — Mért mondja hát az Írás : »L gyetek tökéletesek.......« mert ismereteinknek homályán keresztül mennyei fénylő sugár ragyog....... a vallás tiszta fénye ez, mely Jézusunk váltsághalála folytán tökéletességre juttat, istenhez emel, vele egyesit és ö benne megdicsöit mindannyiunkat. Kedd, nőve ■ bér 31. íme megadta néked a te Urad Istened azt a földet, menj fel, bírjad azt, a mi,éppen megmondotta a te atyáidnak Ura, Istene néked : ne félj és meg ne rettenj. (V. Móz. 1:21.) Ne vesztegessük időnket haszontalan tervezgetéssel, Tsten megadta nekünk boldogságunknak egyedü i Kitételét : az ő szent parancsolatait. Nem kő!örvények azok, nem ú az a céljok, bogy kívülről eröszakoltassanak ránk, hanem szivünknek vágyai, lelkűnknek óhajai: a szeretet örök parancsolatai, mik boldogságra juttatnak bennünket. Ne féljünk és meg ne rettenjünk, hanem fogjunk hozzá ezeknek betöltéséhez azonnal, mert a mint a közmondás tartja, az már félvégezést jelent. Szerda, decemberi. Boldogok, a kik megőrizik az ö tanu- bizonyságit és a kik teljes erővel keresik ötét. (119 Zsolt. 2.) Az igazi boldogság Isten parancsolatainak betöltésében áll, ezért hasonlította azoknak drágaságát a nagy zsoltár-iró: Dávid aranyhoz, »kívánatosabbak az aranynál« 19 Zsolt. 11., izét a mézhez, »édesebbek az én számnak a méznél« 119. Zs. 103. Csakugyan tapasztaljuk az életben, hogy az igazi boldogság nem császári bíbor palást alatt, nem fejedelmi palotákban található fel, hanem az egyszerű emberek szivtisztaaágában, mely buzgón imádkozik és a fájdalomnak és örömnek érzelmeit egyaránt felemeli Istenéhez, ki eloszlatja bánatát, megszenteli örömét. Csütörtök, dec. 2. Áldott legyen az Ur, mert minden nap ajándékoz minket. (68. Zs. 19.) Hálaadás ünnepe ez az Egyesült Államoknak. Milyen szép ! Ez az óriási világhatalom a hálaadásnak nemzeti ünnepévé szentel egy napot, hogy valláskülönbség nélkül mindenki, erős és erötelen — hajtsa meg fejét a hatalmas Isten előtt, hálát adjon a jótéteményekért és ajándékokért, mert a mi édes atyánktól származnak azok — A mely állam ennyire ragaszkodik a valláshoz, ilyen magasztos jelét mutatja a hálaérzetnek, nagygyá és hatalmassá fejlődik, mert Isten minden nap megajándékozza szeretetével. Péntek, december 3. Te azért övezd meg magadat és felkelvén, mondd meg nékik azokat, melyeket én néked parancsolok. Jer. 1:17. Kitől kapja a lelkész megbízatását ? Bizonyára nem a kon- venttöl, vagy világi hatóságtól. miket oly sokszor csupán csak a világi emberek önző politikai érdekei irányítanak, hanem ellenkezőleg magától a királyok királyától, Istentől ! S ha a lelkész csakugyan meg akar feUlni hivatásának, meg kell öveznie magát, hogy bátran hirdethesse az igazságot, mely egyedül juttathat diadalra. Hadd omoljanak porba a világi emberek önző politikai érdekei s láttassák a romokon az isteni csodás hatalomépitö munkája. Szombat, decemberi. A Krisztus minden mindenekben. Kol. 3:11 Krisztus az ö földi életpályáját tanitá-sal kezdette el és mennybemenetellel végezte, hogy bennünket is felemeljen a porból az égbe, az atyai ház örök dicsőségére. O az Istenség képmása, dicsőségének visszfénye, a kinek megváltói munkássága mindenkire egyaránt kifejjed. A nemzetek és azok tagjai között örökre leomlottak a válaszfalak, mert mindenkiben s minden csak a mi Idvezitö Jézusunk, ki által atyánkká lett Istenünk ! Harsányi P. István. Fénysugarak a bibliából. (Rövid elmélkedéssel s imával.) Vegyétek eszetekbe a mezei liliomokat, mi módon növekednek; nem munkálkodnak és nem fonnak : mindazáltal mondom nektek, hogy Salamon is minden királyi dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha az Isten a mezőnek füvét, mely ha egy nap vagyon, másnap a kemencébe vettetik, így ruházza; nemde nem sokkal inkább-é titeket, oh kicsiny Intitek? Ne legyetek azért szorgalmatosok, ezt mondván : Mit együnk, mit igyunk és mivel ruházzuk magunkat ? (mert a pogányok szokták ezeket kérdeni) mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezek nélkül szűkölködtök ti. (Máté 6. 28—32.) Szép és kedves az ékes virág a mezön és kertben. Ki ne örülne. látva tarka pompájukat s ki ne gyüjiená szivesen illatos bokrétává ? A róna e vidám gyermekeiben gyönyörét találja szemünk s készséggel diszitjük szobáinkat és házainkat szinpompázó virágokkal. Ilyen ékessége a legszegényebbnek is lehet s a legkisebb kunyhó is barátságosnak s kellemesnek tűnik fel, ha ablakait virágok díszítik. De nemcsak ékességül szolgainak nekünk a virágok, hanem szigorú intelmül 8 tanulságul is. Ezek Isten mindenhatóságára 8 könyörületességére utalnak bennünket. Ö öltöztette a virágoka* gazdag ruházatokba, melyek ma még virítanak, holnap már megszáradva tűzre kerülnek, — ugyan hogy felejtkeznék Ö el mi rólunk ? így a virágok a mezön, kertben és ablakokban a mi kishitűségünket büntetik meg és vidám búalomra intenek bennünket. Arra emlékeztetnek, hogy a könyörületes Isten és mennyei Atya bizonnyal gondoskodik mi rólunk és hogy igy r.em szükséges aggódva kérdeznünk : Mit együnk? Mit igyunk ? Mivel rubáz- kodjunk? Ilyen kérdések a pogányoknak valók, kik nem ismerik az élő Istent. Mi azonban Jézus Krisztus által Istennek gyermekei
