Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-25 / 4. szám
4. szám. 1908. Jan. 25. AMERIKAI-MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 oldal. S a harmadik mond büszkén: én követlek »Elégült édes öntudat» nevem, A merre jártok, én megyek, kisérlek, Fényt hintve el jótékony lelkeken. Kisérje áldás a részvétnek útját, Elégedettség a jótétemény ! Jertek, siessünk, a porból emelni A nyomorultat, csüggedöt, szegényt!... S leszálltak fényözönben mind a hárman, Elhagyták fényes szellemhonukat, Fény szállt előttük, enyhülés utánuk, Vigasztalatlan egy szív sem maradt... Szelíd szavuk, édes vigasztalásuk A tört lelkeknek olyan jól esett?... Szellemkezök lágyan törölte mindenütt A fájdalom sajtolta könnyeket. 8 ütött az óra, melyben szép hónukba Fel, vissza kellett ismét szállniok,... »Ki törli majd le eztán könnyeinket ?.. Szelid, szép angyalok, maradjatok ! ! »Ne sírjatok, hangzék az angyal szózat. Mi már megyünk, örök lakunk leszen —. A nagy világnak tomboló zajában — A csendes szelíd női sziveken !... S a nők megérték a szellembeszédet, Egy szent kötésre egyesültek ök, » Vigaszt és édes enyhülést szerezni Bajban, nyomorban szívből résztvevők.« Ne sírjon senki ott, hol ily kötés van, Letörli könnyeit a »nők egylete« Előtte áldás, enyhülés utána S fölötte védő angyalok keze ! * * * Minden mosolyért, mely az ajkakon van, S derűért, mely az arcokon ragyog, V. Károly pedig naponta bejárt a kiadóhivatalba, kérdezvén Till Sámuelt, ha csalhatatlan hirdetési rendszefe még nem fogott-e jóltevot? S akközben, jártában-keltében, utcán vagy társaságban mindig csak az foglalkoztatta a fantáziáját, hogy milyen lesz az a jóltevö, ha ugyan lesz, a kit számára rendel a sors ? Elképzelte nyájas arcú, gálám bősz öreg ur személyében, a ki atyai tanácsok kíséretében adja neki a segélyt s a kinek életét ö éjjeli-nappali gondos felügyelettel száz esztendőre nyújtja ki. Elképzelte haragos, sürü, vasszürke szemöldökű penzionátus óbester személyében, a ki rideg, nőtlen életének sivárságát, késő alkonyat felé, egy jótéteménynyel akarja megaranyozni. Képzelt magának lesújtott, gyászoló anyát, a ki egyetlen fiát veszítette el s a mai szegény fiú rideg sorsának enyhítésében keres vigasztalást. Képzelt százféle alakot, mind öreg, jóságos, néha zord, durva, kérges modorú, de aranyszívűt, mint a regényekben szokott lenni, elképzelte az arcukat, alakjukat, modorukat, elképzelte, hogyan fog bekopogtatni hozzájuk, mint fogja őket megszólítani. Képzelete száz jelenetet játszatott el vele, melyeknek színpadja a jövő és rendezője a remény, midőn a sors durván zavarta széjjel rózsás álmait. Levelet kapott hazulról, melyben az öreg Havas Pál, az ö becsületes, gömbölyű Ijetüivel siralmasan panaszolja el, hogy édesanyja beteg, nyakukon a tél s kis pénzük fogy, fájuk nincs, már a Verona bérét se tudják fizetni, aztán meg sok más egyéb....... szegény anya meghűlt, mert nincs téli ruhája. Károly repült volna haza, ha lehetett volna... de az egyetemi meg a leckeadói kötelességek nem bocsátották. Az utolsó évek a legfontosabbak, mulasztás nagy veszteséget vonhat maga után Egy-egy fájó léleknek néma buja • Vagy szenvedés is enyhülni fog! — Vigadjatok, tehát, — nemes vtgalmat, Elégedettség s lelki bék’ követ, A három angyal áldása kisérjen Minden, de minden ily nemes szivet !... Váradi Antal. Magyar Protestáns Unió* A Presbyterian és Reformed Church közös tanácsának és a missiói hatóság legutóbbi gyűlésének határozatai immár kétségbevonhatatlanul bebizonyították, hogy e két hatalmas egyház ve- zérférfiai kivétel nélkül elitélik azt a munkát, melyet a hazai egyetemes egyház konventje a vallás álarca alatt ugyan, de politikai célból folytat ez uj haza földjén. A legnagyobb méltatlan- kodással utasították vissza a »hálaalapitvány« eszméjét, melynek már felvetése is kizárja a hála eszméjét. A magunk részéröl az első pillanattól kezdve visszataszító gondolatnak találtuk ezt, de nem akartuk az illetékes körök megnyilatkozása előtt elébe vágni az eseményeknek. Az amerikai magyar református egyházaknak szülöanyja a Reformed vagy a Presbyterian egyház volt. Ez táplálta őket a Krisztusi szeretet édes tejével, védelmezte, oltalmazta a testvéri érzés minden melegségével. Meg mit csinálna ö otthon ? Mi a föbaj ? A szegénység, a nyomorúság. Azt ö csak szaporítaná az otthonlételével. Édesanyja még betegen is fölkelne, hogy kiszolgálja az ö kedves fiát. És