Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-18 / 3. szám
4. oldal. neki tetsző pásztort, ahoz ragaszkodik. A másik igazság az egyházmegyéé, mely azt mondja, ez a általatok kiszemelt egyén nem lehet pásztorotok, mert még nincs meg az ahoz való jogositványa. Miután pedig a két igazság egymás mellett meg nem állhat, az a kérdés, hogy a kettő közül melyik engedje a tért át a másiknak ? Az én nézetem szerint ily esetben azaz első sorban vizsgálandó kérdés, hogy melyik felel meg jobban az evangéliumnak, melyik szolgálja jobban a békére való törekvést, a keresztyéni szeretetet s végül melyik mellett virágozhatik fel jobban az a végcélul kitűzött eszme: a Krisztus egyházának diadala. Első sorban is azt tenném vizsgálat tárgyává, hogy a pásztorul megválasztott egyénben megvan e mindazon tulajdonság, melynek egy Isten szolgájában okvetlenül meg kell lenni ? Elég erös-e a hitben; van-é benne igazi pásztori türelem, alázatosság; képes-é egy nyájat az Ur legelőjén úgy őrizni, hogy az először is jó táplálékban részesüljön, másodszor, hogy ama szertejáró orosz- abban kárt ne tehessen? Vizsgálat tárgyává tenném, hogy az az ösz- szekötö kapocs, mely az egyház és megválasztott pásztora között létrejött, a keresztyéni szeretet kapcsa-e, vagy más meg nem engedett utón létre jött pajtáskodás, mely sok helyütt — sajnos ! — a pásztort a nyájjal egybeköti. Nem a jó cimborát szereti-e a nép az ö pásztorában, ki ha sza- vallni kell, szépen szaval, ha politikai nagy po- hárköszöntöket kell mondani, akkor abban csillogtatja szónoki ügyességét; ha üzleti élelmességről, egyletek alapításáról van szó, abban is mester, — szóval a kire ráillik az a mondás, hogy »a mi papunk mindenütt kivágja a rezet.« S ha e vizsgálataim eredménye arra vezetne, hogy a kiválasztott pásztor nem világias eszközökkel, hanem a benne élő szent lélek eszközeivel nyerte meg a gyülekezet szeretetét, ezt mint egyik döntő tényt indok gyanánt a hozandó határozatnál szépen megőrizném. Azután vizsgálat alá venném az egyház állapotát. Megnézném, hogy a lelki élet minő. S ha javulást, emelkedést látnék, s az okozati összefüggésbe hozhatom a kiválasztott életével, mun kájával, ezt mint második indokot szintén megőrizném. S ekkor aztán, azon szép bibliai igazság alapján, hogy a mely fa jó gyümölcsöt terem jó fa az, nemcsak hogy fejszémet nem vetném a fa gyökerére, de sőt igazi örömmel azt mondanám, virágozz, gyümölcsözz gazdagon az Ur dicsőségére és a reádbizottak lelkiüdvére. De más oldalról megvizsgálnám a másik igazságot is, hogy t. i. ha annak háttérbe kellene szorulni a másik igazsággal szemben, vájjon nem származnék-e ebből valami oly dolog, mi a Krisztus egyházára bajt, vagy veszélyt hozna. E szempontból tekintve a dolgot különösen figyelembe venném az amerikai viszonyokat, a melyek a hazaitól merőben különbözők. Figyelembe venném, hogy ily esetek, mint a jelenlegi, már előbb is és többször fordultak elő s épen ilyen pásztorokkal szemben már bizonyos tapasztálatok is állanak rendelkezésére S azt hiszem, hogy e tapasztalat épen nem kedvezőtlen azon lelkészekre, kik előbb lettek pásztorokká, még mielőtt a diplomát, vagy mondjuk a palástot elnyerhették volna Felvethetnök itt azt a kérdést is, vájjon a diploma, vagy palást teszi-e a pásztort, mely nélkül nyájat legeltetni nem lehet?E kérdésre távolról sem akarom azt felelni, hogy nem, de azt sem hogy igen. Mert valamint iskolai, theologiai képzettség mellett ifién sok méltatlan és alkalmatlan lan pásztort ismerünk a gyakorlati életben, s ép úgy igen eltudunk képzelni olyan pásztort is, kinek theologiai képzettsége iskolailag befejezve nincs. A helyes mérték gyanánt vájjon nem lehet - ne-e elfogadni a pásztorságnak azt a fogalmát, melyet a szentirásban maga a Mester adott. Oh azért nem szükséges az emberi bölcseség által alkotott szabályokat összetörni, csak adott kivételes esetekben azokat a, magasabb, isteni eredetű szabályokkal összhangba hozni. Fontos dolog az is, hogy melyik igazság elfogadásával lett megőrizve a lelki nyugalom és béke? Ha a rideg emberi szabályok lesznek zsinórmértékül elfogadva, egy