Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-21 / 47. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 47. szám 1908 november 21. 1 §1 álaadás napja talán soha sem volt oly emlékezetre méltó ünnep, mint a jelen évben. Az a váltság, a mely éppen eg}7 évvel ezelőtt kezdődött, most már a végét járja. Az éhezők újra kezükbe kaphatják a kenyérnek botját s ha nehéz, véres-verejrékes munka árán is, de megszerezhetik a minden napi kényért. Azok, a kik munka nélkül maradtak s nem tudtak gondot viselni családjukra, most újra gondot viselhetnek azokról, kiket az Ur reájuk bízott. Az év, a mely sok embertársunkra olyan keserves volt, most már csak egy szomorú, de figyelmeztető emlék leend. Figye’meztetö, mert minden gondolkozó embert arraindithat, hogy a jólét, a bőség idején ne merüljön el az emberi hiúságok tengerébe s ne csak a testnek szolgáljon, hanem a lélejk- n e k is. Lám, azok, a kik a bőséges lét esztendejében, a mikor ez a föld tejjel és mézzel folyó Kanaán volt az igyekező, becsületes munkás részére: gondoltak a lélekkel is s nemcsak a mának éltek• — nem éltek olyan napokat, a melyekről azt kellett volna mon- daniok, nem szeretem ezeket. Csak azok, akik a nehéz munkabérét a testiség oltárain áldozták fel, — láttak szomorú napokat. Hálaadás napján tehát mindenekfelett azért emeljük fel sziveinket az Atyához, mert ö ha megostorozott is, el nem veszített. Megpróbált, mert tűzben próbálják meg az aranyat, a tűzben sok pozdorja elégett, de az arany értékesebbé változott. __Hány és hány kereskedő ház, a melyeknek nem volt szilárd alapjok, zárta be ajtait a hány bank — hol nem a becsület volt a fő, — volt arra kényszerítve, hogy kapuait bezárják s tovább ne áltassa az amúgy is hiszékeny népet. Bárcsak ezek a nehéz idők n egpróbálták a mi sziveinket is!... Akkor lenne november 26-ika ránk nézve volna igazi hálaadás napja. Hálaadás napja az Egyesültállamok népének legelső egyetemes ünnep napja. Az amerikába bevándorló angol protestánsok, mindjárt megérkeztük után hálát adtak az Istennek, hogy őket a hosszú tengeri utón védelmezte s a révpartja eljuttatta. Az első, speciálisan hálaadás napi ünnepet: Wofall angol lelkész tartotta, hálát adván az Istennek, hogy őt és gyülekezetét megmentette * tengeren való haláltól. 1606 ben Popham kolónia tagjai Maine állam partjain tartottak hálaadó istenitiszteletet, megköszönvén az Urnák, hogy az év veszedelmeitől őket megszabadította. 1621-ben Plymouth-gyarmat lakosai az első aratás áldásaiést adtak hálát az Istennek. Bradford kormányzó rendeletéből ez a nap általános ünneppé tétetett s hogy az öröm annál nagyobb legyen, a vadászok vadpulykákat vittek a gyarmatosoknak. A mostani hálaadás napjának az eredete ide nyúlik vissza s igy lett a pulyka nemzeti madár s ezért nevezik a hálaadás napját »pulyka nap-nak« is, mert ezen a napon boldog-boldogtalan pulykát eszik. 