Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-14 / 46. szám
46. szám. 1908 november 14. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat Vasárnap, november 15. »Az Ur az én pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom.« (Zsolt XXIII. 1.) Isten mindnyájunknak atyja és mindnyájunkat szeretettel és gondviseléssel vezet életünk utain. Mi pedig, az ö gyermekei, sokszor elhagyjuk azt az utat, a boldogságra vezető utat, melyen Istenünk vezet, bogy más utakon, a bűnnek és boldogtalanságnak utain járjunk. Eltérünk Isten utairól és eltávozunk az ö szerete- tétöl, azért mindenben szükö'ködünk s e miatt panaszkodunk. Nem látjuk-e, hogy azért szűkölködünk, azért vagyunk boldogtalanok, mert nem az Isten utain járunk? Ha nem, ne zúgolódjunk, panaszra se nyissuk szánkat Ö ellene, hanem ismerjük he, hogy csak azt találtuk meg, a mit kerestünk. Ha pedig belátjuk azt, hogy egyedül az Isten utain járva találtuk meg, a mit kerestünk. Ha pedig belátjuk azt, hogy egyedül az Isten utain járva találhatjuk meg boldogságunkat, ne késlekedjünk, hanem kövessük parancsolatait, kövessük ama jó pá'-ztort, az Ur Jézus Krisztust, ki által szól mihozzánk a mi jó Istenünk. H é t f ö, november 16. »Mit által járunk most és nem szemmel való látás által.« (2 Kor. V. 7.) Iliában vagyunk gazdagok, telve a föld javaival; hiában vagyunk hatalmasak, szolgáknak alaza+os serege felett uralkod- \án: hit nélkül semmik vagyunk és semmivel sem bírunk. Az Ur Jézus evun- g liutna hitet támaszt — gyenge hitet megerősít. boldog'alaii embert, kit a világ megcsalt, kétségbeesésből kiemel, — szegényt gazdaggá tesz, — gazdagnak, szemeit felnyitván, az örök élet kincseit adja, — tudatlannak tudományt és bölcsességet szerez, — szolgáknak szabadságot, a szabadoknak testvéreket ad — és mindeneket üdvözít. Keressük hát az Ur Jézus evangéliuma által boldogságunkat és idvességünket; keressünk hit által Isten akaratán való meg- nyugvást; keressünk és találjunk erőt és segedelmet, hogy szemmel nem látható, de valósággal elkövetkezendő jutalmunkat e földön s halálunk után az egekben m gny. rjük. Kedd, november 17. »Hogyha pedig eledelünk és ruházatunk vagyon: azokkal megelégedjünk.« (1 Timotheus VI- 8 ) Az emberek jó nagy részét a sorsukkal való elégedetlenség teszi ma szerencsétlenné és boldogtalanná. Szegény és gazdag, egészséges és beteg, ifjú és öreg, tudós és tudatlan egyaránt elégedetlen s elégedetlen volna talán akkor is, ha minden vágya betelnék, minden óhaja telje.-ülne, mert a kielégített vágyak ágyában azonnal újak születnek és parancsoló erővel kergetik az embert az elégedetlenségbe. Kevéssel is megelégedni, a szükség keserű napjaiban panasz nélkül tűrni: kevés halandó erénye. Pedig mezítelenül jöttél a világra s akár mennyit szorgalmatoskodol, mezítelenül távozol el innen, oh halandó ember! Mit szorgalmatoskodol felettébb, terhes gondokkal minek emészted életedet: a ki a mai nap dolg ában megsegített, eledeledet és ruházatodat is megadta, gondot visel jplad holnajp is és gondviselő szeretetével támogatni fog ezután is. Azért inkább Ö hozzá, Istenedhez és Atyádhoz fordulj mindennapon, adj hálát neki s bizalommal kérjed az Ö kegyelmét életedre: Ö meghallgat tégedet. Szerda, november 18. »Azért a ki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, az olyan ember bűnös.