Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-11 / 15. szám
2. oldal. •Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 15. szám. 1908 április 11. Az elnök vallásossága. | ' j Az Egyesültállamok elnökei kiválóan vallásos buzgóságu férfiak, a kik a kegyesség és áldozatkészségbén is elsők az egyenlők között. Ilyen a jelenlegi elnök is. Régi, hollandus családból származván, a holland református |egyháznak a tagja. Mikor New York államkormányzója volt, e felekezet egyik templomába járt Albanyban. Washingtonban azon- Ran nincs templomuk a hollandusoknak s igy most is a Reformed Church in the U. S. templomába megy minden vasárnap. Lelkésze: Dr. Scick, ez a kiváló férfia annak az egyháznak, a mely a magyar reformátusok gondozását is a legkorábban vállalta magára. O beszéli el a következőket. Mikor Roosevelt Tivadar, mint a tengerészeti minisztérium titkára Washingtonba jött, a református egyház nagyon kicsiny misszió volt. Temploma egy kis deszka templom, alig elég száz egyénnek a befogadására. Megtudván, hogy Roosevelt református, egy levelet irt hozzá s meghivta, hogy dicsérje e kis gyülekezettel az Urat. Roosevelt a levélre másnap röviden válaszolt s kijelenté, hogy tagja lesz a gyülekezetnek s kérte a lelkészt, hogy semmi féle alkalmazkodást nem kiván, csak egy helyet, mert nem akar több lenni, mint egy tagja a gyülekezetnek. A vasárnap elérkezett s megjelent az alelnök is, kit időközben erre az állásra hivott el a közvélemény. Kívánsága teljesítve lön s épen úgy fogadtatott mint egy idegen. Olyan helyet mutattak ki neki a szolgálatot tevő diakónusok, honnan jól láthatott és hallhatott, Istentisztelet végeztével a lelkész hozzá ment, szivesen üdvözölte s bemutatta az egyháztanácsnak. így kezdődött meg az a boldog viszony, a mely van az elnök és e gyülekezet között. Az elnök ma is épen olyan rendszeresen gyakorolja a templomot, mint azelőtt, mikor még nem volt annyira elfoglalt, mint ma. A lelkész bizonyság a mellett, hogy az elnök a legjobb egy. háztag s valódi példaképe az egyháztagoknak. Mikor Washingtonban van, csaknem mindig ott van a reggeli istenitiszteleten. Legyen bármilyen rossz idő, ö ott van helyén mindjárt az első ének alkalmával, mert az elnök nemcsak a jó időkben keresztyén. Pedig de sok kifogása lehetne arra, hogy elmaradjon az istenitisz- teletröl. De ö mégis mindig jelen van, mert a lelke óhajtja hallani az Ur igéjét. És nemcsak testileg van jelen, hanem egész leikével. Mikor felolvasom a textust — mondja a lelkész — az elnök rám függeszti tekintetét, a legélénkebb figyelemmel kiséri fejtegetéseimet. Természetesen örülök, ha sikerül megnyernem tetszését s az elnök nem is késik ezt kifejezni s megjegyzéseket tenni egyházi beszédemre. Megjegyzései mindig találók, nem üres gratulatiók s kifejezik nagy, nemes gondolkozás módját. A cabinet többi tagjai nem tartoznak egyházunkhoz. Mikor belépett gyülekezeteink kebelébe, kifejezte azt az óhajtását, hogy szeretne megismerkedni a gyülekezet tagjaival. A zt javasoltam azért, hogy egy szerdán estveli istenitiszteletre jöjjön el. El is jött s mikor az áldást elmondottam, kértem a gyülekezetét, hogy maradjanak bent, mert Roosevelt testvér szeretne a gyülekezettel megismerkedni. Természetesen mindenki ott maradt s nagyon kellemes estvét töltöttünk el. Többen elhozták gyermekeiket is s az elnök e kis gyermeket ölébe vette és megcsókolta. Soha nem kérek tőle semmit, de azért mindenkor szivesen ad az egyház czéljaira. Gyülekezetünk