Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-03 / 40. szám

40. szám. 1908 október 3.

5. oldal.

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

Az árvaháznak ideálisan szép fekvése volna a Niagara környékén. Ezzel azt mondhatnék, az intézmény világrcözi fontosságú és mindenképen érdeklődést keltő intézménynyé válna. Központi helyzeténél fogva alkalmassá válna arra, hogy conventióink, egyh. megyei összejöveteleink mind ott tartassanak, mi ismét csak az intézmény javára szolgálna és az iránta való jóindulatú érdeklődést állandóan ébrentartaná. Hivatott egyének kötelessége volna aztán az intézmény tovább fejlesztéséhez a hazai kormány, hazai egyház*) sőt az amerikai angol reformátusság hozzájárulását is megnyerni.

A nélkül, hogy elébe vágni kívánnák az eseményeknek, illetve az egyesületi közgyűlés határozatának, mely ez ügyben bizonyára fog valamely irányú intézkedést tenni, csupán hangot akartam adni annak, hogy az árvaház felállítása elé általában meleg érdeklődéssel tekint az amerikai magyarság.

Ha azért túlságos aggodalommal nem töltik el szivünket a mostani rossz munkaviszonyoknak a látása és ha bízunk a jövőben és magunk erejében és a mindenható Istennek segedelmében : tegyünk valamit azokért, a kik magyarok is, reformátusok is és — árvák is!

Harsányi Sándor,

homesteadi és vid. ref. lelkész.

Tudakozzátok az írásokat*

Vasárnap, október 4. »Menjetek be az ö kapuin hálaadással, az ö pitvariba dicsérettel, adjatok hálákat néki és áldjátok az ö nevét.« (Zsoltás C: 4.)

Hat napon át nehéz munkával fáraszottuk magunkat, fára- dozásainknak jutalmát meg is adta a mi jóságos Istenünk. Illő hát, hogy a hetedik napon erről megemlékezve, a mi istenünknek tiszteletére egybegyülekezzünk és magasztaljuk az 0 s ént nevét.

Sokan a helyett, hogy vasárnapon a templomba men vén, vagy valahol másutt összegyüle' ezvén, lelki táplálékot keresnének, a vig mulatozásnak házaiba mennek és részegítő italokat élveznek, vagy pénzüket a kártya szerencséjére rakják fel. Bizony az ilyenek hálátlanok Isten iránt és lelkűkben kárt vallanak, másfelől akarattal rontják testük egészségét és pazarok jak nehezen szerzett keresményüket,

A ki mint él, úgy veszi hasznát.

Hétfő, október 5. »A ki bujaságban él, az olyan élvén, megholt « (I. Timó heus V: 6.)

Egyik igen nagy bűne s ebben veszede’me az e:ub rnek, hogy mértéken felül szereti testét és szolgája annak kívánságait. Ezek között is a legtöbb veszedelmet rejt magában a bujaság és erkölcstelenség. Nem kell sokat bizonyítani, hogy az, aki bujaságban él,

‘ a ki mértékén felül enged testi gerjedelmeinek, már életében megholt. Igen. megholt, mert nem élét az, mely. t a bujaságban élő folyt .it. A buzgóság legelső büntetése ázások gyógyíthatatlan betegjeidáhely alatt az emberek jó nagyrésze görnyed, amely miatt'nem’lehet azoknak csak egy jó napja is.

*) Jobb volna, ha a hazai pénzekről lemondanánk! Szerk.

Jusson eszünkbe, hogy a bujaság bűne által nemcsak mi magunkat tesszük szerencsétlenekké, hanem egész családunkat, gyermekeink életét is elpusztítjuk, mert itt valóban igaz, hogy az Isten megbünteti a bujaság bűneit a fiaikban harinad-és negyed- iziglen.

A bujálkodás bűn, azért őrizzük meg ettől magunkat.

“«* K e d d, október 6. »Azon mértékkel mérnek egyebek is nekr tek, a melylyel ti mértek « (Lukács IV: 38.) .

