Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-21 / 47. szám

47. szám, 1908 november 21. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 3- oldal. A meghalásról, — Dr. N othnagel nyomán. — (Folytatás.) III. RÉSZ. A sejtek fulladásának ismeretével eljutott a tudomány a hálál hét pecséttel elzárt kapujához, melyen túl nem hatolhat. Térjünk le tehát az eddig haladt ösvényről s kisérjük inkább a haldokló embert utjának utolsó részén egészen addig a kapuig, a melylyel az élet bezáródik. Kutassuk, mit érez a haldokló a meghaláskor ? szenved-e azokban a napokban, órákban, percekben, melyeket rá nézve utolsóknak kell tartanunk ? Azonban lehet-e erről egyáltalán valamit mondani? Hisz még senki sem tért vissza a halál birodalmából s nem hozott hirt onnan. Mindamellett mégis alkothatunk magunknak róla fogal­mat, még pedig nem a költői képzelet szárnyalása, sem a beusö hit földöntúli látományai, hanem a természet egyszerű, hűséges tanulmányozása utján. Ha a csata zűrzavarában a vezér a harcosok élén előre tör és a csata izzó hevében, a mikor minden szellemi tehetsége, összes akarása és érzése arra az egy pontra összpontosul, mely előtte ab­ban a pillanatban legfőbb cél gyanánt lebeg, s ilyenkor őrült se­bességgel röpülő golyófurja át fejét, hirtelen a földre zuhan s rög­tön meghal : halála kétségen kívül minden testi fájdalom nélkül következett be. Sőt még az a föltevés sem találó, hogy abban a pillanatban, mikor a golyó homlokát érte, fájdalmat kellett érez­nie. Mert hogy azt érezhesse, a fájdalmas ingernek a bőrben levő idegvégzödésekböl az öntudat szervébe, az agyba kell elvezetödnie. Ahhoz pedig idő kell, még pedig a mint azt Helmlotz először bizo­nyította be mérésekkel, sokkal több, mint régebben hitték. A go­lyó sebessége nagyobb az idegek ingervezetésének gyorsaságánál; a golyó bőrt, izmot, csontot, agyhártyát s magát az agyat is át­fúrta, mielőtt a lassan utána sántikáló ideginger az agyat elérte volna, úgy, hogy az agyvelö már nem észlelhet és nem gondolhat semmit; a halál bekövetkezett, még mielőtt a fájdalomérzés ki­váltódhatott volna, Ebben az esetben a halálnak teljesen fájdalom nélkül kellett bekövetkeznie.*) Sokszor tapasztalták, hogy a csatában megsebesített harcost csak csörgedező vére, vagy hirtelen összeroskadása tette figyel­messé a megsebesülésre ; a golyót egyáltalán nem, s a fájdalmat csak utólag érezte. Ez a jelenség is arra a következtetésre jogosít, hogy a hirtelenUl halálosan fejbe lőtt ember fájdalom nélkül hal meg. Ugyanezt mondhatjuk mindazon esetekről, mikor valami­lyen más, hirtelen ható erőszak metszi el az élet fonalát ; igy. hogy­ha sziklatömb zúzza össze hirtelen a testet. Ez a tétel érvényes a hóhér bárdja okozta halálra ; a fizikai halál itt is fájdalom nélküli valószínűleg minden testi érzés nélkül való. Azok az izomrángató­zások, melyek a testtől elválasztott törzsön, vagy a fejen magán jelentkeznek egészen önkéntelenek s az öntudat minden nyoma nélkül mennek végbe. Mert az öntudat az agyvelö működését téte­lezi föl ; ez pedig csak akkor lehetséges, ha a vérerek oxigén-tar­talmú vért visznek az agyba, ez pedig a nyak átvágása pillanatá­ban megszűnik. Közbevethetné valaki, hogy az agyvelö addig működhetik, tehát addig gondolkozhatik és érezhet, mig az idegsejtjeiben fel­halmozott oxigén nincs elhasználva, hogy tehát a különvált fejnek — ha csuk a