Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-14 / 46. szám
40. szám. 1908 november 14. »Amerikai Magyar"!?eformátusok Lapja.« 3- oldal. A meghalásról. í í %:• XT . J~ , — l)r. JN othnagel nyomán. — (Folytatás.) A zsoltár szerint életünk hetven, vagy legtovább nyolcvan évig tart. De azért téves volna az a feltevés, hogy pontosan ebben a korban végződik a lét természetes módon, mert előrehaladott korban is rendesen olyan beteges állapotok idézik elő a halált, a melyeket vagy utóbb, véletlenül szerzett a szervezet, vagy a melyék már benne lappangtak. Bármilyen jelentéktelen is legyen ez a beteges állapot, legyen az akár csekély emésztésbeli zavar, vagy enyhe légcső hurut, mindenesetre olyan kóros valami az, a mi az életfolyamatok rendes menetét gátlólag befolyásolja. Ez pedig az élet természetellenes megröviditése, nem pedig az élet természetes lefolyása. — Igazán természetes halál az, a mikor a szervezeten semmi kóros elváltozás nincs és legfölebb aggkori változások észlelhetők, melyek abban nyilvánulnak, hogy az életműködések egyre gyengébbek lesznek s végül az élet úgy elhamvad, mint az a mécses, melyből kifogyott az olaj. De ilyen halállal igen elenyészően kevesen múlnak ki. II. RÉSZ. Csak milliók között akadnak néhányan, kiknek testén a leggondosabb vizsgálat sem tud beteges elváltozásokat kimutatni, kik mindig egészségesek voltak s végre vén korban, aggságtól fáradtan, csendesen elszenderülnek. Miért, vagy jobban mondva mitől halnak meg az ilyen emberek ? Miért áll meg az a szív, a mely száz vagy még több évig működött? miért hallgat el csöndesen, betegség, sérülés nélkül, örökre ? Ebben a kérdésben rejlik az élet- s világrejtélyek egyike. A naiv felfogásnak mindez egészen természetes szinben tűnik fel : Az ember születik, nő, felserdül, erejének teljét eléri, majd ereje fogyni kezd s végül mint gyönge, tehetetlen aggastyán tér pihenőre; — ez az élet rendes folyása. A tudós többet tud e folyamat részleteiből, de egymásutánjuk magyarázatával adós marad. Nem tudja megmondani, mely tulajdonságok, erők és feltételek szabják meg, hogy nehány évig az ember testét alkotó sejtek számban, nagyságban és működésben gyarapodnak, majd a mennyire felismerhető, ugyanazon külső feltételek mellett megállapodnak s végül szintén ugyanazon külső körülmények mellett aggkori változásokon mennek át, melyek mindaddig egyre fokozódnak, mig a szív fáradtan megszünteti munkáját s bekövetkezik a halál perce, az élet természetes vége. A tudomány kénytelen bevallani, hogy ennek a csodálatos folyamatnak belső lényege merőben ismeretlen előtte. A meghalás tényét naponta észlelhetjük az embertől kezdve a legalsóbb rendű véglényekig ; ismerjük a külső jelenségeket, melyek közt végbemegy, de az okként szereplő erők el vannak rejtve előttünk. Bár a meghalás okának kiderítésére irányult vizsgálatok és megfigyelések nem is vezettek eredményre, mégsem voltak haszontalanok, a mennyiben arra az érdekes kérdésre adtak feleletet: milyen külső jelenségek között következik be a halál ? — Ezen külső jelenségeknek fejtegetése előtt olyas valamire kell még kitérnünk, a melynek nincs ugyan semmi köze a halál élettani folyamatához, sőt e helyen talán még játéknak is látszik, de melyet mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk, mert sok embert ejt gondolkodóba. Ha elérkezett a halál órája, a néphit szerint kinyitják az ablakot, hogy az elröppenő lélek tovaszállhasson. Ennek a népies cselekvésnek alapja az a felfogás, mely a műveltebb emberek körében ebben a kérdésben nyilvánul: »Mikor válik meg a lélek a a testtől?