mire jó a hazamenetel? Vihet haza valamit ? Az útiköltség már maga egy kis segítség nekik, azután meg ö otthon egy fogyasztóval több. Mit ér, ha visz haza egy pár forintot s azt mindjárt egy vagy két heti otthontartózkodása alatt magára költeti ? Mert mikor ö otthon van. akkor az öregek egy kicsit ki akarnak t-nni magukért. • Összeszedte hát rögtön minden kis pénzecskéjét, nyolc forintot, eladta összes könyveit, a miket nagynehezen zsugorgatva szerzett, nehány forintért bezálogositotta az őszi kabátját, házalót hivatott, minden nélkülözhető ruhadarabját — egy öltöt kivéve — eladta. így aztán húsz forintot küldött haza rögtön, azzal a kéréssel, hogy tudósítsák gyakrabban. A szolnoki doktornak irt, hogy ránduljon át Csarnóaljára, az ö költségére, rendeljen, intézkedjék és tudósítsa öt mielőbb. S a várakozás napjai nagyon szomorúak voltak. Kétség és szomorúság tépte a lelkét s a mellett a rideg nélkülözés, a koplalás... Egyedüli vigasztalása az volt, ha valamelyik délután Gyulával át átrándultak a budai Kapás-utcába, Biriék- hez, a hol rendkívül szívesen fogadták őket. Az öreg asszony egy-egy pohár kávéval is kedveskedett . Károly pedig elnézte a két ifjú szív keletkező szövetségét, boldog volt, ha enyelegni látta Gyulát Birivel, segített nekik terveket szőni a jövőre nézve s ö maga könyes szemekkel nézett a maga reménytelenségébe. Biri keserű filozófiájával vigasztalta. Minek búsulni? Hogy egy pár nappal, hóval, évvel előbb döl-e össze az élet s a remény kártyavára vagy később ? Ki bánja?.. Hamu., minden csak hamu. Micsoda gondolat hát most kiszámítani az elfogyasztott tej értékét s odadobni gavallérosan mint picoló árát a kávéház asztalára ! Vagy elküldeni a védelmező oltalmazó testvért, mint valami cselédet: itt a bére ! köszönöm, most már elmehet ! A nig egyrészt véghetetlenül sajnáljuk, hogy a csatlakozás kínos kérdése még mindig mindig felszínen van, másrészt végetetlertül örülünk néki, hogy a Presbyterian és Reformed Egyházak határozott állásfoglalása immár biztos irányt nyújt úgy az egyházaknak mint egyeseknek arra nézve, hogy mint cselekedjenek. Kimondották nyíltan, határozottan, hogy a sok zaklatás és méltatlan herce-burca nem csak hogy el csüggesztette őket, sőt ezután annál nagyobb buzga'ommal és lelkesedéssel terjesztik Isten országát magyar testvéreink között s azt a munkát pedig, melyet nem a politika, hanem a szeretet hozott létre, ha kell meg is védelmezik az ország törvényeinek segítségével. íme magyar református testvéreim igy gondolkoznak ma is azok a derék keresztyének, kik 10—15 évvel ezelőtt elkezdették közöttünk a munkát Krisztus nevében. Nem meghátrálni, de előre menni óhajtanak, mert az igaz ügynek előbb vagy utóbb győzni kell ! Megvannak arról győződve, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is mindig lesz egy lelkes növekvő tábor, mely ősei hitét, Jézus vallását politikai játékszer gyanánt felhasználni nem engedi, sem gj ülekezeti szabadságát, önkormányzati jogát hitvány pénzért áruba bocsátani nem ■—Ó, milyen boldog lesz ön egykor.. Ön, a ki semmit sem remél, — mondá Károly Birinek, — mindent, a mi egy jobb sors zá ogául jönni fog, — oly örömmel, oly meglepetéssel fog elfogadni, mint a váratlan szerencsét szokás ; mig én, a ki mindent, a ki annyit reméltem, nap-nap után csalódom. — Csalódunk mindannyian. Az élet komor csalódások szürke láncolata. Jaj annak, a ki rózsás tavaszmezőket himez magának. Olvastam valahol, hogy az ilyen élet valóságos Pompéji.. Körül a ragyogó itáliai ég, a narancserdök, messze a kék tenger — ez a poezis — és felülről egyre hullik rá az eltemető gyilkos hamuesö. Hamu.. Hamu 1 — És vájjon felülről hullik-e az a mindent elborító szürke fátyol? Gyula vágott közbe. — Az áldás felülről jön. Magunkban van a a rossz, a méregnövény maga. Tehet arról az aranynap, hogy melege kikölti a beléndekmagot és a vipera-tojást ? Károly lehorgasztott füvet hallgatott. Zsebében volt a szolnoki doktor levele, mely lapidaris stílusban csak annyit tartalmazott: »Phtisicus tünetek. Kor súlyosbít. — Jó élelem, finom táplálkozás. Kevés gond. Maga is orvos — tudhatja. Punktum.« Sóhajtva ment át a lánchídon, s az égen kergetödzö sötét felhők képét tükrözte a lelkében, Kétségbeesett állapotban volt. Kedvet kapott úgy hirtelen átvetni magát a korláton s aztán elmerülni a szürke folyadékban odalenn... Szénsavmérgezés... néhány perc., s mindennek vége. Hamu. (Folyt, köv.)
