Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
Sí öldaí. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 82. szám. 1908 augusztus 8. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, augusztus 9. »Én az Urban bízom.« (Zsolt. XI. 1.) Ha Isten teremtett és tart meg mindnyájunkat; ha egyedül az Istennek köszönhetjük mindazt, a mivel bírunk; ha Tőle száll ránk minden áldás és jó adomány; ha Ö táplálja testünket és lelkünket; kiben bizhatnánk másban, mint Ö benne? Ám próbáld meg, atyámfia, ne ő benne, hanem az emberekben bízzál. Bízzál barátaidban, a kik mindent Ígérnek neked, mig jó sorsban vagy, a mig adhatsz nekik valamit: meglátod, hogy boldogtalan aki bizik az emberekben. Mert éppen akkor hagynak el, mikor a legnagyobb szükséged volna az ö támogatásukra Vagy bízzál erődben, bízzál tudományodban, bízzál a gazdagságban: mind mind haszontalan és hiábavaló bizakodás. Erőd elhagy, tudományod rajtad nem segít, gazdagságod értéktelen lesz, ha a megpróbáltatások körül vesznek. Egyedül az a hit tarthat meg, mely Istenbe - köt a reménység által; ha bizodalmád van az Istenben, hogy Atyád ö, ki szeret tégedet s a ki törvényeivel javadat akarja, sőt reád rótt szenvedéssel is boldogságodat munkálja. Azért én az Urban, az én Istenemben bízom és soha szégyenbe nem esem. Hát te kiben bízol? Bízzál az Urban! Hétfő, aug. 10. »Mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világban« (Titus II. 12.) Tudnunk kell, hogy életünk esztendei nem telnek ki a jelenvaló világban, azaz nem semmisülünk meg a halálban, hanem, bár testünk földdé leszen, lelkünk örök élelet nyer Istentől. De azt is tudnunk kell, hogy testünk halála után lelkünk Isten itélő- széke elé vitetik s ott örök életre megitéltctik. Isten igazságossága azt íj omija, hogy a kik az Ö törvényei szerint éltek, örök boldogságnak jutalmát nyerik, a kik pedig, megátalkodva a bűnben, Isten törvényeit lábbal tiporták, az örök kárhozatnak büntetését ve-zik el. Mi következik hát ezekből? Az, hogy az Tsten törvényei szerint, azaz mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelen való világban, hogy földi életünk legyen bo dog s azután megnyerjük az örök boldogság jutalmát. Ha nézzük az embereket és azok cselekedeteit, ugv tapasztaljuk, hogy a megátalkodott bűnösök nem hisznek Istenben és nem hisznek az Ítéletben. Azért mértéktelenek a földi örömök keresésében, azért törnek embertársuk boldogsága ellen, mert azt gondolják, hogy az ember csak egyszer él, minden órájának le kell hát szakasztania virágát. Keservesen meg- bünhödnek ezek gyakran még az életben, de egykor bizonyosan, az Ítéletben. Úgy éljünk azért, hogy az örök boldogságot megnyerjük ! K e d d, aug. 11. »Elégedjetek meg azokkal, melyeket bútok.« (Zsidókhoz irt levél XIII. 5.) A legtöbb ember elégedet'en: elégedetlen a szegény, kinek alig van annyija, hogy magát és övéit táplálja: elégedetlen a gazdag. mert á világ minden kincsét sz -retné bírni; elégedetlen az ifjú s türelmetlenül várja az időt. mikor e éri czéljait; elégedetlen az öreg, ki megunta életét s várja a halált; elégedetlen a földmi- gs, mert nem látja fáradozásának bővebb gyümölcseit; elégedetnel kereskedő, mert mások jobban boldogulnak mint ö; elégedetlen a férfi, mert neki kell dolgoznia övéiért; elégedetlen a nö, mert úgy látja, hogy a férfiak a teremtés urai. Az elégedetlenek mindig fölfelé néznek, azaz mindig azokhoz hasonlítják magokat, kik fölöttük állanak; ha pedig lefelé néznének s meglátnák, hogy menynyivel többen vannak alattok, kiknek több oka lehetne a panaszra, — és talán nem volnának elégedetlenek. Az elégedetlenség vétek, mert az Isten akarita, ellen irányul; a ki tudja azt, hogy Isten a mi Atyánk, ki rólunk, gyermekeiről kikutathatatlan bölcsességgel gondoskoik, megnyugszik az Ö akaratán és bál mely sorsban és helyzetben megelégedett. A megelégedés az ember boldogságának egyik fó’ alkotó része. Szer da, augusztus 12. »A bölcs félvén eltávozik a gonosztól; a bolond pedig bele viszi magát.