Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
ál szám. 190S május á(J. »Amerikai Magyar íleformátusofe Lapja.« ^lílai* .......Areosz megígérte, hogy nemsokára eljön Magdalába és Ö várta lélekvesztetten — boldogan. Hiszen Aeíosz Ígéretében már bene volt az egyesülés kimondhatatlanul édes sejtelme, —- úgy érezte azt Mária. Mikor Ráhel azért, mert Mária megígérte, hogy kedveseit Magdalába hozatja, Jihova áldását kérte rá s áldásnak Areosz jövetelét jósolta, a vágy fölérzett Máriában s a várakozás kínja egész súlyában rászakadt lelkére; Areosz sokáig váratott magára, de végre egyszer, mikor- a szép leány, mint máskor, kedvencz helyén, a ház tetején pihent s tekintete, mint egy fáradt fecske, mozdulatlanul a csillogó tavon pihent. Ráhel a ki aki akkor is lábánál ült, hirtelen félig feleme'kedett, nehány pillanatig egy közeledő csónakra nézett, melyben két idegen öltözetű férfi ült. — Areosz ! — kiáltott föl Ráhel s már talpon volt. Asszonyom, Areosz megérkezett ! Máiia elsápadt, de a következő pillanatban annál erősebben csapott a vér arczába. Fölugrott, kezeit rászorította szivére, keble hullámzott, ajkai lihegtek: — Ráhel !... Menj !....... Ivészits frissítőket........vezesd ide... A leszboszi borból hozz és hozzá illatos olajat, fiiszereket, meleg vizet, hogy kedvencz italát úgy ihassa, mint Rómában szokta. Gyorsan. Ráchel ! — Mária beszélt, mozgott, stóláját, haját igyekezett rendbe hozni. — Jehova, te, ki fölöttünk vagy, vájjon imáimat, melyeket olyan melegen, oly buzgón küldtem hozzád föl, a kinek valója a jóság, vájjon meghallgatod-e kérésem?... Lesz-e a rómainak annyi lelki ereje, szerelme, hogy engem magához emeljen? Oh igen ! — kiált föl a meggyőződés hangján s bizalommal néz az égre föl. — Jön ! Hallom lépteit ! Oh, Jehova, Jehova, hallgasd meg imáim ! Mária izgatottan ide oda mozog. Szeme csillog, areza sötét pirml ég. Szűzies lénye szép, mint egy tündérálom, mim egy olimpusi költemény. És Areosznak van érzéke a szép iránt. Rómában a hellének bölcseletével az esztétikai érzék is gyökeret vert. A rómaiak az alak tökélyét csak úgy kutatták, becsülték, élvizték, minta görögök. Areosz ludja, mi a szép s mikor Máriát a pálmák árnyában megpillantja, dobogó szívvel ál) meg s kábultan élvezi benne a formák tökélyét ! — Areosz! — szalad elébe a sí ép leány's kezét odanyujl ja. — Mária szeretlek, csodállak ! — kiált föl a római s a remegő leányt karjaiba zárja. Mikor Ráhel a karcsú amforákkal s poharakkal a háztetőre ér, a két szerelmest egymás karjaiba találja. Egymás derekát át- fonfa, nem szólnak semmit. Szivük annyira ttle van érzéssel, hogy a hallgatás ezer szónál többet mond, tekintetűk a semmiségbe vész: néznek, de nem látnak....... Areosz három napot töltött Mária vendégszerető födele alatt. A három napnak sok órája egy, mindent átölelő pillanatba olvadt. Már'a súlyos, gyötrő gondja eltűnt, hisz Areosz úgy szerette ! Nem hitte, nem bihttte, hogy elárulhassa, elhagyhassa, azért, mert nem büszke kapitolium lábánál született. Pedig Mária sorsának könyvében már m< gvolt az a finom, de éles vonal huzv", mely a boldogéiig határvonala. Rózsákon járt, nem sejtette, hogy a róz-ák alatt mély érvény tátong, Ráhel halálsápadtan lépett a háztetőre, a hol Mária és a római karöltve föl-alá jártak. A cselédleáry a legfelső lépcsőfokon megállott s áthatóan nézett Areoszra. — Ráhel, mi lelt ? — kérdé ijedten Mária, u ikor bt! cselédjének elváltozott arezát megpillantja. __ Areosz !... Areosz, becstelen vagy, ezerszer hr esteien ! Rómában feleséged, gyermeked van — asszonyomat eláiultad, boldogtalanná tetted, oh te gazember ! Látod, hogy szenved? Nézz rá s lásd, hogy megtört, nézd, olyan, mim i halai. Oh, a.