Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-31 / 44. szám
6. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 44. szám. 1908 október 31. A munkás méltó az ő jutalmára, a ki pedig nem dolgozik, méltatlan az a kenyérre is: régi igazságok s mégis hányán nem követik ezeket. V annak sokan, a kik munka nélkül akarnak élni s mert igy csak akkor élhetnek, ha mások munkájának gyümölcseiből, mint herék élnek, terhei embertársaiknak, terhei a társadalomnak. Mi dolgozzunk szorgalmatosán, mig nappal vagyon, mert eljön az éjszaka, a sirnak éjszakája, a mikor senki sem dolgozhatik,1 Munkánk jutalmából pedig ne sajnáljunk adni a szegény szerencsétlennek, az Isten országa terjesztésén munkáló egyházaknak, az iskoláknak és kórházaknak. Csütörtök, november 5. »Emeljük fel sziveinket kezeinkkel egyetemben az ég felé az Istenhez.« (Jer. siralmai III. 41.) Ha elgondoljuk, hogy Istentől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék; ha elgondoljuk, hogy életünk boldogsága az Isten adománya: lehetetlen, hogy imádságra ne nyiljon szánk. Az imádkozás az ember legszebb foglalkozása és egyszersmind a legnagyobb örömöt adja szivünkbe. Istennek közellétét érezni, tudni, hogy Ö jó Atya, ki kéréseinket meghallgatja: hogyne volna öröm és boldogság ? Mégis milyen sokan nem keresik ezt. az örömet, nem találják meg ezt a boldogságot. Szüntelen imádkozzatok! Péntek, november 6. »Tudom a te dolgaidot, hogy te sem vagy, sem hiv; vajha hideg volnál vagy hév.« (János jelenések III. 15.) Vagy, vagy! Vagy legyünk igazi emberek, vagy maradjunk állatok; vagy legyünk igazán vallásosak, vagy legyünk vallástalanok; vagy legyünk igazán keresztyének, a Krisztusnak hü tanítványa és követői, vagy ne nevezzük magunkat keresztyéneknek; vagy higyjünk igazán az Istenben,, a mi jó Atyánkban, vagy éljünk nélküle; vagy az önzéstelen szeretet dobogtassa szivünket, vagy éljünk szeretetlen életet; vagy végezzük el egészen a mi kötelességeinket, vagy el se kezdjük. A ki jó is egy kicsit, rósz is egy kicsit, szeret is egy kicsit, gyűlöl is egy kicsit: fél ember s méltatlan Isten kegyelmére. Legyünk egész emberek, Isten gyermekei. Szombat, november 7. »Mindenek felett öltözzétek fel a szeretetet, mely a tökéletességnek kötele-« (Kolossi-i levél III. 14.) Ha van hitünk és reménységünk, de nincs szeretet bennünk, élettelenek vagyunk, mert a szeretet éltet. Az Ur Jézus evangéliuma a szeretet vallása, mely Isten iránt és embertársaink iránt szeretetre kötelez. Az Ur Jézus evangéliumát prédikáljuk, vagy hallgatjuk: vájjon a szeretet uralkodik-e bennünk ? Bizoey sokszor a gyülöl- ség és irigység indulatai vezetik beszédeinket, kormányozzák cselekedeteinket. De nem jól van ez! Oltözzük fel a szeretetet, mert ez a tökéletesség útja. Hankó M. Gyula, A tudomány vértanúi« (Folytatás és vége.) Sadler nevezetes angol léghajós a legborzasztóbb légfergeteg áldozatává lett 1824 szept. havában. Leszálló léggömbjét heves szélroham kapta szárnyaira. Boltonhoz közel egy magas ház kéményéhez csapódván hajója, összetört, őt pedig az erős rázkódás kivágta, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a kövezetre csapta, hol nyomban meg is halt. Oly léghajósokról is tehetünk emlitést, a kik a vak és vad tömeg gunyjainak, vagy kegyetlenségének lettek áldozataivá, mint például Árban franczia léghajós. Triesztben 1846 szept. 