« (Példabeszédek XIV. Ifi.) Nem nagy tudomány, még kevesebb bölcseség kell ahhoz, hogy az ember megértse életének rendeltetését. Az ember rendeltetése az, hogy tökéletes legyen. Tökéletes azonban e földön senki sem lehet, mert ez élet en a bűn kisértése előtt, egyben-másban, mindenki meghódol. Nincs senki közöttünk, ki, ha magát rzigo- ruan megvizsgálja, el ne ismerné, hogy bűnös s bűnei miatt mesz- sze esett a tökéletességtől. De a tökéletességre mégis törekednünk kell, hogy ha azt a földön el nem érhetjük, elnyerjük az örök életben. A bölcs ember jól látja, hogy a bűn miatt nem lehet a tökéletes boldogság részese: azért, félvén a boldogtalanságtól, eltávozik a gonosztól és igyekszik az Isten törvényeinek útjában járni. A ki bele viszi magát a hajba, mértékletlen és bűnös élettel a boldogtalanságra, bolond az, mert a maga java ellen cselekszik szándékosan. Isten világában minden engedelmeskedik Istennek, a csillagok, földünk és a földnek minden teremtménye, csak az ember, ki magát a teremtés koronájának nevezi, csak az Isten leikével megáldott ember az, a ki zúgolódik Isten törvényei ellen. Lehet-e hát tökéletes az ember élele ? Csütörtök, augusztus 13. »A bölcs fiú enged az ő atya intésének.« (Példabeszédek XIII. 1.) Azt tanítja az Ur Jézus Krisztus, hogy az Isten mindnyájunknak atyja. Ha azért a jó gyermek engedelmes az ö földi szüleinek, mennyivel inkább kell engednünk az Isten intésének. Az atya, az ö gyermekét szereti s szeretetböl tanitja, gyakran dorgálja is; Isten jobban szeret minket, mint a hogy földi szüléink szerethetnek, azért szeretettel tanít és dorgál, hogy az O törvényeiről meg ne feledkezzünk. Isten törvényei a mi boldogságunkat munkálják^ azért ha boldogok akarunk lenni, járjunk az O törvényeiben. A ki bűnt követ el, Isten törvényét hágja át és oktalanul a maga életét rontja meg azzal. Ezt az igazságot, melynek helyességét semmi sem döntheti meg, sokan elfeledik és csak akkor ismerik meg, a mikor a bűn miatt boldogtalanokká lettek. Éppen úgy, mint a tékozló fiú, saját káruk juttatja eszükbe, ho?y nem engedtek az ö jó Atyjok akaratának. A me.-térés azonban sohasem késő, csak legyen erőnk arra, hogy az Istenhez térjünk Isten a megtérő bűnösnek kegyelmei ad s vétkeit megbocsátja irgalmasnn. Ha eddig a bűn utján jártál, térj meg Istenhez, hogy az Isten is hozzád térjen. Péntek, aug. 14, »Örülj és teljes szívvel örvendezz. (Zofo- niásIII. 14.) Ug,-an minek örvendezzek én, kérdheti sok ember és elfeledi; hogy bármilyen nyomorúságos is legyen élete, örömre még mindig van oka. Ez az öröm abban áll, hogy az Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adá, hogy valaki hiszen Ü benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Igen, szenvedő, nyomorúság látta ember, neked is kell, hogy hgyen örömed, mert Isten éretted is adta az Ur Jézus Kris-tust, ki éretted is szenvedett s meghalt a kereszten. Ha még ennyi örömed sincs, akkor hiába éltél, szenvedéseid is hiábavalók, mert boldogtalan vagy e hit nélkül s idvességed sem lesz az örök életben. Ezzel a hittel szenvedéseidet békén hordozod, jól tudván, hogy Isten akaratából szenvedsz s csak az Isten tudja, miként lesz az a szenvedés javadra. Nyugodj