másodpercekre is, de testileg szenvednie kell. De ezt a nézetet is megdöntheti a tudomány más tapasztalatokra támasz­kodva. Ha a gerincagyvelöt ugyanis mélyebb részein hirtelen erő­szak átvágja, akkor közvetetlenül utána egy időre minden ideg­működés megszűnik, még az alsó végtagok mozgásai is csak egy *) Az érzések terjedési sebessége másodpercenkint 33 méter, a puskagolyóé körülbelül 400 méter. S z er k, idő múlva térnek vissza. A hirtelen, erős hatás következtében az idegek ugyanis oly erős rázkódást ezenvednek, hogy működéseik egy időre teljesen megbénulnak. Hasonlóan kell a lefejezett em­ber agyvelejében történő folyamatot elképzelnünk. A kard erős ütése pillanatnyilag megbénítja az áldozatot és mire ez az állapot megszűnik, az oxigén már elfogyott s beállt a halál. Kétséget sem szenved, hogy villámcsapás okozta halál fájdalom nélkül való; az elektromosság halálos hatása minden képzeletet felülmúló gyorsa­sággal áll be, végtelenül gyorsabban, mint bármely idegműködés, vagyis a szervezet hatására meghal még mielőtt bármilyen érzése lehetne. Minthogy lélegzéssel magukhoz téritett vizbefulóktól számta­lan eset áll rendelkezésünkre. Minthogy mesterséges segitség nél­kül a fuldoklók, egészen biztosan elpusztultak volna, jogosan fel­tételezhetjük, hogy a megmentetteknél éppen olyanok voltak a viszonyok, mint azoknál, a kik a vizbefulás következtében meg­haltak. Ezek a közlések nagyon meglepők. Egyesek semmit sem éreztek, sőt némelyek még kellemes érzésről is beszéltek, mások egy megliatározhatatlanul kellemetlen, de nem fájdalmas érzésről szóltak. Fájdalomról csak nagyon kevesen, nevezetesen a tengerbe fuladók tettek említést, mielőtt eszméletüket elvesztették volna, nagyon kínos, égetően fájdalmas érzésük volt mellükben. Ez a fájdalom azonban valószínűleg arra az erős ingerre vezethető visz- sza, melyet a sós tengervíz a légutak nyálkahártyáira gyakorol. Hasonlóan hangzanak a hegyről lezuhantak leírásai. Néme­lyek azt állítják, hogy egy percre sem veszítették el öntudatukat ; fájdalmat nem éreztek és akkor, a mikor a kiálló sziklák megtép- desték testüket, megolvasták a lökéseket, valahányszor hozzá ütödtek a sziklához, de nem érezték azokat, szédületes gyorsaság­gal gondoltak múltra és jövőre, kellemes csengő zengést hallottak és végtelen jóleső érzésük volt. Minthogy ezeket az embereket épp úgy, mint a vizbefultakat is csak a kegyes véletlen mentette meg, hisz ök is szétzúzhatták volna a koponyájukat egy lent fekvő sziklán, el kell fogadnunk azt a nézetet, hogy a lezuhanásokozta halál nem olyan rettenetes. Az erőszakos halál legborzalmasabb válfajának tartjuk a vad­állatoktól való szétmarcangolást. Sajátságos módon másképp Írják le azok az emberek, kik véletlenül megmenekültek az ilyen halál­tól. Leírásuk szerint semmiféle fájdalmat sem éreztek, inkább álomszerű állapotban voltak. Valószínűleg az ijedtség, az ideg­rendszer hatalmas megrázkódtatása, melyet a vadállat megtáma­dása okoz, létesíti azt a jótékony érzéketlenséget. (Folytatása következik.) MEGHÍVÓ. A McKEESPORTI PA. REF. EGYHÁZ 1908 november 27=én a White Str. Hallban melyre úgy a helybeli, mint a környéki magyarságot testvéri szeretettel meghívja. Feliilfizetések kos/önöttel fogadtatnak s hírlapikig nyugtáztatnak. Kezdete este 7 órakor, vége másnap reggel. Belépti dij : Férfiaknak 50c. Nőknek 25c.

Next

/
Thumbnails
Contents