Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-25 / 4. szám
2. oldal AMERIKAI-MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 4. szám, 1908. január 25. érzelmeiket talán elpalásto'hatják az emberek előtt, sőt még úgy is t ünhetnekfel ideig-óráig, mintha ők volnának a legsz ntebbek és legiga- zabbak: de az ö cselekedetük csakhamar, mint el nem múló pecsét homlokukon, tüköré lesz az ö lelkűknek. A cselekedet minkenkor hü tüköré a léleknek ! Csak adg egy pár esztendeje valami áldatlan mozgalom zavarta meg az amerikai magyar református híveknek lelki nyugalmát. Ne titkoljuk, a csatlakozás mozgalma volt ez. Felülről jött? Óh nem ! Hiszen a mindenható Isten csak egy egyházat ismer: a szeretetnek egyházát, a melynek minden egyes tagját atyai szivére öleli, ha meg- zendiil ajkaikon Dávid zsoltárirónak fenséges éneke vagy ha az imádkozás szárnyain szivüknek legszentebb érzelmeivel nyitják meg az egeknek kapuit és keresik azt, ki elfogyhatatlan örök szeretet ! Nem! a csatlakozási mozg lom nem felülről jött. hanem áléiról. Ä sötétség és a ködnek homálya volt az, a mely reá nehezedett a virágzó amerikai egyházi élet mezejére, a magyarországi koiiventi elnökség, a melynek világias munkáját nemcsak n egelégelték odahaza, hanem még protest iltak is ellene, most uj mezöt keresett Amerika földjén és kiküldötte az ö követeit. Fellobbant hát a konventi elnökség szivében is a tűz — csak az a baj, hogy nem a szeretetnek, hanem a kami testvérgyilkosságnak tüze volt az. Megalakította egy és ugyanazon városban az ellen egyházakat, a melyek a megalakulás első percétől TARC Z ft. Holt-levelek* Irta; V ARADI ANTAL. (Folytatás.) — Láss", milyen vélellenségek korlátozzák az emberi sorsot... Tegnap reggel frissen, vidáman kelt fel s csókolta édesanyját, bizonyosan vígan, dalolva indult munkáját elvinni, s ime, hogy látták viszont egymást édesanyjával! — Ó, ne higyje — mondá Biri, egy kedves, kerek arcú, ragyogó szemű leány, kinek tekintetében mél) gondolatok felhői kergetödztek — ne higyje... Az előbb mondtam édesanyámnak, a ki reggel óta mellettem volt, hogy mindennek igy keltett történni. Én hiszek a sejtelmekben. Van emberi elöérzet. Én tegnap azt éreztem, hogy engem valami szerencsétlenség fog érni. A sok munka, a virrasztás, a gond, mit tudom én, mi minden? Valóságos Pythiát csináltak belőlem. Tömérdek sok hasznosat és haszontalant összeolvastam, s az mintha egy kicsit megzavarta volna a fejemet. De az idegrendszeremen uralkodni nem tudok. Megérzem a rossz időt, mint a macska. Megálmodom a jövő napot s esküt mertem volna tenni arra, hogy tegnap valami szerencsétlenség ér. — Hiszen ön nagyobb filozófus, mint Gyula ? Biri elpirult. _ Ö csak az egyetemen hallgatta a, filozófiát, én meg a nyomorúság univerzitását járom, a mióta csak élek. Ez praktikusabb iskola ! kezdve sem hirdethették a Krisztusi szeretetet. Es azóta fennáll a két egyház... Az egyiknek feje a mindenható Isten, ki érezteti az ö híveivel kegyelmét és irgalmát, nagygyá és hatalmassá teszi a szeretet által, a másiknak a kormányzója a konventi elnökség, a mely a világi hatalom minden eszközét felhasználja, csakhogy lerombolja azt, a mit az amerikai református magyarság a szeretet szellemében felépített. És most, a midőn látja, hogy hiábavaló minden erőfeszítése, sőt tovább menve éreznie kell, miszerint áldozata nem talált kedvességet Isten előtt, szivét irigység fogta el, mint ama bibliai Káinét. Az Ur pedig ma is hallatja szózatát: »miért változott meg a te ábrá/atod, hogy ha jót cselekedel avagy nem leszel-e kedves ? Hogy ha pedig nem jót cselekszel, a te bűnöd nem az ajtó előtt fekszik-e ? Úgy van ! Az Isten ismeri a szívnek minden érzelmeit. Az emberek előtt sem rejthetjük el gondolatainkat, mert cselekedeteink, mint pecsétek vannak homlokinkra téve. A ki nem Istennel lépett szövetségre, azt a konventi elnökség világi hatalma ugyan meg nem védelmezi. Megrezzen az még az utolsó falevéltől is. Lélektani lehetetlenség, hogy a világi hatalom követői harcolhassanak Isten követőivel- Hiszen a kinek Isten és ember előtt tiszta lelkiismerete van, az szilárdabban áll, mint a kőszikla és az a hang, a melyet meggyőződés benső ereje és hatalma juttatóit az emberekhez, a mai korban is ezreket és ezreket nyer meg a