Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-28 / 48. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 48. szám 1908 november 28. Krisztus az ajtó előtt. smét közeledik az idő teljessége. Pár hét még s a bűnös emberiség ott fog állani a betlehemi jászol-bölcső mellett, amelyben a testté lett ige fekszik pólyába burkoltan. Mikor kint a természetbeli a téli nap fagyaszt: a lelkekben ime akkor támad mindeneket, megelevenitö, eltetö világosság. Oh, mi volna a mi életünk e világosság nélkül ? A télnek sötét, rideg éjszakája. . . Hiszen a testünk úgy is a föld felé von s mi inkább követjük gonosz testünk kényét, mint az Ur törvényeinek üdvösséget szerző ösvényét. . . De szabad-e azért csüggednünk s megállani a jónak utján ? Nem. . . Hiszen az adventi napok arra intenek, hogy a Krisztus az ajtó előtt áll. Zörget szivünk ajtaján s boldog az, a ki megnyitja az ajtót. Az Ur akkor bemegy és vele vacsorái, mint Zakeussal és az emmausi két tanitványnyal. Oh, ki tudná elképzelni' Zakeusnak az örömét, mikor az Ur betért az ö házába ? Ki tudná megér.eni az emmausi két tanit- ványnak, boldog meglepetését, mikor megtudták, hogy a Mester, az, a ki velők vacsoráit?! Csak azok érezhetik és érthetik meg ezt a boldogságot, akik már megnyitották sziveiket a Jézus Krisztus előtt. Kik meghallották a zörgetést s örömmel éneklik; »Már ö miénk, mi vagyunk az övéi, Vele egy testnek java részesei!« Az adventi napok, a melyek a Jézus születésének áldott ünnepéhez készitgetik a lelkeket, a legalkalmasabbak arra, hogy mindnyájan elismerjük bűnös voltunkat, igaz bünbánat által igyekezzünk sziveinket úgy megtisztítani, hogy szivünk nemes érzelmei, lelkűnknek Istent kereső gondolatai, valóban azt lássák meg a betlehemi bölcsőben fekvő gyermek Jézusban: a ki ő valójában: a testté lett igét. Ezt nem akarják ma sokan megérteni. A Jézusban készek felismerni egy tökéletes embert, de nem az isten-embert. Arra kész a szélsőségekbe csapongó emberi tudomány, hogy Jézust A d á m n a k tartsa, de nem óhajtja öt ama második Ádámnak elfogadni. — kinek élete, szenvedése és halála engesztelő áldozat volt az első Ádámnak a vétkéért. Jézus élete pedig e nélkül tartalom nélkül való élet lett volna. Ha nem ö lett volna az asszonynak az a magva, a ki megtörte a sátán kigyó fejét: micsoda értelme lett volna az ö földi életének? Ne hajtsuk tehát a mi füleinket azoknak a szavára, kik a testis ég fölényét hirdetik s az embert az állatok sorába sülyesztik le s benne az állatias érzelmeket fejlesztik. Sőt inkább értsük meg mindnyájan, hogy a Krisztus az ajtó előtt áll. Ott áll minden ember szivének ajtajánál, hogy megnyissa azt ama nemes igazságok előtt, a melyek tudományának az alapját képezik s képesek arra, hogy megnyissák a hivő emberek előtt az eget. Minket is sokszor el von az élet baja, gondja, öröme a Jézustól. Azért ezekben az adventi napokban vizsgáljuk meg magunkat, sziveinket: — irtsunk ki sziveinkből minden tisztátalan érzelmet, agyunkból minden bűnös gondolatot s bocsássuk be Jézust sziveinkbe: »Jövel, fogadd el te magadnak E szivet és lakozz ebben. Ez az, a mit adhatunk s adnak Híveid legédesebben .........