Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-11 / 15. szám
15. szám. 1908 április 11. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. 8. oldal. Mintha csak azok az idők volnának, a mikor a fejedelmek együtt énekelték a néppel a mi szép énekeinket szép Magyarországon ! Hol vannak ezek az idők ? Letűntek, de még bizonyára visszatérnek, mert az evangye- liumi igazságok okvetlen uralmat vesznek a lelkeken. The Christian World után: KALASSAY SÁNDOR. Üdvös törekvés* Az amerikai magyarság ;záma bizonyára felül áll az egy millión, de hogy az egy millió magyar között hány tart össze, hány becsüli meg az ö társát, erre nincs statisztika. Sajnos, statisztika nélkül is megmondhatjuk, hogy kevesen vannak, kik arra igyekeznének, hogy a sokszor megtiport magyar nevet itt tiszteltté és becsültté tegyék az ö egymás iránt való szeretetüknek megmutatásával. Egymás iránt való gyü'ülség, szereietlenség és nemtelen bosszú: ez az amerikai magyarok jó részének erénye. Erénynek mondom, bár bűn az, mert sokan ebben látják feladatukat s úgy élnek, mintha azt bűnnek sem tartanák. És, mondjuk meg azt is, hogy ebben éppen azok a bűnösök, kiknek, mint vezéreknek, elöl kellene járniok. Igen, mert a hirlapirók és a papok vétenek legtöbbet a szeretet töt vénye ellen, A hirlapok, egynéhány kivételével, személyi politikát csinálnak minden kérdésből, személyi támadásokkal töltik meg lapjukat és azzal táplálják az ö olvasóközönségüket. Az olvasók pedig látva a jó példát, azonképpen cselekednek. A papok között is dúl a háború s egy kis mellékjövedelemért Két év múlva megint levél jött, egy fekete szemű kis leánynak egy fiú testvérkét rendelt a jó Isten. De Eaticza beteges, nem tud felépülni, ha a néne megszánná és segítségére jönne, bizony istenes dolgot cselekednék.. Különben is nem lenne Mhamarkodott dolog, hogy megbocsásson már és szeresse ismét húgát, aki úgy epekedik utánna, mivel hogy mindig nagyon szerette, stb. Ha szerettél volna, nem borítasz rám ekkora szégyent! Ezt akarta megiratni. de aztán csak nem Íratott semmit, jobb azt abba h gyni. ámít egyszer kimondott, az meg van mondva: neki nem testvére, nem kell ! S ezután még nagyobb erővel látott a nehéz munkához. Mindent maga végzett Ugyan miért adná kaszásnak a drága pénzt, mikor az sem tud olyan rendet végni, mint ö. Aztán, ha egy nap learatja a búzát, másnap maga is csak úgy kévébe kötheti, mint akármelyik férfi. Nem, a pénzt nem adja ki, meg kell az kupor- gatni az öregségre, majd akkorra, mikor nem lesz ereje munkálkodni. Neki már senkije sincs, hát előre kell nézni. Ezen okból nem költött még a ruházatára sem: összefoltozgatta a régit és abban járt s egy fazék étel elég volt neki egy hétre; kenyeret is ritkán sütött, mert a lágy gyorsabban fogy. El is nevezték »fös- vény«-nek, amit aztán kibővítettek »fövény vén leány«-n. Meg is felelt a nevének emberségesen, mert a családi örömök, a testvéri szeretet helyét immái csak a sze rzési vágy töltötte be Egyszer a szeme megfájult; de orvoshoz nem ment, mert annak fizetni kell; hanem a szem is drága portéka ám, azt sem szabad veszendőbe hagyni! Ennek okán felkerekedett és megindult jó háromnapi járó földre, ott van a »Büdös« barlang, majd meggyógyítja az ingyen. Meg is gyógyította de azért felfogatta, hogy oda többet még sem megy többször. Ott felette közel jár az emberihez a halál, néha érezni is lehet a megborzongató legyintését, és akkor olyan különös érzések fogják el. Aztán a kénes, gőzös párában minden megjelenik, a mit nem akar látni. A gőzökben mintkészek egymás fejét beverni; egy üres, semmit mondó