Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-31 / 44. szám

44. szám. 1908 október 31.

»Amerikai Magyar'Reformátusok Lapja.»

7. oldal.

rában foglalt helyet. Már csaknem ezer mélernyi magasságra emelkedtek föl, midőn Cocking elvágta azt a kötelet, mely eresz- kedöjét a léggömbhöz fűzte. Ezzel egyúttal elvágta élte fonalát is. Az ereszkedő borzasztó sebességgel zuhant lefelé, úgyhogy az ezer méternyi távolságot másfél perez alatt futotta meg. A földhöz csapódván izre-porrá zúzódott össze a szerencsétlen.

Bármint sajnáljuk is e bátor Vállalkozókat, be kell ösmernünk hogy ök nem annyira a tudománynak, mint inkább makacsságuknak, öníejüségöknek s tudatlanságuknak áldozatai gyanánt tekinthetők. A kik pedig kenyérkeresetből mutogatták magokat, habár nem is volt eléjük czélul kitűzve a tudomány elébb vitele, el kell ismernünk, hogy mindamellett is a léghajózás tökéletesitésénfára- doztak. Azonban ezeket sem lehet azok közé soroznunk, a kik kizárólag a tudomány iránti lelkesedésből szánták magukat á vértanúi halálra. Ilyenek is találkoznak, bár jóval kevesebben. Pilatre és Romáin mellett mindjárt első helyet foglalnak el a »Zenith« léghajósai: Crocé-Spinelli és Sivel.

Crocé József 1845 jul. 10-én született Montbazillac-ban. Előtanulmányait befejezvén, a művészeti akadémia kitűnő növendékévé lett. Az ifjú mérnök rendkivüli szép tehetségekkel ékeskedett. Gyöngéden szerette családját, ifjúi szive minden szépért, minden nemesért lángolóan hevült. Nemesen felfogott dics vágy, lángoló honszerelem, a tudomány fejlődésébe helyezet bizodalom, kiolthatatlan tudományszomj foglalták el szivét és értelmét egyaránt, ezenkívül nagy mértékben örökölte azt a nemzeti sajátságot, a jellemző könyüvérüséget. Vakmerő bátorsága melleit is tulságig ideges s érzékeny volt. Ez a sajátságos vegyülök tette őt környezete előtt kedvessé. Nyilt kék szemei rokonszenvet sugároztak ki s egész magaviseleté rokonszenvet ébresztett.

Crocé-Spinelli több Ízben magára vonta a közfigyelmet, most valami géptani eszköz készítése, majd a hírlapokban megjelent czikkei által. Ekkortájban nehány szerény tudós alkotott egy kicsiny kört, mely később »léghajózási társulat« név alatt fontos feladatok megoldására vállalkozott. Itt e szerény körben találkozott s ösmerkedett meg Sivel-lel.

Sivel Tódor 1834 nov. 10 én született Sauve (Szóv) községben. Több ideig kereskedelmi hajókon szolgált s mint teng-résztiszt nagy utakat tett. A tenger titkait kibuvárolván, figyelmét a levegő óriás tengere vonta magára Szén ved élylyel fogott a léghajózás s a légköri jelenségek és tünemények tanulmányozásához Bar a arcz- szine volt, sötét-fekete szemeiben saját-ágos tűz villogott, göndör hajfürtjei erélyes arezvonásait még érdekesebbé tették. Heves vérmérsékletű volt, ezenkívül szokatlan testi erővel rendelkezett, mihez páratlan erély csatlakozott, Nyilt, egyenes jelleme alapos tanulsága, szivjósága, továbbá finom modora a társaság kedven- ezévé tették. Mint rendkívüli egyén, rendkivüli működési tért választott magának. Vágyainak leginkább megfelelt a léghajózás. Külföldön s különösen Dániábin legalább is kétszáz Ízben szállott föl most rövidebb majd hosszabb légi útra, 'hebizony tván országvilág előtt, hogy nemcsak ügyes tengerész, de egyúttal szakavatott léghajós is.

Crocéval megismerkedvén, a két barát mindjárt megértette egymást. Egyetértöleg elhatározták, hogy a légköri tünemények tudományos vizsgálatára szentelik magukat. A léghajózási társulat nagy örömmel értesült szándékuk felöl, biztosítván számukra nem csak erkölcsi de anyagi támogatást is. Első Ízben mindjárt 7300 méternyi magasságra emelkedtek föl s észleteiket közölték a tudományos folyóiratokban.

Tissandier (Tiszándié) Gaston, e könyv szerzője, ki szintén több légi utat tett meg, ekkortájban ismerkedett meg a két ifjú tudóssal s mindjárt melléjök csatlakozott. Hárman emelkedtek fel a Zenith nevű léghajón oly magasságra, mely eddig hallatlan volt, mindenütt pontosan jegyezgetvén légtani észlele+eitcet.

