Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-26 / 39. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 39. szám. 1908 szeptember 2f>. A tudomány vértanúi. A philadelphiai vasárnapi iskola. K öztudomású dolog, hogy a nagy amerikai városokban a magyarok s általában a külföldiek nehezebben tudnak érvényesülni, mint a kisebb helyeken. A philadelpiai református egyház helyzetét ezenkívül súlyosbította még azon körülmény is, hogy több mint két évig nem volt rendes lelkésze, hanem a hívek lelki gondozását tapasztalatokban még szegény és kevés idővel rende'kezö theologiai hallgatók végezték. Ily körülmények között nem lehet csudálkozni azon, hogy az egyház fejlődése fönakadt volt. Áprilisban azonban sikerült végre az egyháznak Sehodle Gy. Ádám személyében rendes lelkészt kapnia s az azóta lefolyt rövid négy hónap eredménye is mutatja, hogy jó pásztort kapott. Hogy a Presbyteriánus egyház időközben a magyarok rendelkezésére bocsátotta a Buttonwood utczai templomot, amelynek fekvése előnyösebb a régi templomnál, bizonyára szintén hozzájárult a philadelphiai magyar egyházi élet föllendüléséhez. Tiszt. Sehodle Gy. Ádám jó szónok, aki ügybuzgalmával és szerény modorával hamarosan megnyerte a philadelphiai magyarok bizalmát. Jól tud angolul és már ezáltal is nagyban segítségére van a szegény embereknek ügyes-bajos dolgaikban, amiben különben hitestársa méltó pártnere. Rövid működése alatt az egyháztagok száma megkétszereződött és az egyházi vagyon megszaporodott, pedig a rossz munkaviszonyok miatt sok philadelphiai magyar ment volt vissza az ó-hazába, soknak pedig nincs munkája már hónapok óta. Mint gyakorlott zenész, egyházi énekkart szervezett, amely máris s ép eredményt ért el. Leghasznosabb munkája azonban kétségtelenül a vasárnapi iskola szervezése volt. Tudjuk, hogy Amerikában az egyház és az állam teljesen el lévén különítve, az ifjúság a köziskolákban nem részesül vallási oktatásban. Tehát teljesen az egyházakra háramlik az a kötelesség, hogy Krisztus tanait a gyermekek leikébe csöpögtesse és őket hiterös, őszinte keresztyénekké nevelje. Amelyik egyház a gyermekek keresztyén nevelését elmulasztja, annak nem lehet jövője. Méltán mondhatjuk tehát, hogy a vasárnapi iskola minden amerikai egyháznak talpköve, a mely nélkül az egész építménynek romba kellene dőlnie. Ránk, amerikai magyarokra nézve pedig a vasárnapi iskola fontosságát még nagyban emeli azon körülmény, hogy az az egyedüli hely, ahol gyermekeink az édes hazai nyelven részesülnek oktatásban. Tiszh Sehodle Gy. Ádám május 19-én nyitotta meg vasárnapi iskoláját, amely alkalomra csak nagynehezen tudott hét gyermeket összehozni. De ezen áldásos intézmény máris megerősödött, mert a józan gondolkozásai magyar szülök felkarolták azt és ir.ind- nagyobb számban viszik vag}T küldik el gyermekeiket a vasárnapi iskolába, úgy hogy múlt vasárnap már nem hét, hanem hetven gyermek volt jelen. Mai képünkön bemutatjuk a philadelphiai vasárnapi iskola növendékeit és tanítóit. Balról látható tiszt. Sehodle Gy. Ádám, jobbról Raffay Pál, az egyházi énekkar elnöke, a felső sorban pedig az énekkar több tagja, akik közül Raffay Pál, Dézsi Káro'y, Mártha Piroska, Mártha Gedeon, Csörney Rózsa és Petró Lajos segítenek a lelkésznek a gyermekek oktatásában. P. J. Kanadának a területe közel három millió, 746 ezer négyszög mértföld. * Santa Rosában, Kaliforniában egy nagy baptista templomot építettek agyetlen veres fenyőnek a fájából. Balmat kirándulását előzőleg Bourrit (Burri) zománezozó szintén a hegymászásra szánta magát, s hogy e szenvedélyének élhessen, művészetével föl is hagyott. Saussute, hírneves hegymászó ekként nyilatkozik felőle: »Bourrit még én nálam is forróbb szenvedélylyel szentelte föl magát a Mont-blanc ki kutatására.