nagyon hálás lesz iránta, mert szép templomunkat tulajdonkép neki köszönhetjük. Az ö példája tette nagy- gyá gyülekezetünket s kénytelenek voltunk nagyobb, szebb templomot építtetni. A két szép papszék épen az elnök ajándéka. Egyszer, mikor sok turista volt jelen a templomban, a lelkész ajánlotta, hogy az elnök egy kis oldal ajtón távozzék el. Az elnök azonban nem fogadta el az ajánlatot, hanem a fökijáraton távozott. T ft ff CZ ft. Kardos Jula* — Elbeszélés. — Irta: GYARMATY ZSIGAnE. Volt neki — már Julinak — egy szelid szép húga... de volt előbb egy apja, egy konok vén székely, s ki, ha egyszer fejébe vett valanit, azt ugyan onnan ki nem verhette semmi, így többek közt halála napjáig az volt a szent meggyőződése, hogy a háborúk alkalmával az embert csak puskával, a falut csak ágyúval lövik ; mert hát ö szemével látta, hogy a forradalomkor meglőttek egy falut az ágyúval. És most nem hitte volna el a világon senkinek, hogy néha másként is történhetnék. Jula egészen örökölte az apja konokságát, az ö fejéből sem lehetne kiverni azt, ami egyszer befészkelte magát. Az öreg székely meghalt és az életrevaló két leánya elhatározta, hogy cselédnek áll ; a házat és pár darab földecskéjö- ket kiadják bérbe; néhány évig szolgálnak, s ha szereztek va- lanjit, akkor haza kerekednek s maguk folytatják a gazdálkodást. A húg aztán szerzett is valamit, de azt nem lehetett állítani, mintha ennek örvendett volna Jula. Mikor megtudta, egészen kékre vált a piros arcza. Egy pillanatra mereven állt, azután szemei szikrát hánytak, mint egy tigris, úgy szökött a húgra; de a mint érezte a fiatal teremtés reszketését, erőt vett az indulatán, — nem folytotta meg, csak ellóditotta magától, aztán egy hatalmasat toppintott s kiáltott valamit; egy nagyon rósz szót, mire a húg rémülten kiáltott fel: — Julia néne ! — Hallgass ! Es eltakarodj a szemein elöl te haszontalan, te ezudar I Hangja úgy recsegett, mint mikor a tilón száraz kendert törnek. Kata összekúh-solta kezét és esd ve tekintett rá: — Légy irgalmas, Jula néni. e--ak addig ne űzz el... na,, tudod te már, hogy meddig... A fájt hazakerül a katonaságtól Vincze is, s nyomban összekerülünk. — Megmondtam, hogy takarodj, tüstént pusztulj a szemem elöl. II. Egy évig nem tudott a néne semmit róla : ne is tudjon, nem is kell ! Úgy veszi, hogy soha sem is volt húga. Egy év múlva jött a levél, s abban a levélben Katicza azt remélte, hogy azóta tán isten ö szent felsége csak meglágyította Jula néne szivét; bizony ha tudná, mily irtozatos nyomort állt ki egy fél éven keresztül, megsajnálná. De aztán hazakerült Vincze — összekeltek és.. és a gyönyörű kis leányuk most már ép • pen két hónapos, a tüzes, fekete szeme szakasztott a Jula nénié, Julának is keresztelték és nagy lesne az örömük, ha meglátogatná őket. Hála a jó Istennek, most már élhető módban vannak: e»y tehénkéhez is jutottak., mindazonáltal, ha Jula nem jöhetne, maguk keresik fel... — Én sem megyek, ti se jöjjetek — kiáltott. Aztán haragos szivének fellázadt dobbanásával irta a levelét. »Csak maradjatok, nem kívánlak látni ! Ami egyszer szégyen volt, szégyen marad Ítéletnapig!..» íratott volna még többet, még erősebbet is: de hát idegen ember még se tudja azt meg, mily hevesen gyűlöli a húgát. Úgy gyűlöli, mint egykor szerette, éppen úgy. Meg tudott volna hallni azért a szelid szép kis húgért: most pedig megtudná ölni ! Aztán két évig nem hallott róla semmit, ne is halljon, nem is kell I........