Azonban ez a merész vállalkozás két tudós barátjának került életébe. Isten csodája, hogy Tissandier nagynehezen megmenekült $ báláitól

Tissandier e borzasztó utat egy külön munkában irta le pontos részletezéssel, E müvében csakis két barátja haláláról emlékezik meg. 1875 ápril 15-én délutáni félegykor emelkedtek föl a Zenith gondolájában ülve a magas légkörbe. 8600 méternyire szállottak fel, oly magasság, meddig még azelőtt senkisem hatolt s talán nem is hatolhat tovább soha! Lélegzetük megszakadt, testök likacsain szivárgott a vér, halálos álom vett erőt rajtok, melyből aztán kettő nem is ébredt fel soha. Az ifjú Crocé-Spinelli és Sivel megkékült holttesteit Tissandier szállította le a földre, miután sikerült nekie a léghajó leereszkedését kieszközölnie.

A két tudós szomorú halála egész Európában őszinte részvétet gerjesztett. Megszámlálhatlan tisztelgő kisérte ki őket a sirkertbe, s mikor pormaradványaikat a sírbolt ürege zárta el, senkisem tudott kibékülni ama borzasztó gondolattal, hogy a tudomány7 eme hős bajnokai örökre eltűntek a föld szinéröl.

Különféle*

H A biblia és a teknika. Atchesonról, a carborundum és mesterséges grafit hirés föltalálójárói, kinek gyára a Niagara mellett van, következő érdekes históriát beszélik: Atcheson nemrég arra a gondolatra jött, hogy nem lehetne-e a formák előállítására használt agyag plaszticitását valami anyag hozzáadásával fokozni. Más szóval az agyagot kevesebb viz hozzáadásával akarta plaszti- kusabbá tenni s ezáltal összezsugorodását megakadályozni, vagy lega'ább is csökkenteni. Talált is több erre alkalmas vegyületet, csersavat, gallussavat stb. Ahogy a téglagyári ásról igy gondolkozott, eszébe jutott Mózes második könyvében az ötödik fejezet egy érdekes passzusa, kol a szalmának a tégbgyártásnál való fölhasználásáról van szó. A Fáraó gyötörni akarván a zsidókat, megparancsolta a helytartóknak és hivatalnokoknak, hogy a népnév ne adjanak többé szalmát a téglaégetéshez, hanem a zsidók maguk menjenek szalmát szedni, de azért éppen annyi téglát kell beszolgál- tatnlok, mint azelőtt. A régi Egyiptomban ugyanis a téglát nílusi iszap- és rövidre vágott szalmakeverékböl készítették. Soha senki sem sejtette, hogy mi célja vált a szalma hozzákeverésének, miután a szalma szilárdsága nagyon csekély. Atcheson nyomban arra gondolt, hogy a régi egyiptomi eljárás s az ö találmánya között valami összefüggés van. Szalmát vízben kifőzött s e füzetet használta az agyag plasztikussá tételére s íme úgy találta, hogy a főzetnek éppen olyan tulajdonsága van, mint például a tanninoidatnak, hogy az agyagot plasztikussá s jobb minőségűvé teszi. Érdekes, hogy a bibliában évezredeken keresztül szunnyadt egy találmány s ennek lényegét csak most értette meg egy modern amerikai iparos.

Veszedelem fürdés és uszás közben. Mint mindennek, a fürdés és uszás kellemes sportjának is van árnyékoldala. Sok erőin r szerez a vízben olyan bajt magának, melynek nyűgét egész é'etén át nyögi. Régi fllrdöszabály, hogy soha se menjünk föl- hevillt testtel a vizbe; mindig várjuk meg, mig szivünk és tüdőnk működése normális lesz. Sokan azt hiszik, hogy eléggé edzettek, de vagy nem tudják, vagy lekicsinylik a hideg víznek testünkre való hatását. A hideg viz hatása alatt ugyanis a bőr véredényei összeszűkülnek, a vér testünkre külső felületöl benső szerveinkbe szorul, ennek folytán a tüdő és szív működése megnehezül. Azonfelül a hirtelen hideg nagyon hat idegeinkre, sokszor annyira, hogy megállítja egy-két pillanatra szivünk és tüdőnk működését, süt ájulást is okoz. Még a legjobb úszónak is elakadhat a lélekzete, ha felvevőit testtel ugrik a vizbe és kész a veszedelem. Akkor is tartózkodjunk a fürdéstől, ha teli van a gyomrunk. Evés után várjunk jó másfélórát. Úszás közben ugyanis lélekzésünk más, mint egyébként. A viz a mellkasra nagy nyomást gyakorol. Ennek folytán kilélekzeni könnyebben, belélekzeni nehezebben tudunk. Az úszónak pedig sok levegőt kell beszivnía és mélyeket lélekzenie, mert nagy izomnmnkát végez.