Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
Síi. szám. 1908 augusztus 8. «Amerikai Magyar Reformátusok^^ 5. o Idái. Ha a czikknek az írója figyelemmel kísérné a mi életünket, működésünket s nem madártávlatból ítélne; úgy elke'lene ismernie azt, hogy azok a magyar református lelkészek, kik vasárnapról vasárnapra foglalkoznak a gyermekekkel a vasárnapi iskolákban, kik a nyári szünidő alatt összeszedik a »csemetéket« s velők napról- napra foglalkoznak, hogy megtartsák ök< t magyaroknak és beléjük oltsák az ősök vallásának a lángoló szeretedét: nem méltánytalan támadást, hanem igazságos elismerést érdemelnek. Igen ! Azok a kertészek, kiknek a fizetése a mai viszonyokhoz képest nyomorúságosnak mondható, hivek voltak s azok maradnak a minden körülmények között hivatásukhoz. Apropos — az a busás fizetés! Hát tudja-e a czikkiró, hogy mi a református papok átlagos fizetése? Ha nem tudja, hát vegye tudomásul, hogy ez a fizetés általában 800 dollár, lakás de b rendezés nélkül és a 2—5 dolláros stóla, úgy, hogy a m ii megdrágult viszonyokhoz képe t, csak ott lehet ebből a fizetésből a rendesen nagy családu református papnak adóság csináiás nélkül megélni, a hol a papné egyszersmind takarékos gazdasszony is. Ne hányják hát még ezt is a «z önünkre olyan egyének, kik talán mélyebben még nem is pillantottak be a református lelkészek életfolyásába, működésébe. Ha a római katholikus— kere-i az őket méhán megüt tö igazságos elbánást akár a magyar államnál, akár egyháza főpapjainál, mi szükség arra, hogy igazságtalanul dorongoljon le minket? Azért, ha ilyen kérdéseket tárgyalunk; tartsuk szemünk elölt a méltányosságot és az igazságot! Református. A mi elmúlt s a mi elmúlik* (Folytatás és vége ) Nagyon érdekes, mennyi állatnak okozta már az ember a vesztét. Az ős' ember Európában fölvette a barc/ot a barlangi oroszlánnal, a barlangi medvével, a mammuttal, a barlangi hiénával és kiirtotta őket. A rénszarvasra, az ősembernek eg\ik vadász- zsákmányára, még 1159-ben vadásztak Skócziában. A medve a VIII—IX-ik században pusztult ki Angliában; a farkast VI1. Henrik alatt irtották ki; Skócziában 1713-ig élt. Amerikában a bölényt szemünk láttára irtották ki. A műd század utolsó mgyedének kezdetén még több millió számban uralkodott a Missziszipitöl nyugatra eső mérhetetlen térségeken. 1879-'öl 1883-ig négy mil iő állatot ejtettek el s ezzel a bölény Amerikában megszűnt élni. Néhány százra menü csapat van még a Yelloszton parknak tiltott terllletein és Kanadában. Európában is sokáig élt az erdőknek e hatalmas, nemes vadja. Franeziaországban még az ötödik században, a Harz hegységben, a hetedikben, Csehországban a tizennegyedikben, Lengyelországban a tizi nhatod'kl an, Erdélyben a tu« i.he edik és tizennyolczadik században sokszor vadászták; sőt ádi.óhg az utolsót 1814-ben lőtték Udvarhely rnegyébi n. Ma ring Litvániában él a bialovici erdőben s a Kaukázusban. E< utóbbi helyen a Ft kete- tenger északkehti partvidékein, a Mihailovics Szergej nagylnic/eg tulajdonában levő kubáni vidéken él még nagjobb számban. Ezen a kétezer négyzetkilométernyi területen élö.-ködik még néhány száz; számuk azonban folyton csökken, a mi öt-liz évi időközben már észre vehető. A hód is a pusztuló állatok közé tartozik. Pusztulását szükséges életföltételeinek hiánya okozza. Elvették tőle a vizet, a füzeseket s a zavartalan Csöndet. Hogy ez a rágó állat nálunk is nagy számmal volt, mutatják nevével öss etétt helynevek: Hódos, Hódság, Hódmezővásárhely. — Bajorországban hatvan hely vis. lt a hód (Bieber) nevét. Az utóbbi harmincz-negyven év alatt azonban csaknem egészen kipusztult. Wesztfáliában 1877-ben ejtették el az utolsót. Oroszországban is már oly gyér lett, hogy midőn Csernobitnál a Dnjeper mellett nem régen fogtak egyet, mint fontos eseményt, a kormányhatóságoknál bejelentették. Ez