Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
22. szám. 1908 május 30. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. _ 3. oldaá. Rágalom. Hozzá vagyunk szokva, hogy az amerikai magyarság életét, működését viszásan Ítéli meg a magyarországi sajtó, a melynek munkásai még annyi fáradságot se vesznek maguknak, hogy a legegyszerűbb tényeget megvizsgálnák s a szerint mondanának ítéletet. Hiába emeli fel szavát, az amerikai magyar sajtó ezek ellen a visszaélések ellen Szava a falralunyt borsóhoz hasonlít. Tudomást se vesznek r'»la azok, a kik magukat valami emberfeletti lényeknek képzelik. Mi, mint vallásos lap, eddig nem yzóltunk azokhoz a badarságokhoz, a melyek arról az alacsony színvonalról tesznek tanúbizonyságot, a melylyel otthon az amerikai magyarság életét kezelik. De most olyan oldalon ér a támadás, a mely minket, kik e népnek lelki vezérei vagyunk, a világ előtt rósz szinben tűntethet fel, s népünk ellen, itt a más nemzetiségek tengerében, alkalmas felkölteni a gytllölség tüzet. a Budapest, 48-as lap, a mely a mostani kormánynak egyik hivatalos lapja, örömmel iidvöili a belügyminiszter törvényjavaslatát a kivándorlásról, mert ez nem engedi, hogy a magyar nép legmunkásabb és legszorgalmasabb százezrei Amerika erkölcsi mocsarában pusztuljanak el. Micsoda vad állítás ez ! Amerikát egy magyar lapnak így megrágalmaznia nem volna szabad s egyáltalában nem tartjuk megengedhetőnek, hogy ilyen dolgokban a? amerikai nép teljes ismerete n.lkül mondjon valaki ítéletet. Nem erkölcsi mocsár ez az Amerika, hanem tisztitó tűz igen sok magyarországi emberre nézve. A ki elbukott: az itt újra feláll és boldogul; a kit a viszonyok, a közvélemény otthon tönkre tett: itt uj életre kelhet s nem egy magyar ember van, a ki itt ismerte meg igazán a boldogságot. Vannak ugyan olyanok is, akik itt züilenek el, de ezeknek a száma nagyon kevés. A való tény az, hogy az amerikai magyarság erkölcsi élete nemcsak hogy nem áll a magyarországi nép erkölcsi életének színvonala alatt, hanem annál határozottan jobb. Odahaza sokan élnek vadháznsságban; a törvénytelen szülöttek száma meglehetős mag s, főként a városokban. Itt egy olyan vidéken mint a pittsburgi, hol nagyon sokan élnek honfitársaink közűi alig tudok 10—12 vadházasságban élő magyart, s a múlt évi 125 születési esetben c-upín kettő volt törvénytelen. 11a akárki átnézi az anyakönyvemet s hiszem, bármelyik egyháznak anyakönyvét, úgy találja, hogy népünk ebben a tekintetben erkölcsileg emelkedett, mert a legtöbb esetben törvény télén születésűek azok a gyermekek, kiknek anyja azért jött ide, hogy az óhazában rajta esett szégyent eltitkolja. Amsrikának is vannak erkölcsi mocsarai, de azokba, a mi népünk közül aránylag kevés esik, még kévéstbb pusztul el, mert igyekszünk őket megmenteni az evangyeliutn ereje által. Tizenhárom esztendős tapasztalatra hivatkozva mondhatjuk el, hogy népünk a puritán, szigorú erkölc.-i felfogású, bámulatos vallá os buzgóságu amerikai nép között élve úgy 'állásos, mint erkölcsi felfogásban, magas föl ra emelkedett, s a megújhodásnak az a szellője, a melyre olyan nagy szükség van odahaza, épen ezen a mezőn, innen fog átfuvallani s az amerikai magyarság nemcsak anyagilag, de erkölcsileg és vallásilag is hozzájárul a jövendő Magyarország kiépítéséhez. A helyett tehát, hogy a magyar sajtó munkásai megrágalmazzák Amerikát s olyan félvállról beszélnek rólunk amerikai magyarokról; sokkal többet használnának ügyünknek, ha hallgatnának s könnyelmű megjegyzésekkel, bombasztikus szóvirágokkal nem nehezítenék amúgy is nehéz helyzetünket. KAL ASSAY SÁNDORÁldozó Hogy hallatszott a búcsú szava Ajkáról annak, ki azért jőve, Hogy megtartsa mi elveszett vala: Elmúlt a tanítványok öröme. Szivünkbe fájdalom nyilalott, Szemükbe köny fakadt és a bánat Sötét felhője lelkűkre szállott... Életükben nagy változás támadt. A fájdalom szün s köny elapad. Felhő felett világosság ragyog, Jézus ajkán vigaszszó fakad. »Ne féljetek én veletek vagyok«... Nem hagylak árvákul titeket, Kik én értem mindent elhagyátok; Ha bűn kisért, csábit, hiteget, »Ne féljetek megtéiek hozzátok !« A menybe néznek és az öröm Foglalja el a fájdalom helyét. S megmutatja, hogy ök itt a földön, Fogják hirdetni az Ö nagy nevét. »Tanúim lesztek — szólt a mester — Határáig az egész világnak ! Jutalmat nyertek ti is egyszer Örökösi Atyám országának.» Lesz hát célja már életünknek, Bizonyságot, hogy tegyenek Róla, Ki halottja a kérésznek S tetteiért lett a meny lakója. * * * * Jézus Krisztus, édes Mesterünk ! Ki által lett üdvünk, boldogságunk... Szólj hozzánk is, nyisd meg a szemünk, Kik e földön egész árvák vagyunk. A bűn kisért, csábit, ostoroz, Szemünk az égre néz, de a lelkünk A föld porában ég, sorvadoz Ha árván hagysz, oh bizony elveszünk. Szőnyi Sándor.
