Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-03 / 40. szám
4. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 40. szám. 1008 október 3. V r M Lipji. ED SÉMII. (( Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ: HARSÁNYI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. KIADÓHIVATAL: 52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa. Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czim: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa. editors: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYL PUBLICATION OFFICE : 52 —54 Bates Str. Pittsburg, Pa. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year: $3.00. Half year: $1.50. Az ,,Amerikai Magyar Sajtó-Egyesület” tagja. „Member of the American Hungarian Press Association.” Csináljuk meg az árvaházat ♦♦ gyházi lapunk valamelyik köze'ebbi számában tetszetős tervezett je'ent meg egyesületi alelnöküuk kidolgozásában arra vonatkozólag, miképen volna lehetséges a belátható jövőben az egyetemes jóakarat összetett erejével felállítani és működésbe hozni az amerikai magyar református árvaház intézményét. Azon aránylag rövid idő lefolyása óta, mióta trentoni nagygyűlésünk felvette ezen nemes eszmét és annak rnegvalósulhatá- sára dicséretes áldozatkészséggel egy ezer dollár alapítványt ajánlott meg és tett külön az egyesület pénztárában: úgy az egyes református egyletekben, mint az egyesületi osztályok gyűlésein és az egyes egyházközségekben is meleg érdeklődés tárgya lett ezpn szóban forgó szereteti közintézmény megvalósításának ügye. Éppenséggel nem állíthatnék tehát azt, amit már több helyről felhozni hallottunk, mintha a közvélemény érdeklődni nem látszana ezen egyház társadalmi vállalkozás iránt, vagy mintha a terv gyakorlati kiviteléről bármi képzelt okból is hosszú időre le kellene mondanunk. Akik igy Ítélik meg a helyzetet, az amerikai magyar reformátusság igénybevehetö áldozatkészségének mértékét, a könyörülő szeretetnek mindnyájunk szivében nyilván meg levő erejét, azok kétségkívül sötét szemüvegen keresztül nézik a jelent és a jövőt! Talán nem túlzók, ha állítom, miszerint minden szent és neme-! ügyet felkarolni kész bü népünk jó szivében ez idöszerint semmiféle ügy iránti érdeklödéskeltés oly hálás viszhangra nem talál, mint éppen az elhagyatott magyar árva gyermekek gondozásának és felvételének ügye. Lelkipásztori tapasztalatból mondhatom, hogy nem találtam még olyan egyénre református testvéreink között, kinek szivében a résztvéy és segítő szeretet érzelmét nem éreztem volna felém sugározni, midőn ezt a tárgyat a beszélgetés során előhoztam néki Ellenben meghatottsággal tapasztaltam azt és pedig nem is egy esetben, hogy még a legszükségesebb viszonyok között élők is, sőt olyanok is, kik magok is majdnem hogy igényt tarthatnának nyomorúságos anyagi helyzetük mi itt a segítő szeretetben való részesedésre áldozatot hozni készeknek mutatkoztak az árvaházi intézmény oltárára. 1 ■ Ilyen körülmények között, mikor úgyszólván a közreformá- tusság b-ljes erőkifejtésére számíthatunk, midőn továbbá velünk vannak a jótékonyságban kimerithetlen derék egyházi egyletünk, midőn a lelkészi kar minden árnyalata, a gyülekezetek minden jóravaló tagja, s végül hatalmas Egyesületünk és az amerikai egész magyarság mellettünk van, vájjon indokolt dolog volna-e lehetetlen és kivihetetlen eszménynek tartani azt, hogy felekezeti erősségünket és keresztyéni érzületünket gyakorlatilag is igazoló árvaházunkat meglétesitsük! Vájjon mi hiányozhatik ahoz, hogy egy olyan intézményt megépítsünk, melyet mindnyájan kivétel nélkül szükségesnek Ítélünk ? Vájjon nem vagyunk-e már elegen Amerikában magyarok és reformátusok, kik a bit és szeretet egységében, vállvetett erővel és egymás megértésével kiépítsük a még hiányzó egyházi intézményeinket ? Hiszen, amint tudjuk, fél-zárnál több, hovatovább erösbülö egyházközségünk van, amelyek között ha ni öcsén is meg a kívánatos és teljes összhang, de annyi eltagadhatlan, hogy azok léteznek és a jó cselekedetek végzésében versenyre állani mindenkor ké-zek egymással! Derék egyleteink száma immár haladja a százat és azok mind megnyerhetek ilyen szent ügy előmozdítására! Templom ónkban buzgó híveink előtt elég egy jóakaratu felhívás, egy egyszerű kérelem és a szivek áldozatkészsége megnyílik csodálatos mértékben! Mi tarthat hát bennünket egyáltalán vissza attól, hogy valamit közegyházunk becsületének fentartására egy olyan téren tegyünk, ahol senki már helyettünk nem tehet és nem fog tenni semmit ?! Nincsenek talán árva gyermekek ? Nézzünk csak körül bármelyik gyülekezetben, sőt bármelyik magyar jdézen, hol véreink és híveink liknak! Nincs olj’an hely, hol igazán árva magyar gyermekre nem találunk! Mi azt mindet nem akarjuk látni, mindazt nem akarjuk megérteni, hogy egyhádlag is, nemzetileg is kötelességeink vannak azok iránt, kik magukról még gondot nem viselhetve, anyaszentegyházunkra és fajunkra is mindörökre elvesznek a mi segedelmünk nélkül. Az árvaház létesítés t, megnyitását elsőrendű egyházi érdekű feladatnak tirtom azért részemről is és hí van tér, hol egyesülhetünk, jót tehetünk, szükláikörünket levetkezhetjük, kicsinyes gondolkozásunkból kiemelkedhetünk s megbizonyithatjuk azt, hogy hitben, szeretetben, egyházunk érdekeinek ápolásában egyek vagyunk: úgy vélem, ez a munkatér az, hol mindezekről nyilvánosan és cselekedeteinkkel bizonyságot tehetünk. Az ismertetett tervezetet termé.-zetesen nem okvetlen szükséges minden részletében változtatás nélkül elfogadni. Hiszen ez csak váz at, csak egy megvitatás ali bocsátott ajánlat mellyel természe- tez, hogy n indenki nincsen elkölt lezve azonnal egyet érteni. Magam részéről szintén azokkal tartok, kik az árvaháznak a bemutatott tervezet szerinti fenntartását kivihetetlennek tartják. A terv mindeneire tetszetős, de nem hiszem, hogy a lelkészek nagy része, kik a családfenntartás nehéz gondjaival küzdenek, képesek legyenek bármily nemes ügy elősegítésére oly nagyfokú áldozatot meghozni, minőt a tervezet kifejezésére juttat. Úgy vélem, hogy ez intézménynek, mint bármely más felekezet és nemzetiség hasonló intézményeinek föfenntartási alapját a közönség adományéiban kell megtalálnunk. Nekünk is úgy kell tenni, mint más jótékony intézménynek, hogy agilis embert kell alkalmaznunk, ki minden ref. jellegű nagyobb osazejövetelnél ott legyen, sőt menjen ref, «g.yleti_gyiilé*eki'ü ia és prezentálja az ügyet.
