Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-11 / 15. szám
15. szám. 1908 április 11. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 6. oldal. Az árvákról gondoskodni keik Irta: KALASSAY SÁNDOR. Alapige: Y. Mózes XXIV: 19—22. A szegényt, az ügyefogyottat megsegíteni, az özvegyekről és Savakról gondoskodni, minden embernek kötelessége. Már a mózesi törvényhozás gondoskodott Izrael szegényeiről s elrendelte, hogy az árvák és özvegyekről miként történjék gondoskodás. Szent leczkénk mondja, hogy a földmivelö ne vonja el a jövevénytől, az árvától s az özvegytől a segítséget. Ha már a Mózes törvényeiben ilyen intézkedéseket látunk, mennyivel inkább be kell töltenünk ini nekünk, kik Jézus vallásának vagyunk a tagjai, azokat a kötelességeket, a melyek által megmutathatjuk a mi hitünket. Fájdalom, hogy ezen a téren még uii közöttünk, amerikai magyarok között, olyan kevés történt. Pedig az amerikai magyarság szive jó, gondolkodása nemes. Sokszor látjuk jelét ennek! Mindenkor, valamikor egv-egy rémesebb katasztrófa felrázza a közvéleményt, mindenki siet lerakni a jótékonyság oltáránál az áldozatkészség filléreit. Csak legközelebb is a van meteri gyászos szerencsétlenség alkalmával több mint tízezer dollárt adott össze a jószivü közönség, hogy ez által is enyhítse azt a nagy veszteséget, a mely annyi özvegygyei és árvával szaporitá meg a szükölködök számát. De ez koránt sem elég Időközi segítség ez csupán, nekünk pedig maradandó alkotásokra van szükségünk. Ma még, habár az amerikai magyarság már gyökeret vert ezen a földön, egyetlen olyan intézményünk sincs, a mely állandó, biztos segítséget nyújtana azoknak, a kik valóban méltók a kö- nyörületre. Egyleteink gondoskodnak beteg tagjaikról, de nincs egyetlen magyar kórházunk sem, a hol a magyar betegek nem csak gondozásban, hanem hazafias szeretetben is részesülnének. Kincs egyetlen szegényotthonunk, a hol a munkában nyomorékká lett, az életharczban összetört testvéreink nyugalmas otthont találnának. Nincs egyetlen árvaházunk, a hol azok a szerencsétlen gyermekek neveltetnének, a kik az élet harczában elvesztették a szüléket s nem érzik soha a szeretetnek melegét. Tudom, hogy ennek a népnek mélységes vallásossága, áldozat készsége tart fenn olyan intézeteket, a hol n mi szegényeink, árváink, betegjeink is megtalálják a szükséges gondozást, ápolást. De azt a mi a legfőbb, a szeretetet nem találják fel. Pedig azoknak, akik szerencsétlenek, erre van szükségük ! Ezért egyáltalában nem kicsinylendök azok a mozgalmak, a melyek ilyen intézetek megvalósítást czélozzák Nem kicsinylendö az a mozgalom sem, a mely Református Egyesületünk kezdeményezésére indult meg, a magyar református árvaház felállítását czélzó mozgalom, mert ez épen a legszükségesebb dolog megalkotását czélozza. Legyen azért elmélkedésünk tárgya ez alkalommal az a kérdés, van-e szükség az amerikai magyar református árvaházra s mit tehetünk azért, hogy ez megvalósuljon ? A mig elmondanám ide vonatkozó gondolataimat, kérem ismert, szives figyelmeteket ! Az első kérdés tehát az, hogy van-e szükségünk ilyen református árvaházra ? A ki figyelemmel kíséri az amerikai református magyarság munkálkodását, annak el kell ismernie, hogy az egyház építés terén, habár külső, - idegennek mondható segítséggel is, mégis nagyon szépen haladtunk előre. Ma már több, mint negyven egyházközség gonduskodik az idegenbe szakadt református magyarság lelki szükségleteiről s maguk az egyháztagok is mindent megtesznek, hogy az egyházközségek virágzó állapotban megtartassanak De elég-e ez ? Avagy nem cseng-e fülünkben mindenkoron az apostolnak apaz Utasítása, hogy mutassátok meg a ti hiteteket jó cselekedeteiig!'