Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
4. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 32. szám. 1908 augusztus 8. Wz 55 r M. bili. ED SENTINEL. ’S u >>= Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ: HARSÁNYI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. KIADÓHIVATAL: 52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa. Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesités a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Cziin: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa. editors: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE : 52 —54 Bates Str. Pittsburg, Pa. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year: $3.00. Half year: $1.50. Az ..Amerikai Magyar Sajté-Egyesület’’ tagja. ,,Member of the American Hungarian Press Association.” Csak méltányosan! ,, Yagyar Napilap“ 182-ik számában vezető helyen nagyon érdi kés czikket ir egy római katholikus. A czikknek a czime: »Mostoha gyerekek.« Lényegében azt tárgyalja, hogy az Amerikába szakadt magyar római katholikusok sem a magyar állam, sem a végtelen vagyonnal, anyagi erőkkel rendelkező magyar főpapság részéről nem részesülnek olyan támogatásban, minőt valóban megérdemelnének s a minőre a jelen nehéz viszonyok között szükségük is volna. A czikknek ezt a részét nagyon méltányos, igazságos dolognak tartjuk. De nem tarthatjuk se méltányosnak, se igazságosnak azt a fejtegetést, a mely mi reánk, amerikai magyar reformátusokra vonatkozik, azért ez ellen kötelességünk felszólalni. A czikk abból indul ki, hogy az Egyesült Államokbeli református egyház yorki zsinata az ide taitozó magyar református egyházmegye feliratára elhatározta, hogy Dr. Good és Tomcsányi József küldöttek által felkéri az Egyetemes konventet, illetve annak a missiói bizottságát, hogy a reformátusok körében dúló pártviszályoknak valami módon, együttesen vessenek véget. A két küldö't, mint arról már hirt is adtunk, tanácskozott az illetékes körökkel és egyénekkel, de természetesen positiv eredményt még nem érhetett el, mert az itteni egyházak illetékes körei még csak az őszi gyűlésié fognak egy olyan tervet beterjeszteni, a mely e-etleg alapját fogja képezni a békés kibontakozásnak. Erre a békés kibontakozásra magasabb egyházi czéljaink megvalósítása, s az amerikai magyar reforinátusság lelki élete miatt tényleg szükségünk van. Nem azért tehát, a mit a római kathalikus czikkiró felemlít — a mi egyenesen sértő) megdöbbentő vád az egész amerikai magyar református lelkészi kar ellen, tartozzanak akármelyik árnyalathoz is. Abban a feliratban, a mely az egyesült államokbeli református egyház belmissioi bizottságának egyik superintendense, — missioi felügyelője, — a magyar ügyeket teljesen ismerő Dr. Souders fogalmazott, — az van mondva, hogy: »amerikai magyarok ne veszitek el a protestáns egyház szereiét és rokonszenvét, sem a felnőtt tagokra való tekintettel, kik közül sokan egész életükre itt maradnak, sem kiváltképen a gyermekekre való tekintettel, kik amerikai polgárok lesznek és az amerikai egyházban maradnak. Arcpiritó az a szomorú valóság, hogy a köztünk élő idegenek gyermekei körében háromszor akkora a kriminalitás, mint szüleik körében. Epen az rt minden rendelkezésünkre álló hatalommal meg kell tennünk mindent, hogy őket megnyerjük és megőrizzük az egyházban « E sorok Írásakor nem áll rendelkezésemre az eredeti szöveg s igy a fordítás hitelességét nem bírálhatom. De azt igenis állítom, hogy Dr. Soudersnek, ha úgy irt, a mint i;t Írva van, nem az volt a czélja, a mit czikkiró sugalmas az átirat e pontjának: a jelenleg itt elő többé-kevésbbé sikeresen működő, niagvar református papság p, llengérre állítása. A ez'kkiró ugyanis teljesen méltánytalanul suhogtatja meg felettünk a kárhoztatás ostorát akkor, a mikor azt állítja, hogy »miv 1 el feledkeztek kötelességeikről a református papok és a helyeit, hogv a hívők lelkét goiwlo ták »olea, hát veszekedtek, — elzüllüttek a hivek.« Ennek az ebüllésnek mintegy természetes bizonyságául hozza fel: hogy a inig a vés ekedés tartott,a magyar református gyülekezetek száma, csa-nem százra emelkekett. Hát ha nincs is s/áz gyülekezetünk, — azt el kell ismerni minkenkinek, ép n a számok kérlelhetetlen döntő ereje előtt, hogy a gyülekezetek szaporodása nem a züllésnek, hanem az egymással versengő hu/góságnak a jele. Ne gyanúsítsa meg tehát senki az amerikai magyar református lelkészeket. Ilarczoltak, mert elvi kérdése vol „k és vannak szóban -s ha ebbe a vitába olykorolykor személyesség, piszok is vegyült, annak a dolgok természetes folyamában keresendő az oka. Az amerikai magyar reformátusok okkal öntudatosabb tagjai egyházuknak, mintsem ilyen okok miatt elzülöttek volna. Az is méltánytalan s egy magyar ujsígtól épen nem illő vád, mely a gyermek- kre vonatkozik. Ha az átiratban tényleg az volna is, a mit a fordításban olvasunk: nem volna szabad e felett olyan könnyen átsiklani és abból a magyar református papság ellen tökét kovác-olni, nem különösen akkor, mikor ez a vád határozottan nem igaz. Az amerikai magyar reformátusok között tizenhat év óta foly az egyházi munka. Tehát azok a piszokba, sárba taposott gyenge hajtások, vihar által elsöpört csemeték, legfeljebb tizenhat évesek lehetnek legöregebb, legrégibb egyházunkban is. Napról-napra olvasom a lapok híradásait; néha-néha meghal- gatom a bűnügyi tárgyalásokat, bejárok a »juvenilecourtra« is: de nem látok bizonyságot a mellett, hogy az a vád joggal volna olvasható az amerikai magyar református lelkészek fejére, hogy nem gondozz ík a csemetéket. Egész lelkészkedésem ideje alatt két esett volt arra, hogy magyar gyermek állott a biróság előtt. Egyiket az anyja vitte oda, mert szabadulni akart tőle, -— a másikat pedig szintén az anya beleegyezésével küldték el egy intézetbe: de ezek sem kriminalitás miatt állottak a biró előtt. Az igazság az, hogy a magyar nevet beszenyezö tetteket azok követik el, kik odahaza semmiféle lelki gondozásban nem részesültek — g néma csemeték, hanem azok az ifjú hajtások, kikittanagy szabadságban ténylegelz'illonek, tartozzanak bármely felakezethezis,