8-ára tűzte ki a fölszállás idejét. Délután négy órára még a léggömb sem volt teljesen megtöltve, mi nagyban gátolá s hátráltató a kijelölt fölszállást. Az egybesereglett közönség türelmetlenkedett, zúgott, sőt fenyegetödzött is. Hat órakor már a fékező köteleket kezdték elvagdalni, sőt a léghajóst tettlegesen is bántalmazták. Árban erre kinyilatkoztató, hogy bármi következzék is be, ö elszánja magát a légi útra, holott még nincsen kellőleg tisztában előkészületeivel. A még ki nem feszült léggömb c-ak nehézkesen him bálód zott. A fenyegetés ismétlődött, a féktelen tömeg reá zúdult s élete forgott koczkán. Hogy tehát a rá várakozó veszélyt kikerülje, beleült kosarába, a földön hagyván mentőkötelét, horgonyát, a véletlenre bízta magát. A felsőbb légáramlat az adriai tenger felé sodorta. Távcsövön sokáig kisérték gyorsan repülő hajóját, majd csónakokban követték útját a tengeren. De mindez hiába történt! A léghajóst elvesztették szemeik elöl. Árban pedig a kötélbe kapaszkodva két óra hosszat lebeg a hullámok fölött, aztán a tengerbe zuhant. Nyolcz órára már csaknem elmerül, de a léggömbben levő gáz ide-oda emelgeti a kosarat, hullámról-hul- lámra dobván. Tizenegy órára ereje teljesen kimerül. Már biztosra veszi halálát, mikor egyszercsak egy bárka jö közelébe, melyen két derék halász, Salvayne és fia evezett feléje. A két izmos balász legyűri a himbálod zó léggömböt, aztán alfélig holt Arbant hajójukba vették föl. E léghajótörés után Árban néhány év múlva Barczellonában eme kedett föl. Hajóját a légáramlat a földközi tenger felé sodorta. £zóta nyoma veszett, még csak holttestére sem akadtak rá. La Mountain (Muntén) léghajós is, ki az Egyesült Államokban számtalanszor tett ilyen veszélyes légi utat, szintén életével lakolt. Michiganban 1873 jul. 4-én, az Egyesült Államok függetlenségének évfordulati ünnepélyén emelkedett a lég hullámai közé. Ezer és ezer néző sereglett össze, hogy e ritka látványban gyönyörködjék. Az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy a kosarát fékező köteleket nem erősítette közvetlenül a gömb köteleihez, de azok a többiektől függetlenül a gömb felső tetejéhez voltak kapcsolva. A mint aztán fölemelkedett, mivel kosara a gömb köteleihez nem volt erősítve, a gömb egyszerre csak kisurrant; ő pedig kosarastól együtt szédítő sebességgel zuhant a földre, Izzé-porrá zúzódott a mezön a közönség szeme láttára. Több nő e borzasztó esés láttára elájult. Oly isszonyatos gyorsasággal zuhant le, hogy teste nehány centiméternyire fúródott a földbe, sőt csontjai is ezer meg ezer darabokra tördeltek szét. Feje tányér módjára lapult széjjel. Hasonló vigyázatlanság áldozata lett Londonban a »repülő ember« néven ösmeretes de Groof Vincze 1874 jul. 9-én. Ez már a saját rendszere nyomán alkotott kétszárnyu repülő gépen emelkedett föl. Repülő gépje egy léggömb kosarához vo't erősítve. E léggömböt Simson kormányozta. Mikor már kétszáz méttrnyi magasságban voltak, a léghajó a föld felé szállott alább; a mint aztán száz méternyi távolra szálltak lejebb, de Groof a maga repülő gépjét a léghajó kosarából kioldotta, a helyett azonban, hogy szárnyai kiterjeszkedtek s megkezdhették volna a repülést, té lenül összehuzódva maradtak s a repülő ember egy fűszeres boltja előtt a Robert ulozán a kövezetre zuhant. A tömeg szánalmat nem ösmerö hidegvérüséggel vette öt körül s szétosztogatták egymás közt a halálthozó repülő gép maradványait. A szerencsétlen még lélegzett, de még csak meg sem birt mozdulni, s mielőtt a kórházba szállíthatták volna, kiadta lelkét. Cocking biztosítani akarván a léghajózás sikerét, uj szerkezetű ereszkedüt készített, hogy azzal aztán veszély esetén a léghajósok biztosan szállhassanak le a magasból. Ereszkedöjének kifordított esernyő alakot adott, nem gondolva meg, hogy az ily alakú ereszkedő épen kidomborodása folytán lesz veszélythozóvá. Figyelmeztették többen, de ő a jóakaratu tanácsokat föl sem vette. Green nevű társával 1836 szép. 27-én Londonban fölszállott, ereszkedö- jét a léggömb gondolájához kapcsolta, ö pedig az ereszkedő kosa