krisztusi szeretet örök országának ! Harsányi László. — De ilyen elkeseredés ! — kiáltott fel Károly, mialati bevégezte a kötést. — Elkeseredés? Nem. Ez megnyugvás. Az elkerülhetlen végzet fölismerése által diktált apa- thikus megnyugvás. Én beletörődtem sorsomba. Minden csak hamu... hamu... Egy r.agy hamvazó szerda az egész élet s mi sorba járulunk a aors korlátja elé, hogy letérdepelve, a homlokunkra Írják a szürae keresztet. Némelyik korábban, másik későbben jut hozzá. Sok azt hiszi, hogy elkerülheti, ha nem megy oda. A-7 legrosszabbul jár, mert a hamu fejünk f-lett lebeg....... örökös felhő, mely elöob-utóbb kitör. En már gyermekkorom óta viselem a szürke keresztet a lelkem en meg a homlokomon. Károly elkomorulva vett búcsút. íme, egy »socia malorum...« Bekopogtatott a tanárhoz és meggyőző szavakkal festette a Biriék nyomorúságát. Nem telt bele fúirom negyedóra s a kórházi alap megnyitotta rozsdás kasszáját — s Károly ragyogó aiccal hozott Gyulának huszonöt forintot. — Te add nekik. Tudod, téged már jobban ismernek. A kezedből kapta a leány az életét, hát a jótéteményt folytatólag is elfogadhatja. Nesze. .. Gyulának rendkívül jól esett az ebéd. Igaz. hogy a »tegnap;« ebédet is pótolni kellett, mert nem ö ette meg, hanem — a komfortábli ára. Károlyon bizonyos elfogultság felhője borongott. Szürke hangulat vett rajta erőt. Nem tudott kibontakozni belőle. ...Hamu... Hamu... Néha fölkacagott, mikor Till Samu meg a kis- hirdetés jutott eszébe. . .utána elkomorult. Ali lesz az eredménye? Hát ha nem lesz semmi? De még bajosabb, ha lesz. Ki lesz? Mi lesz? S önkéntelenül újra fölsóhajtott: Emlék* Fenn az egek magasló árnyékában Hová nem hatnak bánat s föidi gond, Három szép angyal nézegette némán A távolban borongó földi hont. Sötét felleggel volt az elborítva Melyet köré. romlott lakóinak »Önérdek, dö'yf, részvétlenség« s ezer m s Sötét nevű vétségi vontának. S a villamterhes fellegen keresztül Csak néha tört át eiy-egy néma »jaj«, Vagy, mint a távol szélvihar sírása Tépedt keblekből felszakadt sóhaj, De ezt is elfojtottÚK rémzajukk 1 A gunykacaj s az élvek hangj i........ Az ártatlanság csendes, hő imáját Ki tudná e zajból kihallani ? Megilletödve állt a hár un angyal, Nem hagyta el szó szellemajkukat, — Az illetödés szentelt, néma árnya. Cifrázott szót az ajkra sohsein ad ! Csak az elsőnek rezgeti köny szemében, Alakja gyászlón elborult vala........ Szép angyalarcán a bénát vonási... Ez volt i részvét szende angyala ! A második mond lágy, szelíd mosolylyal A részvét angyalához nyájasan: »Te könyeze , de nálam a könyeknek Vigasztaló, enyhítő Írja van ! Jer, szállj velem le a sötét világba, Vezess, hadd örvendezzen a szegény, Hadd hintsek balzsamot leikök sebére, Hiszen tudod, nevem: Jótétemény !! — Hamu, az egész élet: hamu... Minden csak hamu. Birinek igaza van. Gyula fiit készve nézegetett rá. — Miféle hamuról beszélsz te? Károly elmondta beszélgetését Birikével... Gyula fejét hajtogatta. — Sötét elvek... erről ráisnerek. De majd kicsattan'a lélek rózsaszíne. A bimbó burka is szürkészöld. De nézd meg csak, mikor kicsattan? Délután, a látogatás órájában, újra fölkeresték a betegjüket. Anyját is ott találták. Gyula félre- hivta az öreg asszonyt s átadta neki a segélypénzt. — Nem én, — mondá a vonakodó, szégyenkező asszonynak — a kórházi alap adja ! — Igen, de önök által ! S futott a leán)hoz, hogy megkérdezze. — Mért ne, édesanyám ? Rá vagyunk szorulva nagyon. Azt tudja mindenki Én is hamarább gyógyulok, ha nyugodt a lelkem, tudván, hogy te nem szenvedsz sziiks get. Aztán meg ok éppen olyan szegények, mint mi. Szürke te-tvérek vagyunk valamennyien. A szegénység uniformisa ez rajtunk. Gazdagtól talán nehéz volna elfogadni s utógondolatokat keltene. De hozzánk hasonló szegényektől miért ne? Koldus a koldusnak nem adhat alamizsnát. S könyes^szemekkel tette hozzá, fájó kezeivel megragadva a Gyula mindkét kezét : — Hiszen már úgy is az életemet köszönhe tem neki ! — Semmi elérzékenyülés ! Az késlelteti a gyógyulást. Pár nap múlva semmi baja sem lesz. Esküszöm Lister-re és minden a-sziszteöseire ! Harmadnapra Biri hazamehetett. Dolgozni még tiz nap múlva sem volt ugyan szabad, de legalább a háztartás aprólékosságait intézte otthon, mialatt anyja folytatta a kézimunkát.
