Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
10. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 22 szám. 1908 május 3Ö. — Hiszem, ö a Messiás. — Menjünk. Te is vélem jösz. Mária csónakjába száll s Krisztus közelébe eveztetett. Krisztus éppen a bünbánatról s a jövő életről beszél magasztos, mély szavakat. Mária kiváló értelmével Krisztus minden szavát fölfogja s szép arcza egyben elváltozik. Szemeire valami sajátságos, csillogó fény borul, orrczimpái láthatóan mozognak. Odabent, lelkében valami nagy, váratlan küzdelem támad... — Úgy evezz, hogy Krisztus arczát láthassam —parancsolja a szolgának, a ki aztán néhány evezöcsapással majdnem Krisztus csónakja elé evezett. Mária Krisztus szelid, átszellemült arczát láthatta, látta. Egyideig nézte, hallgatta s szemeit újra ráfüggesztette, azzal az átható tekintettel, mely a lelket kutatja s ajkai egyszerre mozogni kezdenek: — Ez vglóban a Messiás — suttogja s tovább figyel, szívja magába az erkölcs, az örök igazságok szavait, igéit. Haza — mondja szokatlan lágysággal. Hangjából a parancsolás éle eltűnt. Néhány napra teljesen elzárkózott; vendégei hasztalan zörgettek ajtaján, senkit sem fogadott. — Hol van Krisztus ? — kérdé harmadnap Ráheltől. — Ma Simonnál ebédel. — A farizeusnál ? — Annál, asszonyom. Hívd meg te is. Mária arcza föllángolt: — Bllnös vagyok, 0 háramnak küszöbét nem lépné át. — Megteszi asszonyom, megbocsátja bűneidet. —■ Ráhel.......A te hited nagy........Én is hiszek benne........Igen, ö feloldoz......Hozd el fekete stólámat s a fekete fátyolt. Az alabástrom amforába önts kenetet. — Hová szándékszik, asszonyom ? — Simonhoz. — Simonhoz ? ! — Oda. Tudom, hogy megvet, mert bukott nö vagyok, de mindegy ! Ráhel........Volt bátorságom nyilvánosan megbukni, daczolni az emberek megvetésével, most lesz erőm bűnömet nyilvánosan megbánni. Krisztus föloldoz, hiszek benne. Fátyolomat úgy tűzd fel, hogy arczom szabadon legyen. Gyorsan, nem akarok egy pillanatot sem veszíteni. És Mária Simon házába lépett. Simon meghívta Krisztust, de nem fogadta a vendégszeretetnek ama külső jeleivel, melyek a zsidóságnál szokásban voltak — nem tartotta Krisztust rájok érdemesnek. Mária Krisztust már asztalnál találta. Nyomban lábaihoz borult, megcsókolta, köny- nyeivel áztatta azokat, majd hosszú hajával letörülte s úgy kente be illatos kenettel. Krisztus odafordult Simonhoz és mondá : — Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál, ez pedig könnyeivel áztatja lábaimat. Nem csókoltál meg, ez asszony lábaimat csókolja, fejemet nem kented be olajjal, ez pedig kenettel kente be lábaimat. Azért mondom neked, megbocsáttatnak sok bűnei, mert igen szeretett. Asszony, a te bűneid megbocsáttatnak, a te hited megszabadított téged —menj békével! — s áldólag terjesztette ki kezeit. És Mária Magdolna, a bűnbánó megtért, megtalálta az igaz ösvényt, melyen ha feledést nem is, de megnyugvást talált, melyen a felebaráti szeretet, az irgalom és igazság voltak vezetői és a mely ösvénynek göröngyös útját a vallás, a hit békepálmái árnyékolták be. Beküldte-e már előfizetési diját erre az esztendőre ? Ha nem, úgy igyekezzék e kötelességének minél előbb eleget tenni. Ez időszerűit ügynökünk nincs, de a pontos ref. testvérek számára nem is szükséges, mert ezek tudják, hogy a lap pénzbe kerül s igy az előfizetésekre égető szükség van. Uj előfizetőknek ingyen küldjük meg a „Protestáns Naptár“-t. Ref. Egyesület. Egyesületünk több osztályától kaptam panaszt a vezérte-tületi jegyző urra, hogy oly tagokat törölt ki, akik fizetéseikkel rendben voltak. A panasz vétele után megkérdeztem a jegyző urat, hogyan lehet az, hogy a rendesen fizető tagokat felfüggeszti; sőt töröli is. A jegyző ur válasza abból áll, lehet hogy az illető tagok befizették illetékeiket; az is meglehet, hogy az illeték be lett küldve a vezértestületi pénztárba, de honnan tudja ö ezt, ha neki nem küldenek róla jelentést? Ha ö jelentést nem kap, akkor jogosan hiheti, hogy az illető osztály nem fizetett. A jegyző urnák teljesen igaza van és a felelősség az e'küvetett hibáért azon osztály tisztviselőjét illeti, aki a jelentés beküldését elmulasztotta. Az 59. pont szerint az osztály jegyző köteles a vezértestületi jegyzőt a gyűlés után nyoöz nap alatt értesíteni és neki a fizető tagok névsorát beküldeni; de ha ezt elmulasztja, akkor hanyagságával olyan nagy bajokat okozhat, amiért bizony nem igen szeretné egy sem a felelősséget elvállalni. A panaszkodó osztály jegyző uraknak legjobb lesz elismerni, hogy a hiba bennük van és panaszkodás helyett jó lesz rendbe hozni az osztályaikat oly módon, hogy a jelentéseket pontosan küldjék be. A jogos panasznak mindig helye van és én nem is vagyok az az ember, hogy azt meg ne hallgassam és azt orvosolni ne igyekezzem; de az ilyen panasznak nincsen helye és a feldobott kö arra hull vissza, aki feldobta azt. Azt még azok is elismerik, akik Egyesületünknek nem tagjai, hogy a mi Egyesületünk rendesen és pontosan van vezetve Ez úgy is lesz mindig és épen azért megkövetelem az egyes osztályok jegyzőitől, hogy kötelességüket szigorú pontossággal teljesítsék. Nem sokat kér tőlük az Egyesület, csak azt, hogy elvállalt kötelességüt úgy hajtsák végre, amint azt az alapszabályok kívánják. Tessék ezt betartani panaszkodó testvérek és nem lesz okuk panaszra. Egyesületünk egy régi, hü és buzgó tagjától kapott a jegyző ur egy levelet, melyben azt irja az általam nagyra becsült (est- vérem, hogy a vad házasságban élőket nem kellene kizárni az Egyesületből. Nagyon téved, testvér! Egy nagy költőnk szavai szerint: »Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs.« — Nos hát ami áll az országra, áll az az Egyesületre nézve is. Részemről n m kívánnék egy perczig sem egy olyan társaság tagja lenni, amely társaság egy ilyen csúnya bűnt elpalástol és elősegít, sem egy olyan csúnya bűnben élő valakit tagtársamul cl nem fogadnék. Maradjunk meg csak a szűk ö-vényen és csináljuk mi a magunk dolgát úgy, hogy Isten és ember előtt kedvesnek találtassák az és ha tagjaink egy kevés buzgalmat fejtenek ki Egyesületünkért, akkor megélünk anélkül is, hogy a bűnnel komázzunk. * Az »É!ö Tagok Tábora« mindig szivesen fogadja az ajánlkozókat. Tessék itt jelentkezni és megmutatni, hogy tudunk is és akarunk is tenni és akkor lesz Egyesületünk nagy és erős. A viszontlátásig: MOLNÁR ISTVÁN elnök. Kiadóhivatal! üzenetek. B.I. Toledo, O. A nő-egylet kalauz dija megjött. 1909 április 1-ig rendben van. Az „Örömhír ‘-re küldött czimeket köszönöm. Bevezettük. — Pelsöczy L. New York. A küldött két dollárt itt nyugtázzuk. 1909 április 1-ig rendben van. A czimváltozást eszközöltük. — T. I. Lorain, O. A két dollárt mi gkaptuk. Rendes nyugtát később küldünk. — Gy. S. Wance Mills, Pa. \ küldött félévi díjért köszönet. Naptár ment. Olvassák haszonnal. — K. P. McKeesport, Pa. A két dollár megjött. Rendes nyugtát akkor küldünk, ha a könyveket megkaptuk a volt kiadótól.
