Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-05 / 36. szám
4. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapjin 36. szám. 1908 szeptember 5. DJ U » II « it Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FElELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ: HARSÁNYI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. KIADÓHIVATAL: 52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa. Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czim: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa. editors: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE: 52—54 Bates Str. Pittsburg, Pa. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: S3 (I5K.) Subscription rates: One year S2; Half year: $1. Foreign countries: One year: S3.00. Half year: SI. 50. Az „Amerikai Magyar Sajtó-Egyesület" tagja. „ „Member of the American Hungarian Press Association.” rtf sirt Kiértek a városból. Az est leszállt. S az asszony még mindig — Miért sirsz? — kérdezte újra a fia Nem tudtam, hogj a nap eltelt. Azt hittem, még mindig reggel van. S a mint a han godat hallottam, azonnal kin e elek. — Hogyne sírnék! Hiszen egy álló napig kerestelek. Azt hittem, örökre elvesztettelek. S rótták tovább az utat egész éjjel. És az asszony még mindig sirt. — Anyám, miért sirsz? — kérdezte harmadszor is a fia, mikor a hajnal föltetszett. — Nem a magam dicsőségét kerestem, hanem az Isten tett velem csodát, hogy háron szegény emberen könyörüljön. S a mint a hangodat hallotam, azonnal követtelek. — Fiam — zokogta a kis fiú édes anyja — azért sírok, mert csakugyan örökre elvesztettelek. Sohase leszesz többé az enyém. Mától fogva csak az igazságra törekszel, a paradicsomra vágyódd és azokat a szegény lelkeket öleled szerető szivedre, a kikkel tele van a föld ______________Osvátli Kálmán. A munka ünnepe* —• Szeptember 7. __ / z Egyesültállamok kormánya 1894-ben minden esztendő szeptember havának első hétfőjét törvényes ünneppé avatta e czimmel »Labor’s Holyday.« Alig van ennek a hatalmas országnak olyan törté éti nevezetességű mozzanata, melyet lel ne elevenitene egy-egv ünnep Különösen az 1860-65-iki polgárháború utáni fellendülés és ujjáébredés óta csapott fel óriási lánggal az ünneplés láza. S ha a politikai nevezetességű dátumok nem merültek el a múlt feneketlen tengerébe, a 19-dik század második felének társadalmi osztályai között oly sok elkeseredett har- ezot okozott problémák megoldása felé tett fontos lépések jogosan sorolhatók ama megörökítendő vívmányok közé, amelyeknek ez állam is hódol elismerő intézkedéseivel. Ilyen, az újkor legfőbb tárgyát képező probléma: a munka és munkás-kérdés, mely századokon keresztül ott lappangott a sok millió ^szorgos munkás szivében titkos forrongással, mig végre a társadalmi osztályok legkülönbözőbb rétegein keresztül zugó szélvész elsöpörte a tüzes zsarátnok felöl a pernyét s lángra lobbántotta az égető mnn- káskérdést, mely ma már óriási gyakorlati értékű, rendszeresített tudo-nánynyá fejlődött. Filozófiai irányok, társadalomfejlödéstani törvények, osztálytudatos orgánumok ,törekvései, egyház, állam szegény emberek panaszkodása és békétlensége, gazdagok ligája] mind ezen az egy helyen koncientrálódik: m u n ka. Ez jellemző jelensége napjainknak, S csodálatos, hogy éppen ina, amikor a munka az emberben rejlő természetnél fogva is pótolhatatlan helyett tölt be az éleiben, mint legelső ért k, mégis sokan húzódnak, megundorodnak tőle. Munka nélkül megbomlana a világnak minden néven nevezendő, rendszere, életműködése s hamar be- állana a nyomor. A munka hiányát sem a tőke, sem más nem pótolhatja. Ez az egyesek és nemzetek elhaladásának elmaradhatatlan fe'tetele. Bár ilyen nagy érték és fontos tényező a munka, mégis napról napra nő azok száma, akik kerülni óhajtják. Pedig az egyöntetű munka üdítő hatását bizonyítás nélkül bárki elfogadja, sőt bevallja, hogy a henyeség testben és lé ekben káros. Mért szeretik mégis igen sokan a léhaságot ? Azért, mert az emberek erkölcsi világába becsúszott nehány hamis erkölcsi tanulság, mely meg- mételyezi lényének minden porczikáját. »Igyekezz gazdag lenni mert ez legfőbb biztosítéka életednek s azután ha tetszik, nem kényszerből, de passzióból <’oigozhat-z.« S ha becsületes munkával nem lehet azzá lenni, van a dolognak egy másik vége is: csalás, lopás, gyalázat, gyilkolás stb. Ilyen általános felfogás mellett persze még a jó környezet is belekerül a romlás, pusztulás masza- tos fertőjébe, ahol bánkódó vergődésben elemésztheti magát, de nem szabadul ki. Nem szükséges a mai számos, végzetes következményekre vezető romlott, téves világnézetet felsorolni, hogy a munkaviszonyok és a munkások helyzetének kedvező avagy kedvezőtlen alakulását ne csupán a keresleti és kínálat, meg a munkaadó szeszélyének változásától tegyük függővé, hanem magától a munkát végez > egyén helyes észjárásától és erkölcsi érzésétől is. Ez rt van szükség olyan vezetőre, munkások munkására, aki égés.séges világfelfogásával a munkával összefüggő problémák.sikeres akczió- ját megtudja hódítani. A munka és töke, vagy ha tét-zik: a szegénység és gazdagság közt lévő régi keletű ellentétek kiegyenlítését több állami és munkás intézmény kísérletté meg, de nem a remélt sikerrel. Nagy agi- tácziót fejtenek ki az angolországi »trade union«-ok, az amerikai »union of labor,« a franc/.ia »federation du travail « Ezek nyújtanak a legtöbb segítséget a munkásoknak, ha ellenfeleiken^ kívül nem kellene önmaguk e'len is harczolniok. Saját tagjaik véleménye egy és ugyanazon dologra nézve annyira eltérő, hogy a hátaim is szervezet, melyet érdekeik közös megóvásának czéljából létesítettek: kötelék és nyűg szabad érvényesülésük útjában. A legszentebb emberi jogok szenvednek elnyomatást a legtöbb ilynemű szervezetnél. A munkás nem mehet oda és annyiért dolgozni, ahova és amennyiért akar; a munkáltató nem dolgoztathat, akivel akar; a munka és töke ilyenformán nem munkál közre egymás és az összesség javéra, hanem önmagának s egymás ellen. Ha ennek valamelyik helyi kisebb szervezet, vagy egy egyén nem enged, egyszerűen boycoit.dvu van és sirh.it magában. De a kevesebb munkaképességgel és ügyésséggel biró embert'is a sók elismerést és dicséretet érdemlő munkással eg\- sorba állítják az ilyen intézmények, ami á tál a jobb elem ambicziőját törik le, nyilván kárára az egé-z emberi nemnek. Kétségkívül, minden munkás szakszervezetnek vannak kifogástalan szabályaik, de a számottevő homályos pontokat mindeddig még nem sikerült kiküszöbölni, Vájjon kinek lesz elég ereje a jó közül a rosszat kitépni ?
