Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-01 / 5. szám
lX. Évfolyam BRIDGEPORT, CONN. 1908. Február 1. 5. szám. AMERIKA I-MAGYA R Szerkesztőség és Kiadóhivatal RltYlMIIEIIGII REFOÍHHED SENTINEL. Editorials rooms, publication office Rev. STEV. P. HARSANYI, Editors : 227 Pine str. Bridgeport, Conn. 227 Pine st. Bridgeport, Conn. (Telephone 712—3.) Ide küldendő minden levél, kézirat s előfizetési vagy hirdetési dij. Rev. STEV. P, HARSANYI and Rev. JULIUS M. HANKO Published weekly on Saturday. Subscription rates : Előfizetési ár egy évre : Published under the direction of the Board of Publication and S. S. One year............$2.00 Az egyesült Államokban 2 dollár. Work of the Presbyterian Church U. S. A. and of *he S. S. Board of Half year............$1 GO Magyarországra 3 dollár (15 kor.) the Reformed Church, in the U. S. A Foreign Countries : Telefon szám 712—3. Megjelenik hetenkinf egyszer: Szombaton. One year $3.00 Half year $1.50 Entered as a Second Class Matter Oct. 9th 1907 at the Post office at Bridgeport, Conn. Under the act of Congress of March 3. 1897. A MAGYAR EGYHÁZI BONYODALMAK AMERIKAI SZEMPONTBÓL. Abban a vitatkozásban mely jelenleg az Egyesült Államokban folyik a magyarországi református egyház, és az egyesült államokbeli református és presbyteriánus egyház képviselői között, kétségkívül mindenik fél meg van győződve a maga álláspontjának igazságosságáról. E sorok Írója megpróbálja előadni az ügyet, úgy a mint az előtte feltűnik s teszi ezt abban a reményben, hogy általa a helyzet tisztább lesz és talán keresztyéni megoldás felé hajlik az, a mi mi most a legkeresztyénietlenebb állapota a dolgoknak. Az iró nincs felhatalmazva, hogy bárki nevében beszéljen, csupán a magáéban, de a tényekkel ismerős amerikaiakkal való többszöri tárgyalás után azt hiszi, hogy általánosságban megfelelően fejezi ki az ö álláspontjukat. 1. A szóban forgó ügy nem érinti a magyar- országi református egyház jellegét. Az az egyház el van ismerve, mint egy testvér egyház, mely hivatalos szimboluamit tekintve a református hitet vallja és egyházi kormányzatában a presbiteri rendszert, a melylyel az ö állandó elnökei vagy püspökei nem állanak ellentétben. Ezt az egyházat nagyrabecsülik az ö dicső történetéért és mi csak hasonló elismerést kérünk a fennt nevezett amerikai egyházak részére is. 2. A körül sem forog a kérdés, hogy a magyarországi református egyház összeköttetésben van a magyar állammal (lévén törvényesen elismert, államilag segélyezett, papi és világi képviselőkkel a magyar főrendiházban) és ez által ki van téve a politikai befolyásoknak ; bár a jelen bonyodalmaknak jórésze ebből az összeköttetésből látszik eredni. 3. A körül sem forog kérdés, hogy vájjon az Amerikában levő magyar szeresse-e az ö szülőföldjét vagy anyaegyházát, alkalmazza-e azokat a szokásokat és formákat, miket a gyakorlat szentesített előtte. Ez a legteljesebb mértékben meg van engedve, tennie is kell, mert egy rossz fiúból nem is lenne jó férj. De másrészről egy jó édes anyának sem szabad megpróbálni, hogy fia és menye közzé álljon. 4. Az sem kérdéses, hogy vájjon helyes-e a magyarországi egyház részéről, ha lelkészeket küld és egyházakat alapit az Egyesült Államokban. Ehhez világosan meg van az ö joga, sőt bizonyos körülmények között lehet kötelessége. Ha ezt korábban megteszi vagy most is más módon tenné azt, más indokból, mint a mely a jelen mozgalmat jellemezni látszik, úgy nem lett volna összeütközés. 5. De a mint több, mint 15 évig az amerikai egyházak gondoskodtak lelkészekről, szervezték a gyülekezeteket, segítettek felépíteni templomokat az Amerikában levő magyarok számára és a magyarországi egyház közvetlenül semmit sem tett: volt-e joga a magyarországi egyház vezetőinek átküldeni embereket, hogy próbálják kezük közzé keríteni ezen egyházak és egyházi vagyonok ellenőrzését a nélkül, hogy megszereznek vagy csak kérnék is elbocsátásukat az amerikai egyházaktól? A midőn a magyar lelkészek John- stownban csaknem egyhangúlag, és a gyülekezetek magyar népe, később több Ízben a gyülekezetek nagy többségében arra szavazott, hogy nem szakítják meg az ö amerikai összeköttetésüket, volt-e joguk ezt erőszakolni gróf Degenfeldnek második látogatása által és később Dr. Antal és Bede kiküldetésével egyenes ellentétben a magyar lelkészek és gyülekezetek tekintélyes testületek kifejezett óhajtásával? Nem tény és való-e, hogy a magyarországi egyházak képviselőinek Amerikában, talán egy vagy két kivétellel összes törekvésük odairányult, hogy a már megalkotott gyülekezeteket rávegyék az amerikai testvérektől való elszakadásra s ha ez nem sikerült, hogy szétbomlasszák a gyülekezeteket és egy ellenegyházat állítsanak fel ugyanazon nép között. Az amerikai egyházaknak és azoknak a magyaroknak, kik összeköttetésben akarnak velük lenni, vájjon nincsen-e joguk arra, hogy azt kérjék, miszerint az ö munkájukat ilyen módon meg ne zavarják ? 6. Az ilyen kísérletnek csak abban az esetben lehetne jogossága, ha azon az alapon történne,, hogy az amerikai egyházak a magyarokat, vagy tévhitre, vagy erkölcstelen szokásokra tanítanák. De erről szó sincsen még Báró Bánffy szerint sem ki a konventnek világi elnöke és Dr. Nagy titkárja szerint sem, kik e mozgalmat irányítják. Az iró előtt ismert négy különböző tanú bizonyítja, kettő nyomtatásban és kettő magánlevélben, hogy a fentebbi urak közül egy vagy mindkettő őszinte kinyilvánította előttük, hogy az indító ok elsősorban nem vallási, hanem politikai. Az egyik ezek közül idézi a báró hozzá intézett szavait, midőn öt Amerikába küldte: »Azt óhajtom még mondani önnek, hogy a hazai egyház nem azért hozza meg a nagy áldozatot az amerikai magyar ref egyházak fenntartására, mintha attól tartana hogy a kivándorolt református magyarok hitüket elveszíthetnék, mert hiszen ha kálvinisták akarnak maradni, csatlakozhatnak az amerikai református vagy presbyterian egyházhoz, mely mindkettő a mi egyházunkkal azonos; hanem
