Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-09 / 19. szám

4. oldal.

»Amerikai Magyar Refonmátusok Lapja.«

19. szám. 1908 május 9.

r

jj

1 Mattvar

ED SE

u

4

Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

HANKÓ M. GYULA,

youngstowni ref. lelkész.

TÁRS-SZERKESZTŐ:

HARSÁNY1 P. ISTVÁN,

bridgeporti ref. lelkész.

KIADÓHIVATAL:

52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa.

Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, O. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czim: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa.

editors:

Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE :

52—54 Bates Str. Pittsburg, Pa.

Előfizetési árak: Egy évre 82; Magyarországba: S3 (15 K.) Subscription rates: One year 82: Half year: SI. Foreign countries: One year: 13.00. Half year: SI.50.

Az ,.Amerikai Magyar Sajtó-Egyesület'’ tagja.

,,Member of the American Hungarian Press Association.”

:=fB

lenségnek lesznek szülőivé. Ebből foly az a már szokássá fajuló visszaélés is, hogy az ilyen tanuló-pap, megunván a fáradságos munkát követelő iskolát, addig jár a segélyzö egyházak vezetőinek nyakára, addig panaszkodik, hogy öt a nép csak úgy fogadja el, ha felavattntik rendes lelkésszé, mig a segélyzö egyházak fel is avatják a panaszkodót s nem ismervén magyar népünket, éppen ellenkező hatása lesz jóakaratuknak, mint a mit akartak tenni ezzel.

Ha a hazai egyháznak valóban szivén fekszik Amerikába vándorolt gvermekeinek egyházi élete: ezeken a bajokon e^y csapással segíthet. Nem kell a hazai egyháznak mást tenni, mint felfüggeszteni, illetve eltörölni a konve >t ama sérelmes intézkedését, mely megakadályozza a hazai képzettségű lelkészek ide jövetelét és amellett egy jó képzettségű theol. tanár ideküldé- sével lehetővé tenni, hogy azok is. kiknek gondját segélyező egyházaink vették fel, jó magyar ref. papokká neveltessenek. Az idejövő papok ha bizonyos esztendők múlva hazamennek, visznek valami lelki kincset haza s az otthoni éh ttelen egyh. i élet megelevenitéséhez nagy mértékben hozzájárulnak: az a theo1. tanár is, ki nehány évet itt tölt el, bizonyára nem fog inni n haszon nélkül távozni, hogy ismét elfoglalja addig helyettessel betöltött régi állását.

Ha a méltóságos kon vent nem szégyenlené bevallani, hogy azzal h politákával, melylyel éppen azt akarja elérni, hogy képzett lelkészeket nem kaphatván, lassan elzüljenek egyházaink — az Amerikába vándorolt magyar reformátusoknak egyenes kárára dolgozik: meg is tenné azokat, miket most tőle kívánunk, kívánjuk pedig nem a mi magunk javáért, hanem az amerikai magyar reformátusokért Lehet, hogy a konvent bölcsesége jól számit s azok az egyházak, melyeknek pásztorai nem bírnak kifogástalan képzettséggel, elzüllenek; de akkor is, nem jut-e eszébe a méltóságos konventnek, hogy egy pap miatt egy gyülekezetét segített tönkre tenni s ott, hol egyszer tönkre van téve az egyház, még a legbuzgóbb hazai püspök sem érhet el később eredményt.