« Mert ezt a pillanatot tartják a halál tulajdonképpeni pillanatáig. Áfhtíe-e .kérdés ilyen alakban természettudományos alapon nem |(?E‘rgyjal/iató.• A tudomány a meghalásnak csupán élettani fo- 1 yaini^táv^'óglaJkQzhatik 6 ennek semmi köze sincsen a test és lélek különválásához. Az agy velő valamiképpen, például álomtalan alváskor, ájuláskor, gutaütérkor, nagyfokú hülyeségben, működésen kívüli állapotba kerül, a szervezetet ilyenkor mégis élőnek mondjuk. A szervezet csak akkor halott, ha testének utolsó élet- nyilvánulása is megszűnt. Azonban az állati szervezetnek nem minden sejtjében és szövetében szűnnek meg egyforma gyorsan az életjelenségek. Vannak olyanok, a melyek még az utolsónak nevezett perc után is bizonyos ideig némely ingerekre felelnek. Különösen az izmok és a hámsejtek bizonyos csoportjai tűnnek ki halál utáni ingerlékenységükkel, ellenben az idegsejtek valamennyi szövet közül a leghamarabb pusztulnak el. Ebben az értelemben a szervezet nem egyszerre hal meg, hanem sejtcsoportok szerint. Mégis általánosságban »a halál percéiül« szokás beszélni és ez tudományos szempontból is jogosult. Azt akarják ezzel kifejezni, hogy a szervezet, mint egész, megszűnt működni és a meghalásnak ez a szaka valóban pár másodpercben foglalható össze. Ezt az ünnepélyes pillanatot, melynek megrendítő fenségét mi sem jellemzi jobban, minthogy abban a percben, mikor a haldokló utolsó leheleté reszket át a levegőn, mindenki a legmélyebb hallgatásba merül. Beláthatatlanul sokfélék a halált előidéző jelenségek. A külső •erőszak ezer formája, a mérgek légiója, a különböző betegségek elképzelhetetlen sokasága pusztítja az embert. Ha azonban mindezen esetekben a halál bekövetkezésének körülményeit vizsgáljuk, azt az egyértelmű eredményt kapjuk, hogy az élet végét úgyszólván mindig a szív működésének szünetelése okozza. A meddig a szív a mellkasban bármilyen gyöngén, bármilyen fáradsággal is dobog, addig az ember él s csak akkor, ha a szív megbénul és elhangzik utolsó dobbanása, van vége mindennek, visszavonhatatlanul, örökre. De miképpen kapcsolatos a szívműködésnek megszűnése az élet megszűnésével ? Az állati és emberi szervezet összes életfolyamatai, bármilyen életjelenségben nyilvánuljanak is azok, elválaszthatatlanul a sejtekben végbemenő vegytani átalakulásokhoz vannak kötve. Ezek az átalakulások csakis o k s z i g é n*) jelenlétében mehetnek végbe. A belélekzéskor felvett oxigént a vér viszi az összes szervekbe, szövetekbe és sejtekbe; a vért pedig a szív tartja mozgásban és igy érthető, hogy a szívműködés megszűntével az élet mécsének ki kell aludnia. A most mondottakból jogosan azt következtethetjük, hogy a halál oly módon áll be, hogy az életfolyamatok a sejtekben megszűnnek. És minthogy a sejtek életfolyamatának megszűnése az oxigénhiány következménye, durván azt mondhatjuk, hogy a halál a sejtek és a szövetek megfuladás.i következtében áll be. Ámde már előbb említettük, hogy egyes sejtcsoportok előbb, mások ismét később halnak el, úgy, hogy a halál pillanata tudományos értelemben véve nem egységes, a mi azonban gyakorlati szempontból teljesen közömbös, mert a szervezet egészére nézve az élet végét a szívműködés megszűnése határozza meg. (Folytatása következik. ) FellÁivá-S. Most miután az idők némileg javultak, szíveskedjenek olvasóink a lapért járó dijakat beküldeni. Az újabb postai törvények szerint csak azoknak küldhetünk lapot, akik azért mégis fizetnek. Potya olvasók számára lap nem küldhető. Minden pénz, czim- változás e czimre küldendő: „SENTINEL“ 52—54 Bates Street, Pittsburg, Pa. *) a levegő egyik alkatrésze, mely az életre feltétlenül szükséges. , (Szerk.)