az érdekes állat még két helyen él Európában nagyobb számban. Az Elbánál s a franczia Kamargban a Róne deltájában. A középső Elbánál, főleg az anbalti herczegségben a hetvenes években még vagy száz hódépitményt számláltak össze és Wittenberg s Magdeburg között a hódak számát kétszázra becsülték. Azonban számuk azóta is csökkent. Ugyanez a sorsuk Délfrancziaországban. A Bóne folyó mellett épített védőtöltések felügyelősége 1885-ben minden hódra tizenöt frank jutalmat tűzött ki. Azt hitték ugyanis, hogy a hódak a védőtöltéseket rongálják. A mi nem áll. Mert a hód mesterséges lakását nem a töltésbe, hanem a folyam partjainak legalsó részébe épiti. Csak rö' id idő kéidése, hogy ez az érdekes állat Európában elpusztul. De hát mi lesz vájjon az emberiség sorsa? Lappareux, a párisi katolikus egyetem tanára abból az ismeretes tényből indul ki, hogy a légköri befolyások, eső, szél fagy szakadatlanul bomlasztják a Fzáraszföldet; a viz színe fölött levő részeket elhordják, úgy, hogy ki lehet számítani azt az időpontot, melyben a szárazföld egészen a tenger mélyébe kerül. Faye szerint a Nap folyton hül, fölszine lassankint meg fog szilárdulni s egykoron megszűnik majd az a két tényező, mely az életnek elengedhetetlen föltétele: a világosság és a melegség. Mivel azonban Lappareux szerint a szárazföldnek teljes elhordása csak négy és félmillió év múlva következő be; Faye szerint pedig a Nap majd csak nagyon hosszú idő múlva hűl ki. ideig-óráig nem kell aggódnunk az emberiség sorsán. Brialmont belga akadémikus az emberiség szaporodásában s a föld korlátolt termőképességében látja a veszedelmet. Szerinte a föld legfölebb tizenkét milliárd embert bir eltartani. (Jelenleg van ezerhatszáz millió ember ) Azt a nagy számot azonban az emberiség már 2166-ban eléri. Azután az éhhalál és az élelemért való küzdelem fogja az emberiséget tizedelni. Nem tekintve azt, hogy ez utolsó vélekedés nem jelenti az emberiség végét, mind a bárom vélemény inkább érdekes, mint komoly. De hát mi is lesz az emberiség sorsa ? Annyi bizonyos, hogy az ember is tagja a nagytermészetnek és testi élete egészen a természet törvényeinek megfelelöleg folyt le. A logikus követ keztetés tehát csak az lehet, hogy az emberiség elpusztulása is az általánosan érvényes törvények szerint fog történni. Nietscbe és iskolája azt vallják, hogy az ember még nem érte el fejlődésének ' tetőpontját. Koponyája, agyveleje még fejlődik, nagyobbodik, s ugyanebben az arányban rágó szervei, különösen az alsó állkapcsa visszaképzödik, vagyis kisebedik. A jövendő korok emberének nagy, elöredudorodó homloka lesz, kicsiny, csenevész állkapcsa s ekkor aztán szelleme eljut az emberfölöttiség (Übermensch) stádiumába. Ez azonban igen nagy időknek lészen a gyümölcse s az emberiség végéiöl fölösleges beszélni. Nem vitatkozunk a felöl, mennvi igazsága van a fönnebbi vélekedésnek. Csak kettőt jegy- zünk meg. A legősibb embertől a tr.ai emberig a koponya s igy az ag\ v-lő semmiuémü növeki dést nem mulat; azt kill tehát mondanunk, hogy az elért fok a tetőpont. De továbbá a természet minden fejlődést célirányosan vezet. Már pedig a túltengő nagy fej, az elcsenevészedett állkapcsok, uem czélirányosság, hanem a beteg, a hanyatló embernek benyomását keltik. Az emberiség is eljut majd a végére. Testileg a természet általánosan érvényes törvényeinek van alávetve az ember is; fejlődésének tetőpontját elérte; él, cselekszik, működik, mint az elmúlt korok szervesei. Aztán miként az egyént, miként a kövületekben rejlő egykori élő lényeket eléri majd az elaggultság; s aztán lassan-lassan majd közeledik a vég, az általános halál. Mikor? Ki tudná megmondani! Bp. H. — New Yorkból a lefolyt két év alatt, több mint 100 millió dollár értékű tárgyat viitek ki. * — A newyorki postahivatal bevétele évi (8- 20 millió dollár között van.