Ha a konvent nem változik, majd megváltó tatjuk mi az itteni viszonyokat: addig járurk mi is a minket segélyező egyházak nyakára, a mig a papnevelés hiányait pótolni fogják és arról is gondoskodn ik, hogy minden tt megtudják a mi hazai egyházunk magatartását s magatartásának belső rugóit. Ha pedig nem tudjuk elérni, hogy kéréseink meghallgattatván, javítsunk a mai, már tűrhetetlen helyzeten, mit tehetnénk egyebet, minthogy szomo u szívvel nézzük a pusztulás', s ezzel a méltóságos konvent növekedő örömét, végre megundorodjunk a hazai állapotoktól s elkeseredéssel szakadjunk el szülőhazánktól örökre. Mit tehetnénk egyebet, mikor meggyőződésünket, mint arra^otthon tanítottak, soh. el nem áruljuk, haza pedig soha nem mehetnénk a méltóságos konvent bölcsessége miatt? Nem ért. nk mi egyébhez, mint amire 1b hoss/u év alatt készültünk; minek mennénk valaha haza, ha otthon is papok nem lehetnénk?! Itt fogunk hát, mint számkivetettek küzdeni, itt fogjuk keserves könnyhullatások között nézni, mint züllenek el egyházaink, mint hagyj >k el a rósz pásztorokat a hívek is. mind feledkeznek el a gyermekek apáik szülőföldjéről s mint olvadnak be, nyelvünket is elfeledvén, a nyakas kálvinisták vissza hozhatla- nul a nagy Amerikába, s annak tőlünk valamelyik idegen fe- lekezetébe.

Hanem a mig ide juttatna minket az idő/ addig hiven • kitartunk és minden erőnkkel arra igyekezünk, hogy a bekövetkező szomorú időket hátráltassuk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a konvent jóakarata minél kevesebb bajt hozzon egyházainkra s az amerikai magyarságra. Azért kétszeres buzgó- sággal dolgozunk egyházainkért, kétszeres erővel akadályozzuk meg az érdemetleneknek a papi pályára való jutását, vagy ha már oda jutottunk, garázdálkodását. FI fogjuk mondani mindenütt, hogy egyházaink élete, boldogulása függ attól, hogy kéréseinket a pnpnevelés ügyében n eghallgassák és gondosko ini fogunk arról is, hogy felvilágosítván azokat, kik otthon még ma sem tudják, mi történik itt, rábírjuk a jobb részt cselekvésre, esetleg az Amerikába jövetelre- Mindezekben pedig nem a mi magunk egyéni érdeke vezérel és nem is az a szándék melylyel négy évvel ezelőtt elindulánk, hanem egyedül az amerikai magyar reformátusok java. Hogy mi lesz önfeláldozó munkánk eredménye, nem tudjuk; de bízunk az Istenben, hojry igaz ügyünkben segedelme velünk leend, i izünk az amerikai magyarságban is, hogy — látván az igazságot — cserben nem hagyja a maga es szülőhazája igaz érdekeit, sőt bízunk a kon- ventben is, hogy tévedéseit belátva, előbb-utóbb maga jön se- g tségünkre- békét köt a minket segélyező egyházakkal és nem politikai érdekeket helyez előtérbe hanem azt cvelekszi, a mire kötelezve is van, hogy az amerikai egyházi élet bajait orvosolja, eddig tett téves intézkedéseit beszünteti s a mi kérést inket v 'gre meghallgatja.

Istenben bízva, bízva az amerikai magyar refgrmátusokban, bízva a konvent hamisítás nélkül való jóakaratában: reménységgel várjuk a fejleményeket.

Hankó Gyula.

Beküldte-e már előfizetési diját erre az esztendőre? Ha nem, úgy igyekezzék e kötelességének minél előbb eleget tenni. Ez időszerűit ügynökünk nincs, de a pontos ref. testvérek számára nem is szükséges, mert ezek tudják, hogy a lap pénzbe kerül s igv az előfizetésekre égető szükség van. Uj előfizetőknek ingyen küldjük meg a „Protestáns Naptár“-t.

*>:<* Régi dolgok. Somogymegyében, 1793-ban, a hóhér fizetése ez volt: 20U forint, 12 öl fa, 18 font gyertya; elevenen megégetés, fejezés, akasztás: 9—9 forint, lefejezés után elégetés: 18 forint, vesszözés, bélyegsütés 3—3 forint. A pestvárosi hóhér 1849-ig Pestmegye szegödményesei közt 43 frt évi bérrel szerepelt. Midőn az utolsó nyugtát erről a 43 forintról az öreg J. kancellista magyarul a született német hóhér számára megirta, emezigy szólt; Köszönöm, máj megszolgálom. —Csak tartsa meg szolgálatát másnak, ne nekem, — felelt az öreg hivatalnok.