Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-01 / 31. szám

2 oldal.

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

31 szám. 1908 augusztus í.

A youngstown-í vasárnapi iskola ünnepe*

19 ■indannyian szeretjük a természetet s csak az érzéketlen nem tud örülni a természet pompájának. A legfogékonyabb kebel, a gyermek szive, ellenállhatatlan erővel vágyik a természet ölére, hogy elfeledve a város zaját, ártatlan szórakozással töltse ott el idejét. Mi is, kik felett már sok esztendők mentek keresztül úgy érezzük, hogy a szabad természet lágy ölén ismét visszatérnek ifjúságunk örömei, tiszta élvezetei. Azért láttuk helyesnek, hogy vasárnapi iskolánk szorgalmas növendékei számára egy, a zöldbe való kirándulást rendezünk s abban mi magunk is részt vegyünk.

Julius 12 én, vasárnap délután 1 órakor kü'ön villamos kocsival indultunk az ldora parkba, hogy egy kellemes délutánt szerezzünk gyermekeinknek s magunknak. 47 növendék és mintegy Dl szülő és érdeklődő egyháztag vett részt a kirándulásban, kiknek jól sikerült képét is bemutatjuk e helyen. .

Megérkezve az erdökoszoruzta szép helyre, legelőször szomjúságunkat enyhítettük a nagy melegben. A parkban van egy kénes vizű forrás s abból ittunk mindnyájan, nem pedig, mint az a magyar mulatságokon szokásos, sörrel, borral és pálinkával oltattuk el szomjunkat. Azután a különböző játékokat vettük elő, de már az első játékot megrontotta a rendőr, mikor a vasárnapra hivatkozva, nem engedte meg a labdázást. Kissé furcsa elöttünk) hogy Ohio államban vasárnap labdázni sem szabad; de hát a törvény, törvény s mi megnyugodtunk, sőt örvendünk azon, hogy a vasárnap megszentelését az állam törvényei is előírják. Most a mulattató versenyek elsejét néztük végig, a zsákban futást, melyen a fiuk közül Kiss András, a lányok közül Német Mariska lett győztes s kapta meg a kitűzött jutalmát. Majd a lepény evés vette kezdetét, melyen a kisorsoltak közül Menyhért Margit és Hrabkó Ilona győzedelmeskedtek s vitték el a dollár jutalmat. A szabadfutásban Kiss András és Póczik- Mariska diadalmaskodtak s nyertek jutalmat.

A növendékeknek 20 font ezukorkát osztottunk ki és közösen 5 gallon fagylaltot (ice cream) fogyasztottunk el. Ezután az orosz vasúton és a forgó léghajókban, a park szórakoztató eszközeiben foglaltunk helyet s mulattunk egy ideig a magunkkal hozott ételeinket végre elfogyasztottuk és ismét ittunk a kénes vízből, mire fél 8 óra elérkezett s jól eltöltvén a napot, újra elfoglaltuk külön villamos kocsinkat s énekszóval jöttünk be a városba s tértünk szép rendben haza. Hazafelé jövet a Hozsánna énekeit énekelték növendékeink, melyeknek hallatára sokan megállották a járó-kdök közül s látván elöl a magyar és amerikai zászlónkat s megismerve iskolánkat, bizonyára csak dicsérettel emlékeztek meg vasárnapi iskolánkról és a magyar névről.

Bizony, ha minden egyház ilyen mulatságot rendezne, nem vallana szégyent, sőt dicséretet aratna mindenütt. De vájjon mikor jő el az az idő, mikor a testet-le két rontó szeszes italokat elhagyjuk s tudunk mulatni másként is, mint a hogy szoktunk? Nem vetne meg senki, ha elhagynék a szeszes italokat és azt, a mi az ilyen mulatságokat rendesen követi, a verekedést; sőt tisztelne és becsülne mindenki, mint keresztyéneket és magyarokat Jó volna, ha a gyermekeket követnök ebben is, kik tudtak örülni szeszes italok nélkül is, kik ártatlan játékkal egy egész délutánt eltöltének e szépen sikerült kiránduláson.

Isten áldja meg gyermekeinket s virágostassa a vasárnapi iskolákat. Mankó M. Gyula

Európa egyes országaiban a következő számú egyetemek vannak: Németországban 21. Francziországban f6, Ausztriában 19, Angliában 15, Olaszországban 21, Oroszországban 9, Spanyolország ban ugyanannyi, Schweizban 7, Belgiumban 4, Svédországba 3; Magyarországon pedig kettő»

Ne legyetek restek!