1777—78-ban Washington György is elrendelte, hogy a hadsereg ünnepelje meg hálaadás napját, A kongresszus pedig a háború folyama alatt nyolcz napot jelölt ki háladás napja gyanánt s’az utolsó ilyen nap 1784-ben jelöltetett ki, mikor a háborút befejező békeszerződés aláíratott. Ettől az időtől kezdve 1789, mig Washington el nem foglalta az elnöki széket, ezt a szép szokást elhanyagolták, 1795-ben Jay, New York állam kormányzója, abból az alkalomból, hogy a pusztító sárgaláz megszűnt, hálaadó istenitsztelet tartatott. Ugyanezt cselekedte Johnson, Virginia állam kormányzója is 1855-ben. Mint látszik, hálaadás napjának a megünneplése a múltban, egyházi, vallásos jellegű volt. Ma már vallásos jellegéből sokat veszített, s templomi ünnepély helyett, inkább az ott honnak ünnepévé lett. Mint minden esztendőben, úgy most is hatalmas, erőteljes kiáltványt intézett Roosevelt elnök az Egyesültállamok népéhez, mely hü magyar fordításban igy hangzik: »Kiérkezett ismét az az idő, a mikor népünknek ősi szokása szerint, kötelessége az elnöknek, hogy egy napot jelöljön ki az imádkozás és az Isten iránt való hálaadás napjául. Ez a nemzet évröl-évre erösbbödik s világi hatalma mind nagyobb lesz. Ama 125 év alatt, a mely eltelt, mióta beléptünk a független nemzetek körébe, nagy mértékben elöhaladtunk s az anyagiakban olyan virágzásra emelkedtünk, a minőt eddig egyetlen nemzet se tud felmutatni. Az a 13 gyarmat, a mely az Atlanti-tenger partján küzdött s csak néhány mértföldnyire terjedt az indiánok által lakott ősi rengetegbe: a világ leghatalmasabb köztársaságává fejlődött. Uralma átöleli a két legnagyobb tenger között fekvő száraz földet s hatalma kiteejeci az északi sarkhoz közel eső és a forró égöv alatt levő tartományokra is. A vagyonbeli és népességi szaporulat felülmúlja még a területben való nagyobbodást is. Nincs a világon még egy ország, a hol az egyéni kényelem s anyagi jólét olyan magas fokú volna, mint a szerencsés országunkban. Éppen azért, mert anyagi javakkal igy meg v: gyünk áldva, A Mindenható iránt való kötelességünk az, hogy hasonló elö- haladást mutassunk fel az erkölcsi és szellemi élet terén is. Egy nemzetre éppen úgy, mint az egyéneket, akik a nemzetet alkotják, alapföltétel: az anyagi jólét. De az alap magában semmit se ér. Elpazarolt élet, sőt még rosszabb az, a mely csak azt a czélt szolgálta, hogy olyan kincseket gyűjtsön, a melyek egyedül a testi gyönyört szolgálják és azt a hatalmat, a mely egyedül a gazdagságon nyugszik. Az anyagi jóléten, mint alapon kell felépiteni a szellemi életnek az épületét, ha ez a nemzet valóban beakarja tölteni hivatását s elérni azt, a mit mi oly hévvel reményiünk és óhajtunk. A testi dolgok jók; az értelmiek jobbak, de minden dolgok között a legjobbak a lelkiek, mert akár egy nemzetnek, akár az egyéneknek az életében csak a j e 11 e m az, a mi számításba jöhet. Mi, mint egy nemzet álljunk azért ellene a gonosznak. Jellem, szívesség, felebarátaink iránt való jóakarat adjanak nekünk erőt a gnosz legyőzésére és polgári, valamint a magánéletben való igazságosságra. »Most azért Én, Roosevelt Tivadar, az Egyesültállamok elnöke, megjelölöm november 26-ikát, csütörtököt, az általános hálaadás és imádkozás napjául s ajánlom, hogy a nép szűnjék meg a munkától s az otthonban s templomokban gyülekezzék össze s adjon hálát a Mindenhatónak a bőséges áldásokért, a melyeket a múltban nyertünk s könyörögjünk, hogy adjon erőt továbbra is olyan életnek a folytatására, hogy jövőben is kiérdemelje ezeket az áldásokat.« Hallja meg az elnök szózatát az amerikai magyarság s »Adjunk hálákat az Istennek, Ki osztogatja az áldást,« PRESBYTER. IHIÉLlELdÉLS
