Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-11 / 15. szám
lő. szí n. 190-5 április 11. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5. oldal. A tanítványok ekkor kezdenek sejtelmével bírni annak a jóslatnak, amelyet a Jézus Jeruzsálembe menetele előtt mondott nekik. Most kezdik megérteni, hogy a Jézus országa nem e világból való. Hiszen elutasítja magától a népet! De még azt az iszonyatos sorsát, amelyet az emberi boszn készít a Jézus számára, nem sejtik. Pedig csak egy pár nap kell s a Hozsánázó sokaság „Feszítsd meg!“-et kiált. . . így van ez ma is i... A nép rokonszenve hullámzik. Most felemel, majd a mélybe taszít alá. . , Ma hozsanát kiáltva üdvözöl, holnap halálra keres. De szabad-e azért csüggedni azoknak, kik a Jézust igazán követik? . . . Nem! A Jézus nyomán kell haladnunk nemcsak a virágvasárnapi utón, de a Kálvária utján is. A Hozsánna kiáltás tehát senkit se tántorítson el, kanem alázzuk meg magunkat úgy, mint a mi hitünk fejedelme. KALASSAY SÁNDOR. A nők keze. mint a new-yorki keztyüsök ujsagja mondja, ma nagyobb, mini volt 25 évvel ezelőtt. Akkor a leg öbb nő 6-os számú Leztyüt vásárolt 8 kevés 5| számú kelt csak el; ma 6pesaz átlagos, 6-os számú kevés fogy, 5f-es pedig igen ritkán kell; 25 év múlva — mint ez uj-ág mondja — csupán 6^ és 6^-ea kesztyűket gyártanak, mert a nők keze folyton nagyobb lesz. Az ok, igy szólanak, a sport. — Jó hogy vagy 1 Jó hogy vagy ! mondja hevesen, miközben •csókolgatja. Háta mögött egy szelíd hang szól: — Áldjon meg az Isten, Jula néne, hát mégis csak eljövél 1 Úgy hát Katicza nem halt meg? No, nem baj, de azért meg ne tudja senki, hogy ö most temetésre jött; azt még úgyse, hogy Kardos Jula felben hagyta az aratast és nem gondolt a hajnali kaszálással, elég ha már az uj ruhát le nem tagadhatja magáról! Húga átkarolja s hálálkodva vezeti be. Jula éles szemmel tekint körül; megsimogatja a bölcsőben mosolygó kis fiút; de azért szive mégis csak a kis lányhoz vonzza, mintha azzal lenne valami leszámolója, újból az ölébe kapja, megcsókolja s csak úgy félválról szól oda a sógornak- Vincze, tudod mit ? Néha még a sürgöny is hazudik, csak hogy megharaphassa az embert, mint a veszett kutya ! Dehogy miben hazudott a sürgöny, azt már el nem árulná a világért sem. Mert hogy abban a sürgönyben szó sem volt a húg haláláról és nem is neki szólt, azt már úgy sem hinné el a konok vén leány senkinek. Hát az apja, a vén székely elhitte volna-e valakinek, hogy az ágyút más czélra is öntik, mint a falu meg- lövésére ! Az istentagadó rendesen azzal áll elő, hogy ö hisz valamely magasabb, rejtelmes erőben; de miért nevezzük ezt éppen Istennek? De miért nevezzük más néven? Mikor az^Isten mindent magában foglal! Az amerikai magyar nép tele van jósággal. De úgy jár, mint ^z ibolya, ha nagy kö alatt akar kinyílni. Népünk legszebb jellem -vonásait agyon rágalmazzák azok, akik nem ismerik. * Kevés népnek van olyan jó szive, mint a magyarnak. De agyon dobálják kővel! Tudakozzátok az írásokat. V s á r n a p, április 12. »En vagyok a feltámadás és az élet« (János XI. 25.) Aki élni akar e földön boldog életet: kövesse az Ur Jézust, cselekedje az ö parancsolatait; aki nem akar örökre meghalni, hanem kívánja az üdvésséges feltámadást: járjon az ö utaiban s legyen hü mindhalálig. H é f ö, április 13. »Meglássátok annak- okáért, mimódon járjatok« (Ephezusi levél V. 15.) Az élet útja nem egyenes és sima, hanem telve van göröngyökkel, árkokkal és hegyekkel, melyek előre menetelünkben folyton gátolnak. Senki a maga erejéből nem tud diadalmaskodni az akadályokon csak az Isten segedrl- mével. Isten az Ur Jézust küldötte, hogy az embereket vezesse az élet utján: azért mindenütt az ö nyomdokain járjunk. Kedd, április 14. «Uram, imhol vagyon a te girád, melyet külön az én keszkenőmben kötve tartottam« (Lukács XIX. 20.) Minden embernek ad Isten tehetségeket, egyiknek a szólásra, másiknak az Írásra stb.; minden ember köteles az ö tehetségeit növelni s a hol szükséges azt felhasználni. De azért van olyan is, mint a példázatbeli szolga, hogy elrejtve tartsa tehetségeit s sem a maga, sem a más javára azt nem használja. Szerda, április 15. »Mert én szabad lévén mindenekből, magamat mindeneknek szolgásokká tettem, hogy többeket nyerjek meg. (V Kor IX 19 ) Nem az az igaz ember, aki szolgák sokaságának parancsol, ö pedig senkinek sem szolgál; hanem az, ki igyekszik mindenkinek szolgálni. Imé az Ur .Jézus az egész emberiségnek a javát szolgálta — Pál apostol is, ki az ö tanítványa vala, abban látja élete czélját, ha másoknak szolgálhat. S minden nagy ember, kinek nevét a történelem feljegyezte, a mások javát szolgálta. A ki csak magának él, rut, önzö az. C s ü t ö r t ö k, április 16. »Mi pedig prédikáljuk a megf&-• szittetett Krisztust« (1 Kor. I. 23.) Nincs szebb élethivatás, mint az igaz prédikátoré, ki életét szenteli arra, hogy- a megfeszittetett Krisztust prédikálja, az ö evangéliumát hirdeti. Az igaz prédikátor pedig, mint Pál is. nemcsak prédikálja a Jézust, de követi is s a maga életével mutatja meg az ö hitét. Péntek, ápril 17. »Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, mely egyszer vettetett, a mely a Jézus Krisztus» (1. Kor. 111. 11.) Jézus mutatta meg a boldogság útját az embereknek, hirdetvén az Isten akaratát. Meg is pecsételte evangéliumának igazságát az ö halálával. Azért ragaszko Íjunk ö hozzá úgy, hogy még a halál se válasszon el minket tőle Álljunk arra a fundamentumra, melyet ö vetett s tőle soha el.ne tántorodjunk. Szombat, április 18. O megsebesittetett ami álnokságainkért, megrontatott a mi bűneinkért: a mi békességünknek veresége vagyon ö rajta és az ö sebeivel gyógyultunk meg.« (Esaias Lili. 5.) Mennvit szenvedett az Ur Jézus, mennyi kegyetlenséget követtek el rajta az emberek! Hányszor megsebesítjük mi is öt. mikor bűneinkkel támadunk ö ellene és az ö törvényei ellen! Pedig Ö azért jött, hogy megtartsa az el veszendőket; pedig Ö azért szenvedett, hogy mi meggyógyuljunk, pedig ö azért halt meg, hogy mi éljünk Ö általa* Hankó Gyula.