egész egyház nyugalma, békéje dulatik fel s ezért az örök biró előtt ki lesz felelős ? A törvény ? Oh ezt ott senki kárhoztatni nem fogja, mert az holt betű. Hanem kárhoztatásuk lészen azoknak, kik a holt betűvel a lelkek életét akarják megölni. S viszont, ha az egyháztagok igazsága érvényesül ki látja annak lelki kárát ? Senki. Ha csak azaz ósdi felfogás nem, hogy mit keres a próféták között az, kinek hivatalosan még nj akába nem akasztották a palástot ? És ha harcra kerül a dolog, ki lesz a győztes, ki a vesztes ? Győztes senki, mert kárt vall mind a kettő, de vesztes lesz a hitélet, mert ismét egy botránykő lesz oktalanul oda dobva. Ha nekem birónak kebene lennem e vitás kérdésben én a következőleg járnék el : Mint minden nehéz ügyben, ebben is azt a kérdést intézném magamhoz, mit tenne az én helyemen Jézus ? S elképzelném magam előtt, hogy az egyházmegyei gyűlést alkotó tizenkét férfiún kivül ott van a Megváltó is, ki nem az egyházmegyei szabályok szerint, hanem lélek és igazság szerint Ítél. S elé terjeszteném az ügyet, hogy melyik álláspont felel meg az ö akaratának. És nekem a lélek megsúgná, hogy az az igazi jó pásztor, ki életét adta azö juhaiért, e pásztorsági kérdésben melyik igazságra mondaná ki az Ament. És én úgy képzelem, hogy ö azt mondaná : A kiket eleve ismertem: el is rendeltem; a kiket elrendeltem: el is hívtam; a kiket elhívtam: azokat meg is igazítottam; a kiket megigazítottam: azokat meg is dicsőítettem. S ha pedig ezen válasz után még mindig ítélnem kellene, azt mondanám, hogy a mint a gyümölcsből megítélem a fát, úgy a lelki munkából is megállapítom az elhivatottságot. Spectator. Jegyzet. Közzé adtuk e cikket, mert sok Amtx'ikai magyar reformátusok lapja.« 3, szám. 1908. jan. 18. okos és megszívlelendő dolgot tartalmaz. Az egyházmegye hozott határozatát mi sem helyeseljük, de viszont el kell ismernünk, hoey a theologiai képzettség magas színvonalon tartása úgy a gyülekezeteknek. mint lelkészeknek közös érdekük. Szerk. Innon-onnaru A tudós és barátja. Kirchner hires csillagász volt annak idején. Ismeretes volt nemcsak tudományáról, de vallásosságáról is. Egy alkalommal egy remek kivitelű földgömböt készittetett magának, melyen úgy a hegyek, mint a vizek a lehető leghívebben fel voltak tüntetve. Felállította szobájába, midőn vendége érkezett, a ki sokat gúnyolta Kirchnert, mert hiszi az Isten létezését. A mint a földgömböt megpillantotta, meglepetve felkiáltott: »Ugyan ki készítette ezt a remek földgömböt ?« A csillagász éppen leült, írni akart s ügyet sem vetve vendégére, a legnagyobb nyugalommal válaszolá: »Hogy jött ide, nem tudom; nem tudom; nem csinálta senki, valami véletlen hozhatta létre és használat céljából ide helyeződött.« Csodálkozva hallgatta ezt a vendég és ismételt kérdezösködésére megint csak azt a választ kapta, hogy azt a földgömböt senki se csinálta, az magától lett és egyszer csak úgy termett a szobában. Erre a vendég indulatba jött és a töb- közt ezeket mondotta: »Tudod barátom, ha tréfálni akarsz, válasz magadnak más tárgyat hozzá, de ilyen bolondságot ne akarj velem elhitetni.« Erre a csillagász felkelt, odaállt barátja elé s komolyan igy szólt: »Bolondságnak nevezed, ha valaki azt erösiti, hogy ezt a papírból, fából és rézből készült gömböt senki sem csinálta, hanem véletlen folytán önmagától állt elő: hát akkor minek nevezzem én azt, mikor te a világról, melynek ez a gömb csak igen gyarló mása, azt állítod, hogy senki sem teremtette, hanem önmagától jött létre ? Nem a legnagyobb balgaság-e azt állítani, hogy ezt a kicsi dolgot valakinek kellett készítenie és azt a hatalmas égi testet, a melyet földnek nevezünk, senki sem teremtette, az csak úgy magától lett ? — Látod, látod milyen vak és oktalan is az a ti hitetlen bölcses- ségtek !... A vendég hallgatott, gondolatokba merült s az időtől fogva sohasem gúnyolódott. Az istent agadéi esze. Beszélhet nekem az Istenről, henceg az egyszeri hitetlen — nem hiszem én, mert nem láttam. Úgy, azért mert nem látja ? No lássa, én sem hiszem, hogy önnek es2e volna, mert nem látom, volt rá a méltó válasz.