Milyen egyszerű és könnyen megérthető ez az igazság, mégis milyen sokan és milyen gyakran elfeledkeznek erről. Azt jelenti ez az igazség, hogy ha mi gyűlölködünk, ellenségeskedünk, ha másnak esik bajt okozunk, velünk is igy fognak bánni az emberek. Azt jelenti ez igazság, hogy ha mi fösvények, kevélyek és kíméletlenek vagyunk embertársainkkal szemben, ne csodálkozzunk, ha azok is olyanok mi hozzánk. Pedig, ugy-e, fáj a mi szivünknek, ha az embereknél visszautasítást nyerünk, ha a szükségben ezért nélkülöznünk kell ?

Hát az nem jut e eszünkbe, hogy vége lesz egykor a mi földi életünkmk s az Isten itélöszéke elé kerülünk s ha Isten a bűneink szerint Ítélne, ha kegyelem és irgalom nélkül sújtana büntetése ? 1

Rövid az élet, ugyan miért keserítenék ennek napjait; eljön egyszer az Ítélet, ugyan miért kivánnók, hogy Isteu is úgy mérjen nekünk, mint mi mértünk az embereknek ? ! Gondoljuk meg dolgainkat s legyünk alázatosak és szeretettel éljünk minden dolgainkban, hogy az Tsten is szeressen bennünket.

Szerda, október 7. »Minden kéréssel és könyörgéssel könyörögvén mindenkor a Szent Lélek által.« (Efezeusi levél VI:18.) .

A miképen a kenyér szükséges a test táplálására, az imádság a mi lelkűnknek szükséges tápláléka. És ha mi elfeledjük azt, hogy lelkűnknek is táplálnunk kell, jól jegyezzük meg, hogy hiába adjuk meg testünknek kényelmét és hiába teljesítjük annak,minden kívánságát, teljes boldogságot sem a földön, sem ama remélt örök életben nem nyerünk. Testből és lélekböl állunk, tehát testünket és lelkünket egyaránt tápláljuk.

Nem szabad azonban egyik oldalon sem tulságba mennünk, nem szabad testünket lelkünk képzelt javáért, lelkünk igazi javát testünkért feláldoznunk. Adjuk meg, a mi szükséges, a testnek és adjuk meg, a mi szükséges, a léleknek. Ne sanyargassuk testünket böjtöléssel, mert csak egészséges testben lakozik egészséges lélek és ne gondoljuk, hogy testünkről gondoskodva, elég nekünk a mi testi életünk egészsége.

Imádkozzunk, adjunk hálát Istennek minden napon és könyörögjünk Ö hozzá a segedelemnek leikéért.

Csütörtök, október 8. »Bízzál az Urban és cselekedjél jót.« (Zsolt. XXXVII. 3.)

Életünknek sok szenvedése van, a mi alól magunkat, ki nem vonhatjuk; de sokszor- a szenvedések terhét |könnyithetnök, ha meggyőződésünket, a megismert igazságot elhagynék. De azért ne íó jiuik a szenvedésektől és meg ne tapodjuk az igaz-ágotj mert velünk van az Ur, a mi Atyánk és Istenünk. Bizzunk Ö benne, mert ha el is hagyott már minden ember, az ö segedelme velünk marad és megnyugtat szenvedéseinkben.

Vagy a szenvedések között hagyjuk el a mi testünket s azért, hogy ne szenvedjünk, cselekedjünk gonoszát: ugyan mit nyerünk? Nyerünk talán barátokat, nyerünk talán világi javakat; de elveszítjük a legdrágábbat, szivünknek nyugalmát, melyet az Istenben való erős bizodalom megadhat. Mit ér Isten nélkül a mi életünk, bárha az emberek úgy is látják, hogy jól vagyon dolgunk? Mi pedig tudjuk, hogy egyedül vagyunk és boldogtalanok.

Istenben bízva, az Isten törvényei szerint élve jutalmunk boldogság a földön, id vess ég az örök életben.

Péntek, október 9. »Valaki h szen Ö benne, meg heim szégyenül.« (Római levél X:ll,)

Az emberek megcsalhatnak, bizalmunkkal vissza élhetnek s mi magunk megcsalatva és megszégyenülve kesereghetünk szomorú sorsunk felett. Hanem ha egyedül az Istenben bízunk, egyedül a?.