Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-21 / 47. szám
4. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 47. szám 1908 november 21. jir Bei. Ili.“ ED SENTINEL >>= Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. léikész. TÁRS-SZERKESZTŐ: HARSÁNYI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. KIADÓHIVATAL: 52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa. Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czim: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa. editors: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYL PUBLICATION OFFICE: 52—54 Bates Str. Pittsburg, Pa. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year: $3.00. Half year: $1.50. Az „Amerikai Magyar Sajtó-Egyesület*’ tagja. „Member of the American Hungarian Press Association.” z em Ms Kötelességeink. emberek nagy része nem igen szereti, ha kötelességeire figyelmezteti őket valaki Az oka ennek abban található meg, hogy az emberek nagy része nem teljesiti kötelességeit s ezt leggyakrabban tudja is, de nem szívesen hallgatja, ha ezt neki mások megmondják. Jó pedig, ha figyelmeztet minket valaki, mert sokszor feledkezünk el kötelességeinkről. Kötelességeink hórom csoportba o-zthatók; vannak kötelességeink Isten iránt, magunk iránt és embertársaink iránt. A ki ezek közül valamelyik tetjesitését elmulasz'ja, nem töltötte be kötelességeit s azért mulasztásának büntetéseit el sem kerülheti. Ismerjük meg azért röviden kötelességeinket, hogy tisztán lássunk és lássuk meg azt i°, hogy mik a mulasztások természetes következményei, a büntetések. Első és legnagyobb az Isten iránt való kötelességünk. «Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes elmédből és minden erődből« — ezt mondja szent könyvünk. És ugyan ki az emberek közül, a ki nem tudná, nem érezné, hogy Istent szeretnie kell ? Hát van-e valaki, a. kinek nem az Isten ingyen kegyelme ad mindent, valamivel csak bir ; van-e valaki, a kit nem az Isten kegyelme vezérelne földi utain? Ha nincs ilyen, — pedig bizonyára nincsen — nem kell okadatolni, miért szeressük az Istent, a mi Atyánkat. Isten iránt való szeretettlnket először is hálánkban kell megmutatnunk: ajándékait megbecsülnünk s parancsolatait követ - 1,imk. Szeretetünket mutassuk meg azzal is, a mikor Hozzá imád kozunk, nevét magasztaljuk. Ne gondoljuk, hogy Isten valamit visszakérne áldásaiból, azt se higyjük, hogy ö előtte csak azok kedvesek, kik hízelgő szóval dicsérik az Ö nevét. Isten iránt való szerzetünkkel is csak a mi magunk javát szolgáljuk. Kötelességeink vannak magunk iránt is — és ezek azok, a melyekről talán még gyakrabban elfeledkezik a gyarhVembep Kötelességeink vannak testünk és lelkünk javáért. Testünk épségét és egészségét meg kell őriznünk, testünket rendesen kell táplálnunk s az élet örömeivel is meg kell ajándékoznunk ; de nem úgy, mint sokan tesdk, a kik azt hiszik, hogy egyedül csak testüknek kell élniök. Mértékletessé!; és rendszeres munka óvja meg a test egészségét egyedül s basznál a léleknek is A mi le künket is ápolni, eledelét annak is megsz Tezni magunk iránt való kötelességeink egyik legfontosabbika. A léleknek táplálékára az Ur Jézus evangéliumi. első sóiban, aztán a különböző tudományok mind szükségesek és hasznosak. Felebarátaink iránt való kötelességeink azon az igazságon alapulnak, hogy mindnyájan Istennek gyermekei, tehát egymásnak testvérei vagyunk. Szeretnünk kell felebarátainkat, mini magunkat, tehát a mi nekünk jó és hasznos, azt igyekezzünk adni má- i oknak is. Ha jó és hasznos a testi egészség, tanítsuk embertársainkat, hogy egészségüket megőrizzék, magokat azoktól, a melyek puszi it j tk e kincset, megoltalmazzák. Ha jó és hasznos lelkünk javát munkálni, munkáljuk felebarátaink lelki javát is, adjuk kezükbe az Ur Jézus evangéliumit, hogy megismerjék az igazságot. Segítsük és gyám ilitsuk köztük a szegényeket és tudatlanokat, hogy jól legyen dolguk. Isten iránt váló kötelességeiről feledkezik el az, a ki az Ö ajándék át, testi és lelki áldásait nem használja fel, vagy azokkal visszaél ; Isten ellen vétkezik az is, ki az O nevét hiába felveszi, tehát az, a ki káromkodik é3 átkozódik. Mindezeket az Isten megbünteti, elveszi tőlük áldásait és szenvedésekkel látogatja meg, hogy érezzék az Ö erejét és hatalmát, hogy megalázzák magokat Ö előtte és belássák, hogy egyedül a szeretet az, a mely Istenhez vezet és kegyelmében megtarthat. S ez is nem az Istennek, hanem végeredményében az embernek java, boldogsága. Talán legtöbbet vétkezik az ember maga ellen. Vagy nem maga ellen vét-e az, a ki sem testével, sem leikével nem törődik, a ki cstk él, mint az oktalan állat, holott élhetne, mint Istennek gyermeke és boldog is lehetne? Nem mag 1 ellen vétkezik-e az erkölcstelen és iszákos ember? Nem miga ellen vétkezik-e az, a ki nem tanul, nem tanulja meg azt sem, a mi az üdvösségére való, az Ur Jézur evmgeliu nit ? Ne n maga ellen vétkezik-e a;, a ki Isten t irvényeit lábbal tiporja, gonoszul élvén a világban ? De ha vétkezett, bűnhődik is érette: boldogtalanság a bére itt e földön s ha meg nem lér, az örök életben is. Hogy miben áll e boldogtalanság, csak akkor érti meg a bűnös, ha a földnek oly kivánatos javai elvétetn-'k ö tőle, a mikor betegség veri le lábairól, kiváltképpen pedig akkor, mikor lelküsmerete támad ö ellene. Felebarátaink ellen is igen sokat vétkezünk. Avagy nem vétek-e a gyü’ölködés, az ellenségeskedés, a boszu; nem vétek-e a lopás, a gyilkosság és nem vétek e az is, lusienvedö embertársainknak nem jövünk segítségére, hi a bűnöst nem figyelmeztetjük bűneire és nem intjük őt az Úrhoz való megtérésre? Felebarátaink iránt való kötelességeink megszegésének büntetése pedig az, hogy az e nbarek elforlulnik tőlünk, megvetnek, sőt üldöznek és bűn- temek a testben ; de nagyobb büntetés az, a mikor tudatára ébredünk annak, hogy felebarátainkért is felelősséggel tanozunk Isten előtt. Azon kötelességeink, a melyek hazaszeretetre és egyházunk szeretetére vonatkoznak, mind a három csoportba, Isten, magunk és felebarátaink iránt való kötelességeink csoportjába benyúlnak. Azz d a szeretettel, a melylyel hazánkat szeretjük, érte élünk és egész életünkben küzdünk, kiváltképpen a magunk és embertársaink javát munkáljuk, de Isten iránt való kötelességet is teljesítünk, mert Ö a mtt ekünk házit, O adott közelebbi testvéreket nemzetünk tagjaiban, tehát az Ö áldását becsüljük meg a hazaszeretetben. Egyházunk iránt való szeretetünk Isten, a magunk és embertársaink iránt való kötelességeink egyrészének betöltése. A ki hazáját nem szereti, egyháza iránt való szeretetét nem mutatja meg, vétkezik az Isten ellen, vétkezik maga ellen és vétkezik embertársai ellen is, büntetése tehát annál nagyqbb leszen. 0b, pe„
