Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-17 / 42. szám
42. szám. 1908 október 17. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 3. oldal. Szegény ember dolga,. Irta: FESZTY ÁRPÁD. Volt a faluban egy hetyke legény, Keszeg Miskának hiiták, a ki habár csak szegény zsellér gyereke volt is, mégis mind elszerette a leányokat, mindig ö marad a verekedésekben győztes. Hát azért nagyon orroltak rá a falusi gazdalegények. Hogy egy ilyen mezitlábos zsellérgyerek uralkodjon felettök ! Ezt nem akarták eltűrni. Összebeszéltek hát egyszer azok, a kiket már külön-külön elvert, hogy közös erővel elrakják isten igazában. Az legyen aztán az övé. Össze is jöttek a kocsmába a legközelebbi vasárnapon este s várták oda a Miskát. El is jött a Miska, de a mint az ajtónál belépett, rögtön észre vehetett valamit a többiek összepillantásából, meg abból, hogy az általa több ízben elpáholt vitézek mind egy rakáson ültek. Rögtön átlátta, hogy itt ellene készül valami, azért a helyett, hogy beljebb jött volna, kifordult az ajtón, s tovább akart menni. Nosza a legények, nehogy elszalasszák az alkalmat, hirtelen utána. A mint ezt Miska meglátta, most már bizonyos volt benne, hogy ellene esküdtek, futásra vette a dolgot és szaladt a falu felé, a mint tudott. A többi nagy orditozással a nyomában, a botjaikat is ugyancsak dobálták utána, úgy hogy egyik-másik fejbe is kólintotta szegényt. Mikor már azt látta, hogy no most már mindjárt utólérik, nem volt már menekvése, beszaladt az egyik paraszt házba. A keritésen átdobta magát s rohant egyenesen az ajtónak. Faluhelyen minden ház egyforma, a ki az egyiket ösmeri, tudja mindegyikbe a járást. Nálunk az ajtók úgy vannak csinálva, hogy két szárnyuk van, de nem úgy mint az úri házaknál, hogy jobbra-balra nyilnak, hanem az egyik fele fönt nyílik, a másik fele lent. A závár meg rendesen olyan paraszt furfangu, hogy idegen tolvaj soha rá nem jön a nyitjára, de falubeli mind tudja a módját, hogy kell azt kinyitni. így aztán a Keszeg Miska is csakhamar bent volt a konyhában. Ott a sötétben is tudta, merre kell a kéménybe felkapaszkodni. A szükség leleményessé és gyorssá teszi az embert, mire a többi oda ért, ö már akkor a kéményben lógott. De hát ez sem ment minden zaj nélkül. A gazda a zörejre felébredt s kijött a konyhába megnézni, mi zörög ottan ? Éppen abban a perczben rohant be a dühös csapat is, s a mint a legelső bolond belebotlik a gazdába, elorditja magát; — Itt vagy kutya ! — s azzal úgy üti főbe, hogy az azt sem tudja, fiu-e, vagy leány. A többiek is, még jobban feldühödve a gyors futás által, addig ütötték, verték, a mig az moczczanás nélkül terült el a földön. Erre a nagy lármára az asszony is felébredt s gyertyát gyújtva szaladt ki a konyhába s akkor látták csak a legények, hogy ők a sötétben a gazdát verték agyon a Miska gyerek helyett. De úgy elmentek onnan azonnal, hogy az asszony még az arczát sem ért rá meglátni egyiknek sem. Persze, hogy ebből nagy inkvizíció lett. A kik csak az este a kocsmában voltak, azokat mind befogták, s bevitték a megyeházára. De vallani, egyik sem vallott. A kocsmában akkor többen is voltak. A kik a Miska után szaladtak, azok mindent tagadtak. A kik pedig a kocsmában maradtak, azok közül egy sem merte elárulni a többit, féltek a boszujoktól, A mikor pedig a kocsmárost faggadták, hogy hát neki tudnia kellene ki maradt az ivóban, s ki szaladt a Miska után, akkor annak is volt annyi esze, hogy nem akart tudni semmiről semmit. Majd bizony, hogy rágyújtsák a házat, ő akkor lenn volt a pinczéjében borért, nem látott, nem hallott