és az a követelmény, hogy cselekedjetek jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek a cselédeivel ! Bizonyára eszébe veszi ezt mindenki, aki méltó tagja akar- lenni a Krisztus anyaszentegyházának. De hát az egyházi szervezkedés, legközelebb a folyvást megújuló harczok az egyházi életben, amelyek a tevékenységet egészen megbénitják s az áldozatkészséget lelohasztják: úgy elfoglalták minden időnket, hogy az olyan magasabb, nemesebb eszmékkel, mint a minő az árvaház eszméje, nem is igen érünk rá foglalkozni ! Talán azt is gondolják némelyek, hogy vannak a mi segítő egyházainknak ilyen intézményei, azok majd gondoskodnak rólunk, gyermekeinkről, ha arra egyszer szükség leszen. Bizonyos, hogy azok az intézmények a szeretetteljes gondoskodást a szükség esetén kiterjesztenék a mi szegényeinkre, árváinkra is. De nem szabak figyelmen kivül hagynunk, hogy azok az árva gyermekek, akik ezekben az intézetekben szerető otthont találnak, feltétlenül elvesznek a magyarságra nézve. Szükség van tehát magyar református árvaházra először is magyar nemzeti szempontból, fajszeretetböl. Lehetünk bármilyen véleménynyel a hazai állapotok, nyomasztó viszonyokról, de azt nem szabad felednünk, a mit a költő mond, hogy nekünk két hazát adott végzetünk s kötelességünk az, hogy legalább az első nemzedék szivében tartsuk meg azt a kegyeletet, a melylyel szülőföldünk iránt viseltetünk. Legyen bárminő fényes helyzetünk, vagy legyen életünk egy folytonos küzdelem: a fényben, a jólétben épen úgy, mint a nyomorúság könyhullatásai között egy gondolat az, ami megvigasztal: a szülőföldre való visszaemlékezés. Csendes estéken, a munkában kifáradtak honnan merítenek erőt a további verejtékhullatásra, ha nem ebből a z emlékezetből? Midőn az ajkon dal fakad, a szivekből ima száll fel a mindenek adójához, vagyha ajkunk zsolozsmát zengedez: nincs-e meg ezekben a szülőföldre való visszaemlékezés ? (Folyt. köy.) Felhívás lapunk olvasóihoz A postaügyek minisztere egy rendeletet küldött minden egyes laphoz, amely a kedvezményes postai szállítás jogát élvezi, hogy ezentül csak azok a lapok adhatók fel kedvezményes szállításra, amelyek elő vannak fizetve s a hátralékos olvasóknak pedig- csak külön felbélyegezett számok küldhetők. Ezt egyetlen egy lapvállalat sem teheti meg. Azért mindazokat az olvasókat, akiknek előfizetésük lejárt — felkérjük, hogy az előfizetést még e hónap folyamán szíveskedjenek megújítani, mert ellenesetben kénytelenek leszünk a lap- küldését beszüntetni. Ha valaki ezt a nagy* költséggel kiállított, legszebb magyar heti lapot akarja olvasni': úgy méltán várhatjuk, hogy minden külön felszólítás nélkül — s a nélkül, hogy ügynökök keresnék fel, fizesse meg a csekély előfizetési dijat, a mely hat hónapra nem több csak egy dollár. Arra is kérjük olvasóinkat, hogy ismerőseik körében szíveskedjenek ezt a lapot terjeszteni. Ha voltak,’vagy vannak is hibák, azok bocsáttassanak meg, hiszen e lapok szerkesztői s kiadói is csak emberek. ügy óhajtjuk, hogy e lap által a tiszta, hamisítatlan keresz- tyénség, az evangyelium igazságai terjesztetnek. Óhajtjuk, hogy szűnjenek meg a torzsalkodások s épitessék általunk az Istennek országa. Reméljük, hogy hü olvasóink tábora mellettünk fog állani el ben a nemes munkában, sőt ez a tábor meg fog nagyobbodni, mert az evangyéliumi igazságok élő erővel bírnak s életet keltenek a halál helyén is. Felhívásunkat, kérésünket olvasóink szives figyelmébe ajánlva, vagyunk atyafiságos szeretettel A „Reformátusok Lapjá“-nak kiadóhivatala. Minden levél igy czimzendö: SENTINEL ói 54. Bates St_ Pittsburgh, Pa.