(Folytatás és vége.)

Azonban kétszer oly erővel következik be a kimerültség és kedvetlenség érzete, ha valaki fogékony érzékkel, a legvérmesebb reményekkel, tervekkel és czélokkal vettette bele magát e látható világ ámulatába. Az ember bizonyára sokat szeretne elérni; de ha elérie, annak becse elvén rá nézve s tekintetével újólag végtelen távolban mereng. Az ember bizonyára sokat szeretne elérni; de mennyi mindent kell érte feláldozni! Es mindig élénkebb, mindig világosabb, mindig leveröbb, lesujtóbb lesz az a kérdés: mi hát maradandó és állandó e látható világban ? Van-e egyáltalán állandóság a változásban, szilárd alap a különféleségben ? Mi értelme van ez egész látható világnak ? ízetlen talán-é ez, vagy értelmetlen zűrzavar, nemde értéktelen, jogosulatlan, döre, hitvány? Figyeljetek csak a modern irodalom és modern életben megcsendülő hangokra, azoknak hangjaira,, a kik egészen felmerültek a látható világba, mily sokan kifáradtak a szemlélődésben, gondozásban, akaratban, élvezőiben, cselekvésben, küzdelemben !

»Mi nem resteskedünk«, írja az apostol, »mivelhogy nem azokra nézünk, a melyek láttatnak, hanem a melyek nem láttatnak.« A modern embei vállait vonogatja és igy bizonykodik: egyetlen jelenség a láthatatlan világból, egyetlen csoda meggyőzne engemet, de mig azt meg nem érem, nem hiszek a láthatatlanban. Micsoda álkövetkeztetés ez ! Egyfelől kijelenti, hogy a látható nem bizonyíték a láthatatlanra nézve, s másfelől ugyanakkor a láthatatlanra nézve látható bizonyítékot követel. De hagyjuk ezt ! Hiszen látszólag egészen hasonló nehézségekre bukkanunk. Egyáltalán lehet-e, mint az apostol mondja, a nem láthatóra nézni ? Nem ellenmondás é ez már magában véve is ? A modern ember egyszerűen azt mondja: mindannak, mi valóban létezik, láthatónak és érzékelhetönek kell lennie; és a mit érzékeimmel felnem foghatok, az egyáltalán nem létezik. Olyan egyszerűen, olyan helyesen hangzik és mégis hamis mondat. Már eleve abból indul ki. a mit be kellene bizonyítani. Mert ez a mondat: »Mindannak, mi valóban létezik, láthatónak kell lennie,« nem helyes. Még a modern emberre nézve is sok olyan dolog van, a mi valóban létezik. mégse látható, mégse érzékelhető. Csak nézzünk szélylyel a vi- lágb m és az emberi életben !

Tekintsük a világot általában; a testeket, mozgásokat az anyagot s a dolgokat látjuk; de látjuk-e a tért, időt, erőt és azoknak összefüggését ? És hát ezek, mert testi szemekkel nem láthatók, igazán nem léteznének ?

Vagy menjüiiK a természetiudomány mezejére ! A természetet, jelenségeket, cselekvéseket, ösztönöket az észrevevevés s érzés folya matat látjuk? Nos, hát ezek, mert nem láthatók, vájjon léteznek-e?

Vagy nézzük a népek életét ! A polgárokat, a végrehajtott tényeket, a fegyvereket és hadsereget látjuk; de látjuk-e az államot, jogot, a bátorságot és hazaszeretetet ? A jog, állam, bátorság és hazaszeretet talán nincsenek meg ?

Vagy tekintsük az egyes embert ! Az embert látjuk; de jelleme, élete szándékai, értelmes tudása láthatatlanok; és hát tényleg meg vannak.

Vagy nézzük az emberi viszonyokat ! A családokat, barátokat, bivataliársakat látjuk, de a szeretet, hűség, bizalom, a közösség nem látható; és mégis fennállanak.

Vagy tekintsük a tudományt ! Az- eszközöket, a kisérleteket, a betűket, a mondatokat, a képleteket, a könyveket látjuk; de a czélt, gondolkodást, értelmet, jelentőséget, műveltséget nem ^láthatjuk: és mégÍB minden tudomány ezen alapul.

Vagy nézzük a művészetet ! Az alak és műremek látható. A szépség és eszme láthatatlan és mégis megvannak.

Vagy végre nézzük azt, ami az embereknek leginkább imponál ! A pénzt látjuk, de értékét nem; Ó9 hát a pénznek osak értéke döntöj nem puszta» érezhető mivoitja;