« ] Semmink nincs, a mit nekek adhassunk, csak a szivünk; Legyen ez a Tied, megváltó Jézusunk. Hogyan kell a keresztyéneknek a létért való küzdelmet megvívni? Alapige: I. Péter, 11:15—20. Szeretett Atyámfiái I Felette szívesen bes élnek manapság a létért való küzdelemről. Mindenfelé lehet arról hallani. És mégis ősrégi igazság. Uj tulajdonképen csak az a jól átgondolt, összefüggő és gyakori használat, melyet egy nagy természetbuzár (Darwin) után a természettudományra alkalmaztak. De hogy az emberi élet sok tekintetben szakadatlan küzdelem a létért, azt már sokan érezték s kinyilvánították : nem csak költők és tudósok, hanem már évezredekkel ezelőtt a pogány világi bölcsek, a zsoltáriró, Izrael prófétái és Jézus Krisztus apostolai. Ez igazságnak csak alkalmazása igen különböző. Ha manapság a létért való küzdelemről beszélnek, kettőt szoktak hangsúlyozni : először, hogy ez a küzdelem az egyes egyének és fajok nevelését, fejlődését és tökéletesitését segíti elő ; és másodszor, hogy e küzdelemben a gyengék összeroskadnak s elpusztulnak, az erősek ellenben hátra maradnak s állandóan s huzamosan egzisztálnak. Ezek is régóta ismert gondolatok és keresztyéni igazságok. — Avagy nem éppen a Szentirás tanitja-e, hogy az emberi lét küzdelmei és megpróbáltatásai tisztulásunkra, javulásunkra és töké- letesbülésünkre szolgálnak ? S nem azt bizonyitja-e, hogy csak azok győznek s állják meg helyüket, a kik az igazi < rönek s erély- nek részesei ? Csak az a kérdés, hogy keresztyéni értelemben mi lehet a fejlődésnek célja ; miben áll az igazi erő, srély s az igazi győzelem ; s hogyan juthatni ilyen erőhöz és gyöze’emhez ? Alapigénk a mindennapi életbe helyez bennünket s megmutatja, hogyan kell a létért való küzdelmet megvívni; utal 1. fegyvereinkre, 2. állapotunkra, 3. szolgálatunkra és 4. tiszteletünkre. I. Kedves Atyámfiái! A természet mindegyikünkbe beleoltotta az önfentartási ösztönt. Ez áll nem csak az egyesre, hanem éppen ugv a családot-ra, hivatáskörökre, rendekre, népekre egyaránt. — Ezért az általános küzdelem, verseny és tülekedés az emberek között valamely állás megszerzése, valamely hely biztosítása, erejüknek növelése alkalmával. Az uj azért küzd, hogy keresztültörje magát a tömegen, a régi és hagyományos, hogy állását megtartsa. Szünetelés, visszafejlődést jelent- Azonban a jó, legyen az uj, vagy régi, vagy kipróbált, legtöbbször ellenmondásra s ellenségeskedésre talál. De a létért való küzdelmet nagyon különbözőképpen vívják Az egyik azért dolgozik és küzd, hogy majd szemlélődő semmittevésben találjon élvezetet. A másiknál a munka és küzdelem adja meg az életnek azt a tartalmat, mely nélkül éltük nem lenne becses. Egyik minden nagyobb megfontolás nélkül küzd, gyakorolva s használva a jó és rossz fegyvereket és eszközöket. Mások, mert másként nem jutnak győzelemhez, kíméletlenül s Önzőén a legelvetemültebb eszközöket is alkalmazzák. Ismét mások megmaradnak az igazság ösvényén, inig kényszerítve vannak s lépésüket figyelik ; de titkon nem igen válogatósak az eszközökben. És sokan vannak — Istennek hála ! — a kik, mig saját érdekükben küzdenek és dolgoznak, másokat se károsítanak meg s a jó ügyet nem árulják el. Mi is, Kér. Testvéreim! Mint emberek és keresztyének, e küzdelemben vagyunk, ma éppen úgy, mint közel két ezer évvel ez. előtt. Minél magasabbak az Isten országának feladatai és céljai, annál inkább vagyunk hivatva küzdelemre és fáradozásra. De annál inkább küzd a tömeg az igazi ueresztyéneég ellen s ellenünk Í3, minél inkább azon fáradozunk, hogy igazi keresztyének legyünk. Ha komolyan vesszük a keresztyén életet, nagyon köny. nyen ér bennünket egyik oldalról ez a szemrehányás : nézzétek e képmutatókat s nagyképüsködöket, ezek jobbak akarnak lenni másoknál s mégse jobbak, a kik elvégre is csak saját előnyüket keresik jámborságukkal; nézzétek e tűrhetetlen; kiállhatatlan ém*