szó miatt, készek pártokra szakgatni a hiveket. Mire való a hírlap, mire valók a papok ? A hírlap nemcsak arra való, hogy értesítse az olvasót a világ •eseményeiről, nem is arra, hogy gyilkosságokkal ismertesse meg az előfizetőket; hanem, inkább arra, hogy a jóra tanítsa, a nemes cselekedetekre vezesse az embert. A papok pedig nem arra választattak, hogy szeretet- lenséget hirdessenek és gyülölséggel cselekedjenek; hanem, hogy szeretetet prédikáljanak s a szeretet törvénye szeript éljenek. A hírlapokat is, a papokat is a nép tartja fenn: miért tűri hát, hogy egyik sem a maga utján jár, mindenik csak rosszra tani t s a roszra ad példát ? Üdvös törekvése a jobb érzésű hírlapíróknak, hogy társaikat egybegyüjtvén, az egyesülés erejével gátolják meg a »gonosz szolgák« ártó működését, hogy a szenyet kiküszöböljék a lapokból, hogy a lapok által szeretetet hirdessenek mindeneknek. Hát vájjon arra nem volna-e szükség, hogy a papok is megtérjenek s ne csak hirdessék, hanem kövessék is a békesség és szeretet fejedelmét, az Ur Jézus Krisztust? Nincs-e még itt az ideje annak, hogy a testvéri harcz megszűnjön s helyét az összetartás, az egy czélra vezető szeretet foglalj» el ? S ha nein lesz sikere azok fáradozásának, kik a hírlapokat megakarják tisztítani a szenytöl: nem tehetne-e valamit maga az olvasóközönség ? Ha a papok között nem lesz békesség, nem szólhatna-e bele végre a hívek serege ? Hankó M. Gyula. Miben különböznek a jó könyvek a rossz újságoktól? A rossz újságokat nem lehet olvasni, a jó könyveket pedig nem olvassuk..' * A hitetlen azt képzeli, hogy ö már mindent tud. Pedig még azt sem tudja, hogy miért nem hisz ? ha megcsillanna egy tűhegynyi fényesség, amiből egy pillanat olyan ismerős szempár lesz; kékes fényben úszva éppen akkor feltekint rá esdö kéréssel, midőn a halál csak egy lélekzetnyire van.. — Hess ! aztán elűzte magától a látományt, amint elűzte egykor a fiatal leányt is.. Nem, nem megy abba a barlangba többet, inkább kész fizetni a doktornak is ! III. A szeptember fénye rezgett a mezőkön és Jula sietett learatni az elkésett tavalyi vetést. Ha pihenés nélkül utánna lát, ma sarló alá dűl az egész vetés, s akkor a hajna'i harmaton lekaszálja rétét. Azért alkudott hajnalra, mert nem volt holdvilág; a munkavágy kéjes heve úgy futkos ebben a székelyleányban, hogy ha holdvilág lesz, bizonyosan megfüröszthette volna a fényét egy suhogó kasza pengéjén. Mig a kalászokat marokra fogva csomóba teszi, édes pillantást vet a smaragzöld felé: beh gyönyörű ! A zöld bársony tele van hintve lilás kökörcsinnel s az egészen keresztül-kasul csillog az őszi szálak gyémánt fonala. Jula megengedi magának azt az élvezetet, hogy egy kissé bele merüljön a rétje szépségébe. A bársonyos rét hívogatja, Jula felel neki — holnap hajnalban, az első pitymaladáskor.. Egyszerre csak lángvörös lesz az arcza: a drága réten keresztül merészel jönni egy alak, aki rálép a nyíló kökörcsinekre ! Jula nagyot dobbant a lábával, aztán vállára csapja a sarlót és az alak felé rohan; mikor észreveszi, hogy az a »leveles ember«, kissé csillapul a mérge mert hát annak hiányzik a fejéből egy kerék. De mikor látja, hogy az embernek egy »nyelves levél« van a kezében, egyszerre elsápad. Az Isten csak az olyan levéltől őrizzen meg minden teremtett lelket, a melyeknek kilóg a nyelve, mint a veszett kutyának, mert »z nyomban megharapja az embert; miért is nevezik azt sürgönynek, mikor dühös Kutya az; megmar minden embert, akinek szól. Emlékszik, hogy mikor ö cseléd volt, ilyet vittek az asszonyának, aki nyomban leszédült, mert az volt