-s onyotn, asszonyom, kéttelek, ne higyj a rómain, k, mert a rómaiak gazok, hazugok, mindny ájunknak átka, sz ;< uc-ellensége ! Látod, hallgat, ne mondja, hogy vidám hamis, um mondhatja. A római halálra sápadt, tudta, hogy szolgája, a ki Magdalába kisérte, elárulta. — Mondd igaz é? — sürgeté Ráhel. Areosz ránéz kedvesére s nincs bátorsága azt mondani: Igaz. Mária halálsápadtan, fénytelen szemekkel állott az előtt az ember előtt, a kit istenitett, a kit imádott, s a kit oly képtelen váddal illetnek. Am a büszke római Ráhel sürgetésére nem válaszol szemlesütve hallgat. Mária magához tér, arczába vissza fut a vér. Nem hiszi, hogy a rettenetes vád igaz legyen, hisz Areosz areza vonaglik a kintól é3 hallgat. Talán az fáj neki, az sérti, hogy a becstelenséget föltették róla. Igen, úgy kell lennie. Mária megfogja Areosz kezét: — Areosz, bocsáss meg Ráhelnek ! Tudom, hogy a vád nem igaz. Mond, nem igaz ! — Igaz! — monda Areosz tompán, kezét kivonja a leány kis kezéből s hirtelen lehajlik, megcsókolja stólájának szegélyét és elsiet, Areosz elment. Elvitte magával Mária-Magdolna boldogságát, becsületét, mindent. A szép keleti virágot h szakította, eldobta, s visszatért a Tiberius partjára .. A szívben csak két véglet van; Mária megismerte mindkettőt, a boldogság üdvét s a boldogságtalanság poklát ! A csapás súlya alatt összeroskadt, lelkének egyensúlyát elvesztette s kétségbeesésében a feledést, a vigaszt ama mámorban kereste, melyből uincs többé morális ébredés....... Rálépett arra a sikamlós ösvényre, a hol a szív sem a feledést, sem a megnyugvást nem találja meg, hanem folyton siklik, bukik, merül... Mária, a ki eddig elvonultan, csöndesen, álmadozva élt, egyszerre kilépett a világba. Háza tárva-nvitva; a férfiak egész raja hevert lábainál. Hire rövid idő alatt olyan rósz lelt, hogy a nők kerülték s a férfiak is —.házán kívül megvetéssel beszélte* róla A kicsapongásokban, az orgiákban kereste a Léte forrását, de sehol se találta föl — sehol. íla néha magára eszmélt, nyugágyára ros- kadt s őszintén, keservest n szenveded. Bánata kettős volt: szive vérzett s önbecsülését, ezt a legdrágább erkölcsi kincset, siratta. A római birodalomban Augusztus korában béke uralkodott; János templomának ajtaja tizenkét évig zárva volt. A sasok pihentek; repülésük az a r.pülés volt, mikor a madarok királlyá, mintegy kifáradva, mintegy élvezve, számylebbentés nélkül szeli a levegőt. Palesztina szép, sima kőutait egy fenséges alak s óriási nép- tömeg lepi el: — Kii-zitis és küveiöi. Jézus messiási hire napról-níipra növekedett, foglalkozatta a kedélyeket. A várva-"árt Messiás. Dávid fia.. Ig>n, Jihova beváltotta szavát, ime a messiás m gérkezett. Izaias és Ezékiel próféták jövendölése beteljesedett. Kiisztus gyógyít, a bünbocsánatot hirdeti. Krisztus eddig soha nem hallott igéket, igazságokat hirdet. Valóban, ö a messiás, Dávid fia. Ráhel valahányszor asszonya lábaihoz telepedett, annyi csodás dolgot tudóit Jézusról beszélni, hogy Mária figyelemmel hallgatta, süt, ha Krisztus valahol a közelben volt, odaküidie, hogy aztán beszélhessen róla. És Ráhel tudott beszélni, .. Mária házának tetejéről, a pálmák alól látja Krisztust, a mint egy csónakban áll s a parton álló tömeghez beszél. A csónakot két tanítványa, Márk és Péter, lassan hajtják, A csodaszép hetem a pálmák alól látja, de nem • hallja. Kiváncsi leg? halam akarja. Ráhel ! Add üde napernyőmet s fátyolomat. József oldja lo a csónakomat. — Hová megy, asszonyom { A nap még nagyon süt. — Az az ember ott lennt, nézd, tűri a nap hevét. Hallani akarom, mily igéket hirdet. ■* — Csupa igazságot, asszonyom, ö Dávid fia. “- Hiszi d? J
