Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-17 / 42. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.» 42. szám. 1908 október 17. N\=/7= ŐSZI ESTE. Oda van a nyárnak lenge délibábja, Helyette a rónát, lomha pára szállja. Bulldogál az erdő árnyat adó lombja, Őszi szél kavarja itt-ott egy halomba. Puszta már az ágon fészke a madárnak Lakói — ki tudja — ezóta hol járnak ? Vigan zengő daluk, bárhogy lesem, várom, Virág kinyílásig nem csattog a tájon. Mint lombtalan erdő, oly hallgatag ajkam. Rég csattogva lelkem örömteli dalban; Gubbasztó madara dideregve hallgat, Ha szól — csak tördeli gyér szavát a dalnak. Ülök őszi estén csendes romok felett S a mu’tba ringatja lelkem’ a képzelet Csend van az erdőben, csak a szél ha lendül, Támad egy kis zörej hulló levelektül. Künn az erdő alatt a tengeri hántók, Tüzet raktak, nagyot, el-messze világlót; Tűz körül a háznép nagyja és apraja Dolgozik serényen, mint a méhek raja. Rak rá az apró nép csuhát a parázsra S kéri a kisbérest szép mese mondásra: Meséli az aztán: egyszer vol, hol nem volt, Még az operencziás tengeren is túl volt. ű Ez alatt a serdült leányok, legények Piros ajkairól megered az ének: Elmondják azokat az édes nótákat, Miknek mindegyike szerelemmé támad. Mondanak éneket szép királyfiura, Hogy kelt kedveséért hosszú, nehéz útra; Mondanak egy regét elmúlt szebb napokról, Borongós éneket rég bedült romokról. Száll az egyszerű dal át az őszi légen, Visszhang csendül rája szivem közepében S mint a dallók arcza a lobogó lángtól: Felragyog lelkem is a bűvös danától És vágy kél a szivben, magasztos, mennyei Az édes hangokat mind visszazengeni. Adj csókot, oh Múzsa! a remegő ajkra: Dalok lágy csermelye hadd csevegjen rajta. BALOG ISTVÁN. A tudomány vértanúu . (Folytatás.) A léggömb meggyuladásának tulajdonítható Blanchard asz- szony szerencsétlen halála is 1819 ju'ius 6-án. Úgy az ö, mint férjének története rendkívül érdekes s megható jelenetekben gazdag. Blanchard 1753 márczius 7-én született Andlya-ben. Már ifjú f .vei kiválóan a gépészettel foglalkozott s tizenhat éves korában oly szerkezetű komit készített, melyen minden más segítség nélkül huszonnyolcz kilométernyi utat tett meg. Néhány év múlva a repülő hajó föltalálásának eszméje fogant meg agyában s mikor a Montgolfier testvérek az első léggömböt felbocsátották, egész szenvedéllyel a léghajózásra szentelte magát. 1785 ben Jeffries orvos kíséretében a de la Manche tengert szelte át léghajóján, majd Franczia, Németországban, Amerikában tett több légi utat s hat- vahatodik útja alkalmából 1808 február havában halt el. Léggömbje kosarában szélhüdési roham érte, de még azután, mint szél htldött élt tizennégy hónapon keresztül; bátor és hu hitvese, ki Htjában fáradhatatlanul kisérte, mindvégig gondozta a merész lég- hajóst. Ho-sz»s betegsége következtében szerencsétlen özvegye csaknem koldusbotra jutott, hogy tehát megszerezhe-se mindennapi kenyerét, férje nyomdokán indult el a veszedelmes légi utazásra. E bátor nö egész Európát bejárva, egymaga számos légi utat tett, Mindenütt diád dt aratott.; diadalmainak ma már emlékei is elmosódtak. Ujjitsuk föl utolsó felszállásának emlékezetét, annyival is inkább, mert ez vitte öt is, mint valami hősi vértanút a kora sírba. A Tivoli kertben 1819 julius 6-án estve fényes népünnepélyt rendeztek. Ez e.-tére volt hirdetve Blanchard Zsófia léghajójának fölszállása. Hangzott a vidám zene. Az ifjú nő beszáll a léggömb kosarába s nemsokára hajójával ott lebeg az óriási embertömeg felett. A léggömb kosarában rendezett tűzijáték varázsfényében ő maga mint egv légi tündér ragyog tündöklőn, bájosan. Tűzeső hull alá a magasból. Ott lobogott a kosárban a tűzijáték meggyújtása végett folyvást égő szövetnek. Minkenki gyönyörködve szemlélte e tündéries égi fényt. Egyszer csak egy lángszallag nyúlik föl, mely minden perc/.ben hosszabbá s szélesebbé válik. A léggömb magas emelkedettsége mellett is látják, hogy a bátor nö ide s oda merészen haj'ong; a lángszallag egy perezre eltűnik, majd aztán a léggömb tetején húzódik keresztül. Uj meglepetésre számit a kiváncsi tömeg, tapsolnak, folyvást kiabálva: »éljen ! éljen Blanchard asz- szony !« A gázzal megtöltött léggömb lángot kapott, s az egész Montmartre negyedet bevilágító fény a gyászos halált hirdető szövétnek lobogása volt. Á léggömb azonban nem zuhant egyszerre s gyorsan a földre; lassan, óvatosan ereszkedett le. Végre a Provence utcza egyik házának tetején állapodott meg a léggömb kosara, Mindenki azt hitte, hogy most már meg van mentve. — Segítség ! — kiáltá, megőrizve lélekjelenlétét. E perezben a kosár megint hozzávágódott a háztető gerinezé- hez, féloldalra dőlt s a szerencsétlen nö a magas háztetőről fejjel lefelé zuhant a kövezetre. Nyomban meghalt. Még csak negyven egy éves lehetett. Egyik életrajzirója szerint Blanchard asszony középtermetű csinos nö volt. Ha beszélt, fekete szemei élénkén villogtak, egyszóval egész lényén valami szokatlan erély s kellem ömlött el. Halála általános részvétet keltett világszerte. Még itt nincs kimerítve a szerencsétlenül járt léghajósok névsora. Hartis angol tengerésztiszt 1824 május havában egy nö kíséretében léghajón emelkedett fel Londonban. Szerencsésen hajóztak egy ideig a magas légtengerben s mikor már leakartak szállani a földre, a szellentyü szétpattant; a gáz oly gyorsan ömlött ki, hogy a növekvő gyorsasággal lezuhanó léghajó kosara isszonyatos erővel vágódott a földhöz. Harris nyomban meghalt, kisérönöje pedig alig sérült meg. i(Folyt, köv.)