semmit sem. A bírák kétségbe voltak esve. Nem tudták a bűnösöket a sok ember közül kiválogatni. Hónapok óta ültek már a vizsgálati fogságban. Hiába volt minden vallatás, nem mentek semmire. Egyszer csak előállt a többi közül valamelyik vallatás alkalmával a Makai András s azzal lepi meg a világot, hogy ö magára vállal mindent. — Mit vállalsz magadra öcsém? — kérdi a törvényszék elnöke. — Mindent. — De hát mi ez a minden ? Te ütötted agyon az öreget ? — Én. Bizony nagy volt erre a csudálkozás — és a legkülönösebb az volt, hogy az apja, anyja is olt ült a hallgatóság között s mind a ketten olyan jóízűen helybenhagyólag bólintottak a fejükkel, mintha most az ő fiuk valami nagyon istennek tetsző cselekedet elkövetését vállalná magára. Faggaták a gyereket igy is, úgy is, de ő megmaradt erősen a mellett, hogy ö volt a legelső azok között, a kik a Keszeg Miskát űzőbe vették — s ö ugrott be legelőbb is a konyhába, ö akadt az öreg emberre, ö is ütötte agyon. A többi ráhagyta, hogy úgy volt. így aztán hamar vége lett a pörnek. Kitűzték a végtárgyalást, elmondták a vád- és védbeszédeket, a mikből a sok paraszt egy szót sem értett, azután kihirdették az Ítéletet. Makai Andrást önvallomása folytán, elitélték tiz esztendei fegyházra. A szegény Makai, a ki eddig a legnagyobb flegmával vallott magára, majd sóbálványnyá változott ijedtében. Egy szó kevés, de hamarjában annyi sem jutott ki az ajkán. Annál keservesebb jajgatásba tört ki apja, anyja. Az eddigi nyugalmuk egyszerre a legvadabb kétségbeesésbe csapott át. Egyre azt kiabálták, hogy az ö fiuk ártatlan, az a légynek sem vétett, eresszék szabadon, A többi is zúgott, mozgott. Az elnök alig tudta a csendet helyre állítani. — Megértetted e az Ítéletet Makai András? kérdi tőle az elnök. — Dehogy értettem, nagyságos uram. — Hogy ítélhetnek el engem, mikor én ártatlan vagyok. — De hiszen magad vallottál be mindent. — Ott sem voltam annál a famíliánál, hanem ott marad tam ülve a kocsmában, — megmondja a kocsmáros ur is. A kocsmáros, de még a többi is mind azt bizonyította, hogy bizony az András meg sem mozdult a helyéről az egész idő alatt, szó sincs róla, hogy ö lenne a bűnös. A bírák bámulva néztek egymásra, aztán még nagyobb bámulattal Makai Andrásra. — De a/, isten szerelméért, hát akkor miért vallottad magadra a gyilkosságot, — kérdő az elnök kezeit összecsapva. — Mi okod volt erre ? — Azért könyörgöm alásan, mert az édes apám, meg az édes anyám már nagyon sokalták az időt, a mit a börtönben töltöttem a vizsgálat miatt, hát elmentek a tisztelendő úrhoz tanácsért, az pedig azt üzente, hogy vállaljak magamra mindent az a legjobb, mert akkor mindjárt haza eresztenek az urak. Erre elövették a papot is, hogy minek ád ilyen bolond tanácsot a szegény embernek. Akkor aztán kisült, hogy a pap csak annyit mondott: Legjobb, ha a fiók szépen bevall mindent és ne tagadjon el semmit, igy még, ha bűnös is, a töredelmes vallomás enyhíteni fogja a büntetést. A szegény öregek pedig az ö ostooa eszükkel úgy adták elő Andrisnak: — Azt üzeni a tisztelendő ur, vállalj magadra mindent, akkor, ha bűnös volnál is, elengedik a büntetésedet. így vallott aztán a gyerek mindent magára a hitben, hogy akkor majd haza eresztik. Szidhatták már pnost a birák a paraszt buta esze járását, az Ítélet ki van mondva, az ítélet jogerőié vált, bizony be kellett a szegény Makai Andrást csukni. Csakis pöruji- tással segíthettek már rajta ! de a mig az eltartott, addig csak rabkenyéren kellett lennie. Végig szenvedte a börtönt, pedig ártatlan volt. Bizony, bizony, a szegény ember dolga csupa komédia.
