Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-14 / 46. szám
4. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 4(5. szám. 1908 november 14. Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ: HARSÁNYI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. KIADÓHIVATAL: 52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa. Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czirn: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa. editors: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE : 52—54 Bates Str. Pittsburg, Pa. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year: $3.00. Half year: $1.50. Az ,,Amerikai Magyar Sajtó-Egyesület*’ tagja. „Member of the American Hungarian Press Association.” Egyházi életünk bajai. merika magyar református egyházunk békességét feldúlta a a csatlakozás kérdése, mely az eladdig két táborban élőket három csoportra szakította s kettőt egymással ellenségként állított szembe. Ettől eltekintve, mely utóvégre nem terhel már úgy, mint az első időkben, egyházaink s ezzel magyar testvéreink is igen sok bajjal küzdenek. Felsorolom a bajok egy részét s igyekszem ellenük valami orvosságot ajánlani. Egyik nagy bajunk a szegénység, mely miatt kitűzött czél- jainkat nem tudjuk hamarosan elérni. Kevés az egyházak tagjainak, tudniillik valóságos tagjainak száma s e kevesek is, tisztelet legyen a kivételeknek, keveset áldoznak, hogy az egyház czéljait azok által szolgálják. Azok is, a kik az egyházaknak tagjai, ha még szívesen és bőven is adakoznak, nagy részben csak külső- képen keresztyének, mert ünnepi érzéseiket az ünnepi ruhával rendesen levetik s folytatják azután is azt az életet, minden egyéb, csak nem keresztyén. Itt is tisztelet adassák a kevés kivételnek'. Nagy bajunk az, hogy nem ismerjük a mi angol nyelvű testvéreink dolgait, melyek által azok az ö egyházaikat felvirágoztatják. Nem ismerjük, vagy ha ismerjük is őket, nem követjük az ö példájukat, melyek által az egyházi életet belsőleg és külsöképen is felvirágoztathatnék. Itt csak a mi testvéreink vasárnapi iskoláit, különböző czimü, de mind az egyház czéljait szolgáló egyesületeiket említem. Bűnös bizony ebben első sorban a lelkész, a ki hivatása szerint is kötelezve volna, megismerni és követni azokat az utakat és módot, a melyek által az egyházak felvirágoztathatok volnának; de bűnös ebben minden egyháztag, mert nem ismeri kötelességeit s ha ismeri, nem teljesiti azokat s papját sem figyelmezteti, hogy ezen kötelességeit teljesítse. Egyházainkban a semmittevő közöny uralkodik: a pap egyszer egy héten prédikál, esket, keresztel és temet a stóláért, egyebekben pedig semmit sem tesz; a hívek nagy többsége nem akar újítást, legkevésbé akarja az amerikaiak példájának követését, hanem megelégszik azzal, ha papja prédikál, ö pedig azon elszundikálhat. Nagy bajunk az iszákosság és erkölcstelenség, a melyeknek a minden utczában bőven megtalálható korcsmák és az úgynevezett burdos-rendszer a melegágyai. Sokan a keresztyén testvérek közül csak azért küzdenek fáradságos munkával, hogy hét végén legyen mit meginni: mit várjon az ilyentől az egyház ? Sokan a hűségről, házastársi szeretetröl, a családi élet tisztaságáról elfeledkeznek és erkölcstelenségben élnek: mit várjon ezektől az egyház? És sajnos, gyakran igaza van itt a közmondásnak, hogy a fejétől büdösödik a hal, mert gyakran maga a pap sem külömb ezeknél, holott ö prédikál ezek ellen. Mit cselekedjünk, hogy egyházainkat a pusztulástól megmentsük, hogy ezzel a mi magyar testvéreinknek is javát szolgáljuk? Mit csináljunk, hogy a régiek elmúljanak és mindenek megújuljanak ? Az én felfogásom szerint a legelső kötelességünk az, s ebben minden kötelesség, hogy legyünk igazi kere-ztyének, az Ur Jézusnak nemcsak névben, de valóban tanítványai és buzgó követői. Tehát hagyjuk el bűneinket, melyek miatt egyházaink 'sem boldogulhatnak. E tekintetben, a mi a szegénységet illeti, tegyük félre megtakarított filléreinkből minden héten azt, a mit az egyháznak szántunk (I. Kor. XVI : 2.) és ne hallogassuk azt annak idején az egyház szükségeinek fedezésére adni, A rendszeres adakozás által megmenekedik egyházunk a szegénységtől; ha pedig csak néha juttatunk pár fillért az ur oltárára, szegénység fogja terhelni az egyházat mindörökké. Imé amerikai testvéreink kis borítékok utján minden héten adakoznak, ki a mint teheti, egyházuk javára s hogy adakozni fognak, ezt már év elején kötelezö- leg bejelentik. Mi pedig néha, ha éppen templomban vagyunk, adunk valamit egyházunknak. A ki minden héten tiz centet ad — ennyit pedig mindenki adhat — imé, öt dollár húsz centet adott egy évben az ö egyházának. Hogy a másik bajból, a közönyösség álmából is felkeljünk, jó lélekkel ajánlom ismét az amerikai testvérek követését. Minden egi'háztag vegyen ré. zt az egyházi munkában és ne hagyjon mindent a papra, a ki maga is gyakran elfeledkezik kötelességeiről. Vegyen részt minden hivő az egyház kormányzásában, anyagi és szellemi ügyeinek intézésében, nehogy a pap mindent a maga esze szerint s a maga javára cselekedjék. Köteleztessék a pap a vasárnapi iskola tartására, énekkar szervezésére és egyházi egyletek alakítására és ezekben való buzgó munkálkodásra. A mi az iszákosságot és erkölcstelenséget illeti, a melyek az egyház fel virágozását s benne a hívek boldogságát a legerősebben fenyegetik, irtsuk kíméletlenül ezeket, — s kezdjük meg az irtást magunkon. Mutassuk meg az embereknek, bizonyítsuk be eszök előtt, hogy az erkölcstelen és iszákos ember első sorban magának, de rósz példája által másoknak is kárára van, mert betegség és szegénység, kórház, börtön, vagy az ut széle lesz annak vége, hogy megundorodjanak a mértékletlen ivástól és erkölcstelen szeretkezéstől s szívesen jöjjenek ezek ellen az egyháznak segítségére. Mi pedig, kik igy prédikálunk, járjunk eiöl jó példával. Ha mindezeket komolyan meggondoljuk, igazaknak elfogadjuk és azok szerint cselekszünk, jósoló tehetség nélkül is megtudom jósolni, hogy hamar eljön az idő, mikor egyik egyháznak segítségére sem lesz szükségünk, a mikor, ha kevés taggal is, egyházaink mind élni és virágozni fognak, mert a kikből áll, a tagok szívok szerint is keresztyének, az Ur Jézus igaz tanítványai lettek, boldogok az ö életükben és a boldogságnak terjesztői minden népek között. Úgy legyen! Hankó Mi Gyula.