« Még 1812-ben is, holott már akkor betöltötte nyolezvanadik esztendőjét, megki érlette a veszélyes utazást. Ez utolsó útban mindkét lábára megbénult s nem is tudott többé talpra állani. Balmat még szánandóbb sorsra jutott. Halála jégtáblák között kereste föl. Heteket töltött házán kívül. Egy napon, u. m. 1832. szeptember haváb.xn fölmászott a hegyre, aztán nem is jött vissza többé. A Mont-blanc eme Kolombus Kristófja — miként öt találóan Dumas nevezte — egy hozzáférhetetlen hasadékba zuhant. Balmat és Saussure első kísérletei óta számosán vállalkoztak a fold magas hegységeinek megmászására s mindannyian nehéz megpróbáltatások árán vásárolták meg e dicsőséget. Még .eddig a három Schlaginweit testvér jutott el a lehető legmagasabb pontra fö'dtekénken. Ok ugyanis a thibeti hegységeket mászták meg, midőn 1856. augusztus 9-én a tengerszine fölött 6810 méternyi magasságban emelkedő Ibi gamin hegycsúcsra jutottak föl Egy évvel későbben Schlaginweit Adolfot, ki újabb kiséiletekre határozta el magát, hogy a földrajzi ösmeretek körét terjessze, a Khina ellen háborúskodó muzulmánok Kasgárban konczolták föl. Jóval ezelőtt, még 1812 ben Moorcrofta Himalaya hegységben vándorolt, hogy a Manasarowar tavához juthasson el. Ö is roppant magasságra merészkedett, sebesen növekedő lélekzete, heves szívdobogása miatt gyakran kellett pihenőt tartania. Hiában akarta leküzdeni testi fogyatkozását, szédület vett erőt rajta s lerogyott a földre. Mászva szabadult ki a halálos veszélyből, igy érte el az alantabb fekvő területet, igy maradhatot csak életben. Azonban 1819-ben Trebeck kíséretében még egy másik útra színta el magát. Akkor még mindketten megmenekültek a halál torkából, de hat év múlva egy uj kísérlet alkalmával mindketten odavesztek. A léghajósok egyik föczélja a felsőbb légkör tanulmányozása. A levegő roppant birodalmában is föltalálhatjuk a tudomány nemes vértanúit. Mihelyt a Montgolfiér testvérek a mesterséges léghajót feltalálták, pár év múlva már többen megkísértették a fölszállást az eddig ösmeretlen birodalomba. Pilatre de Rozier léghajón szándékozott a Calais-i szoroson átvitorlázni. E merész vállalatra dicsvágya, tudományszomja, az általa 1781-ben alapított fötanoda hitelének megszilárdítása egyaránt sarkalták. E czélból Calonne pénzügyminiszeri ellenőrrel közölte, hogyha költ égéit megtérítik, szivesen vállalkozik a légi útra. Mindjárt utalványoztak számára negyvenkétezer frankot. Romain, ki akkor tájban a leghirnevesb léghajógyáros volt, csatlakozott a bátor Filatrehez. H; rminezhárom láb átmérőjű léghajót készített. Romain a léggömb vásznát oly láthatatlanná tudta tenni, hogy az minden viszontagságnak bátran ellent álhalott Két hónapig volt kitéve a gömb a szabad levegő behatásának a nélkül, hogy az annak valamit árthatott volna. Ezután gondosan becsomagolva, Boulogne-ba szállították, e várost választván Pilatre fölszállási állomásul. Ailatre 1784. deczember 20-án érkezett Boulogne-ba. Megérkezése után két napra értesült a felöl, hogy Angliában Blanchard szintén hasonló vállalkozást tervez, sőt meg is lette már fontosabb előkészületeit a légi útra. Nem akarván utánzó lenni, hogy az ügy állásáról személyesen meggyőződjék, átment Dovrebe, találkozott Blancharddal. (Folytatása következik.)