« (Jakab IV. 17.) Nemcsak akkor követ el az ember bűnt, a mikor Isten parancsolatát áthágja, hanem akkor is, a mikor valami jót tehetne és azt nem cselekszi. Nemcsak az bűnös és büntetésre méltó, a ki lop, gyilkol, vagy más gonosz dolgot cselekszik, hanem az is, a ki a vízbe fűlni készülőnek nem siet megmentésére, az is, a ki nem segíti meg, bár tehetné, a szegény szükölködőt. Eszembe jut itt a könyörülő samaritánus története, melyet Jézus példázatképen mondott el a törvénytudónak. (Lásd Lukács ev, X. 23—37.) Én bizony a papot és a. lévitát épen olyan bűnösnek tartom, mint a rablókat, kik a zsidót félholtra verték és kirabolták. Miért? Mert sem a pap, sem a lévita nem tette meg azt a jót, a mire kötelezve vala, hogy a holt-elevenen ott fekvő testvért megsegítette volna. Ne csak a bűntől, rósz dolgok cselekvésétől őrizzük meg magunkat, hanem, ha tudunk, mindenütt cselekedjünk jót. Csütörtök, nov. 19. »Gyakoroljad magadat az Isteni szolgálatban (Timotheus IV. 7.) Sok ember azt hiszi, hogy eleget tett Isten iránt való kötelességeinek, ha egyszer egy héten meglátogatta a templomot s gyakorolta ott magát az isteni szolgálatban. ■Nem gondolod-e, balgatag atyámfia, hogy a napok között nincsen különbség és hogy neked, a magad jól megértett javáért, nemcsak vasárnapon, a hétnek egyik napján, hanem egész életedben gyakorolnod kellene magadat az itteni szolgálatban ? Vagy azt gondolod, hogy az az igazi isteni szolgálat, ha elmégysz a templomba, s ott meghallgatod a te papod beszédét ? Az ieteni szolgálat nem üres semmittevésben, folytonos imádkozásban, de nem is a puszta templomba járásban áll, hanem becsületes és igaz életfolytatásban, abban, hogy úgy éljünk,' mint Isten gyermekéhez illik ; abban, hogy az Ö parancsolatai szerint rendezzük be minden napjainkat. Gvakoroiod-e te magadat ilyen isteni szolgálatban ? Péntek, november 20. »Ne félj, hanem szólj és ne hallgass el« (Cselek. XVIII. 9.) Mai napság vigyázva kell beszélni az embernek minden társaságban és minden emberrel, mert azt fogják mondani, hogy mive- letlen és megvetik, ha véletlenül igazat beszél. Az udvariasság leple alatt megszűrjük néha embertársainkat, de félünk nyíltan és őszintén szólani az emberek között. És ebben rejlik a mi társas életünknek egyik nagy baja, mely miatt társas életünk mind romlottabbá lesz. Ne féljünk, hanem szóljunk, a hol kell, bátran, az igazság beszédeit puszta udvariaskodásból ne hallgassuk el, hogy aztán h .Ugatásunkkal mi is bűntárs ik legyünk és pusztítói, rombolói az emberiség boldogságának. De ez nem azt jelenti, hogy durván és csak sérteni akarván, szóljuk az igazságot, vagy azt, a nr't igazságnak tartunk. A mi magunk és embertársaink java kötelez arra, hogy ne féljünk a bűn e len az igazságért szólni. Szombat, november 21. »Ne gyözettessél meg a gonosztól, hanem inkább a gonoszt jóval győzd meg.« (Róni. XII. 21.) Ismertem egy embert, a ki azt tartotta, hogy ha valaki megbántotta, szégyen reá nézve, ha a vett sértést vissza nem adja kamatostól együtt. És egész élete perpatvar és veszekedés vala. Az Ur Jézus azt mondja, hogy nem vagyunk jobbak, a po- gányoknál, ha csak azokat szeretjük, a kik minket szeretnek. Kit akarsz te követni ? Azt-e,ki maga is a boldogtalan, mert gyűlölködő és bosszúálló, vagy az Urat, ki azt mondja, hogy ibol- dogok a békességre igyekezök, boldogok lesztek, ha szeretitek egy mást ?« Hanktf M. tíyuty ENCRAVING COPYRIGHTED 1899 BY PROVIDENCE LITHOGRAPHED.:
