Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
8. oldal »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«? 22. szám. 1908,május áü< Paftíd szürke sziklái izznak a nyugatra hajló nap tüzes fényében. Keleten a gaulani fensik, a tiszta, átlátszó levegőben élesen válik ki, mig éjszakon a maga} Ilerinon hófödte csúcsa odatámasz- kodik a gyöngyszüik* éghez, büszkén tekint alá Genezáref mesésen szép tavára. Genezáret tava a fehér házakkal, zsinagógákkal beépített városok és buja zöld tropikus növényzet között, hasonlít egy hatalmas zöld csillogó opálhoz, változatos barokk foglalatban. Magdalában, a városok egyikében, közvetetlen a tó partján, egy csinos, egyszerű, keleti stílben épült emeletes, lapos tetejű ház emelkedik. A lapos tetőn, egy félig nyitott pálmasátorban, kényelmes nyugágyon csudaszép szőke, nyúlánk fiatal nö fekszik. Síirü baja hullámos, aranyszöke s félig föloldva hull alá. Karjai, melyeket a római stóla szabadon hagy, teltek, gömbölyűek s arany karpereczek ragyognak rajtuk. A stóla puha gyapjúszövet, s alsó fodrát aranv hímzés di»ziti. A nap meleg sugarait fölfogják a pálmák levelei, kellemes árnyékot tartanak az álmodozó, nyugvó fiatal nő felett. A fiatal bő Mária-Magdolr.a, a bűnbánó. Mikor atyja, a dúsgazdag jeruzsálemj farizeus meghalt, testvéreitől, Simontól és Mártától, a kikkel nem birt megférni, különvált s Magdalában (innen neve: Magdolna) abban a házban telepedett le, a melyik atyja hagyatékából neki jutott. Mária ör.álló, szenvedélyes, eszes nö volt. Mfrészen daczolt a szigorú közvéleményével, fajának szokásaival, valóságos római nővé fejlődött. A rómaiak mindenhova magokkal vitték nyelvükéi, intézményeiket s törvényeiket. A hol a hatalmas római sasok szárnyaikat kiterjesztették, ott a Tiberiusparti szellem mindenbe s mindenhová bevette magát s saját akarata szerint alakitott, alkotott. Mária az örök város czivilizáczióját tele tüdővel szívta magába, annak szellemében nevelkedett, gondolkozott, élt. Házát kényelemmel, fényüzés-el római mintára rendezte be. Öltözete is az volt, melyet Líviák, Octáviák, Jul ák viseltek; finom gyapjú, vagy áttetsző fehér selyemből készült stóla, gazdag arany- vagy ezüst- himzéssel. Az ékszereket s a s/.ijas fekete, ezüst holdas lábbelit nagyon szerette. Z-idó voltára csak az emlékeztetett, hogy a húsvéti ünnepeket Jeruzsálemben, bátyja házánál töltötte s a szabad napján elment a zsinagógába, melynek ajtajából nézte, hallgatta a férfiakat, a kik a fal hosszában, fejükön a taleszszel ültek s imáikat morogták. Mária ott fekszik a pálmák árnyában, kényelmes szőnyeggel letakart nyugágyon. Előtte egy fiatal cselédleány ül mozdulatlanul. Keze ö'éhen hever, szemét ráfüggeszti arra a keleti fensikra, melyen az ut kigy ó/va t tinik el Mária ránéz, egyideig nézi a leány szemeim k álmadozó, vágy teli tekintetét, majd megszólal: — Hova gon Jolsz Ráhel? A leány összerezz» n s elpirul, mintha valami tiltott tetten érték volna. Túl a hegyekre.. .. — Nemde ismét tieidre ? — Mii.élig asszonyom. Mária hirtelen felemelkedett: Szeretnél haza menni? —- 1 érdé. — Oh, Jehova, szeretnék-e ? !....... Téged, asszonyom, szeretlek, hisz olyan jó vagy hozzám s bérem olyan magas, hogy enyéimnek is jut belőle, de Iáid, mikor estve lefekszem s tekintetem odatapadt, keleten a csillagokra, olvankor kimondhatat'an vágy száll meg azok után, a kiket szeretek, a kik szeretnek. Oh hidd meg, asszonyom, a vágy néha majd megöl. A leány hangja egyszerre megtört, suttogó lett s a suttogásból kiérzett a zokogás. — Ráhel.......szeretlek, bü s engedelmes vagy....... Nem akarok s nem is fogok tőled megválni... Ráhel szép fiatal testén valami vonaglás futott keresztül; a visszatartott könyek görcse. — Nem, gyermekem, nem válunK meg egymástól, de ha akarod, ide hozatom anyádat, testvéreidet, kedvesedet, a kihez férjhez adlak s mindketten nálam maradtok. Akarod, Ráhel? No, ne sírj !- Oh, asszonyom !... Asszonyom ! — kiáltott fel a cselédleány, s úrnője előtt arezra vetette magát, úgy csókolta stólájának szegélyét. — Asszonyom, a Jehova nemes szivét meg fogja áldani, megadja azt, a mit kíván... Areooz eljön... Mária a leány utolsó szavait mintegy fölszivta magáha; lelke egyezerre megtelt a szerelem, az édes sejtelmek érzésével s a vágy szivének eszménye után, keblét szinte feszitette. Nem hallotta, hogy a leány sirt lábainál boldogságában. Nem hallotta; csak az irigységnek vannak éles fülei; a reménynek, a szerető szívnek nincsenek. Mária lelkének teljes hitével szeretett és remélt. Gyönyörű kék szemeinek álmadozó tekintete kifejezéstelenül Hermon csuc.-án nyugodott. Nézett, de nem látott, lelke önmagába volt merülve, csak szivének lázas dobogását figyelte. .......Az utolsó husvéíkor Jeruzsálemben, bátyja házában találkoztak — ő és Aerosz, a fiatal római patrícius. Areosz, Pilátus helytartónál valami hivatalos küldetésben járt. A helytartók Caesareábau székeltek, de a húsvéti ünnepekre ok ij Jeruzsálembe költöztek, mert a zsidóság a húsvéti bárányt, ha súlyos betegség nem tartotta vissza, a szent város falai között fogyasztotta el s a római helytartóság olyankor mindig lázadástól tartott s azért az egész caesareai helyőrséggel Jeruzsálembe vonult így Aerosz is ott volt és Simon előkelő házában találkozott Mária, val. Alig látták egymást, szivükben a szerelem szikrát fogott. Mária szép volt, szülte tüneményszerü ; Aerosz férfias, előkelő alak. Epikur iskolájának lelkes hive; egész lényén a görögbölcs derült filozófiájának nyugalma, mosolya ömlött el. Mária több napot töltött Jeruzsálemben, s a szerelem, mely az ő és Aerosz szivében szikrái fogott, egy kölcsönös vallomás suttogó, lágy szavaiban lángra lobbant. Mária szivében a szerelem lobbant lángra, mely az emberi szívben, életben két végleg között mozog: az egyik a boldogság, a másik a tragikum. Átmenetet, középutat, megalkuvást nem ismer. De Mária < Kávénként nem Ilire aludni; szerelmével, aggódó lelkében tgy iagi. sül; os gond születeti meg: ö Judea leánya, istenének Jehovat vallja, ajtajának félfáját a húsvéti bárány vére festi veresre; — Artosz a büszke Róma gyermeke, patrícius. A Jehova Jupiter felett mérhetetlen mi gasságban áll, de a római patrícius, ha lehet, még magasabban áll, a palesztinai zsidó leány fölött. Ez az ö gondja, ez item engedi az álmo. szemeire s hogy a ho.-szu éjszaka hamarabb teljék, fölmegy a ház lapos teiejéie, s ott im- bolyog föl-alá, nyugtalanul. A csillagok rezgő, szelíd fénye meS megvilágítja a karcsú leányalakot. Gyakran csak akkor megy le a házba, mikor keleten a csillagok fénye haloványul, ki szikkiel s a nap sugarai, mint valami éles, tüzes lándzsák előtörnek s Jeruzsálem környékének élettelen szürke szikláit csodásán szép rózsaszínre festik, MARIA-MAGDOLNA. irta: BALOGH IRMA.
