Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-30 / 22. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 22. szám. 1908 május 30. A menybemenetel nagy titka* A keresztyén vallás dogmái közül egyet sem támadtak any- nyira az emberek, tudósok és tudatlanok egyaránt, mint a Jézus menybemeneteléröl szóló tant. A feltámadás gondolatával, bár ezt is sokszor erősen támadták, még csak kitudnak valahogy békülni, de a menybemenetel nagy titkát nem képesek megérteni. Sokan azért szólnak ellene, mert csak a Lukács iratai és Márk rövid feljegyzése tesznek e fontos esemény mellett tanúbizonyságot. Ezek említik fel ujy. mint történelmi eseményt. De épen ez a körülmény a legékesebben szóló bizonyság a Jézus menybemenetele mellett. Ha más evangyéliumban, vagy apostoli iratban volna szó róla, talán kétség férhetne az el eszélés valóságához. De mivel bővebben épen Lukács, a tudós orvos ir róla, —a kit méltán nevezhetünk az őskereszty. nség történetírójának, — a történet valódiságához alig férhet szó s ezt azzal, hogy a többi evangyédsták ezt az eseményt nem örökítik meg, gyöngíteni egyá tahiban nem lehet Az újszövetségi írók között a legmiveltebb, a legfel'ilágosot- tabb emberek egyike Lukács az orvos, a ki bizonyára a legtisztább meggyőződésből, a leiektől hajtatva állott az evangyélium szolgálatába. Gondolkozó fő volt, a kit Jézus életének az evan- gyéliumokban följegyzett története nem elégített ki, hanem mint szem és fültanu, részint saját tapasztalatai, részint hiteles tanuk tudósításai alapján uj történetet ir a Jézusról s mint Hál apostol u itársa, megírja az őskeresztyén egyháznak a törté étét is. Az evangyeliumok közül csak a Márk evang.yéliuma említi fel ezt az eseményt de ez is csak nagyon röviden. Máté és János nem szólnak róla semmit. Lukácsot tehát méltán foglalkoztatta az a kérdés: Ha Jézus feltámadt a halálból, s első zsengéjük lett azoknak, kik ő benne elaluvának, mi lett az ö további sorsa? A földön maiadt e? Eltünt-e nyomtalanul? A feletet épen a Márk feljegyzésében, hogy ül az Atyának a jobbján, találta meg. És ezt a feleletet megerősítik az ószövetségi iratok is, de mindenek felett a józan ész. Ennek az eseménynek a megítélésénél is vissza kell térnünk a mindenek által elismert történeti tényhez, a Golgotha keresztjéhez. Azt a Jézus legádázabb ellensége is elismeri, hogy ö a Golgotha keresztjén borzalmas halált halt. Azt is el kell ismernie minden elfogulatlan bírálónak, hogy Jézus, habár földi testbe öltözött s mint ember élt az emberek között: büntelen maradt s a kísértő felett mindenkor gyüzedelmet aratott. Bírái közül egyse volt meggyőződve bűnösségéről, se Kajafás, se Anuás, se Pilátus, s hogy még is meghalt, azért történt, hogy az ö vére hullása által a hivök megszabaduljanak az ő bűneik súlyától s annak zsoldjá- tól — a haláltól. A mint igazságérzetünk nem tudna megnyugodni a Jézus bezárt sirja felett: épen úgy nem lehetne igazságos dolog áz sem, ha Jézusa feltámadás után, tanítványainak egy párszor megjelenvén: egyszerűen csak eltűnt volna a földről, senkitől nem látva s nem tudván senki se a helyet a hová ment. Lukács lelkét egy ilyen gondolat nem elégíthette ki. Ö a gondolkozó fö, a Márk által megjelölt nyomon haladva úgy írja le a menybemenetel történetét, a mint azt a jelenvolt tanítványoktól hallott elbeszélés után saját lelkében leszűrte. Jézus élettörtének nem is lehet más a befejezése ! Jézusnak oda kell visszamennie, a honnan származott. Ez a legegyszerűbb, legvilágosabb igazság ! Az Atyától származván: az Atyához kell térnie. Es ő az Isten képét magán megőrizvén, méltó volt a jutalomra. ’ Miután mi is az Atyától származtunk, nekünk is ö hozzá kell megtérnünk. Oh ele mennyi sok embert leköt a bűn ! Mennyin nem látnak mást e földi életben, mint azt a felhőt, a mely Jézust e1 fed le a tanítványok szeme elöl! Atyámfiái ! Meddig állottok még az olajfák hegyén összetett kezekkel nézvén az után, aki oda elviteték ? ! Szán jatok le a hegyről a munkásság mezejére ! Munkálkodjatok a Jézusért, legyet k neki tanúbizonyságai mind az egész földnek a határáig: akkor az ut nyitva van előttetek is. Hagyjátok el a bűnnek utait s látni fogtok ti is megnyilatkozott egeket Atninö örömteljes igazság az, hogy Jézus a menyben uyert örök dicsőséget, épen olyan szomorú valóság az, hogy az emberiség a bűnnek utján járván, ma nem lehet szemtanúja ilyen csudáknak. Bizonyos dolog, hogy ez csuda, de érthető él megáll az ismeret itélös/éke előtt. Jézus életének azonban nem ez a legnagyobb és legérdekesebb csudája A legnagyobb csuda mindenesetre az, hogy azok számára, a kik ö benne igazán hiszm k, ez a földi élet is menyországgá változik ! Ne fiiygeszs/étek azért szemeiteket a felhőre, mely Jézust eltakarta, hanem teljesedjék meg szivetek az ö parancsolataival s járjatok úgy e földi életben, mint ö járt s bizonyára a menyország polgárai lesztek s elmondhatjátok: »Érzem, hogy az örökélet Már e földön az enyém tett !» Kassay Andor. A csoda szelencze. Mert jaj, ha tán Balhit csupán, Hogy kincset rejt szelenczéd Jaj mélyiben Nincs semmisem, Csupán sivár üresség. PALÁGYI LAJOS. Még boldogan, Tudattalan A bölcső mélyén rengett, És már kapott Ajándékot Atyjától a kis gyermek. Oh mily szerencse ! Egy szép szeleneze Volt a csodás ajándék, Oly kincset rejtett, minőt nem sejthet A gyermek ily korán még. Az évek telnek, Serdül a gyermek, Szorongva érzi kincsét, Nő életkedve S próbálja egyre Föl nyitni a szelenczét. Fölnyitja már, De jaj mi kár, U i fedél van alatta. Oh nagy csoda ! Soha, soha, Végkép föl nem nyithatja. Ez épp a titka, Bármeddig nyitja Kincsét ö sohse kapja, Mindig újféle Bűvös födélbe Van rejtve drága magja. Alid a szerencsét A ki szelenczéd Titkába sohse törtél, Jó ágos Isten Megtart a hitben, Hogy kincset örököltél.
